Három, a Fradi szakosztálya által az újdonsült bajnokoknak készített emlékplakett - jutott belőle az ellenfélnél alkalmazásban álló Szécsi Zoltánnak is -, a porcműtéte miatt a lelátóra szoruló Kósz Zoltán, Székely Bulcsú több bombagólja, valamint a követhetetlen játékvezetés emlékeztetett a három hete véget ért olimpiára.

Amúgy a szolid magyar valóság. Vad Lajos arról panaszkodott, hogy kissé nehéz egy csapatot - még ha bajnok is - úgy összerakni, hogy hétfőtől péntekig szinte csak arról megy a szöveg, hogy még mindig nincs fizetés. Pólósai három hónapja kénytelenek folyamatosan szembesülni azzal, hogy a bankautomata csendben visszaadja a kártyát, egy "nincs elég pénz a számláján" kommentár kíséretében. "Van négy családosom, három vidékim, de a fiatalokkal sem könnyű, elvégre most fiatalok, most szeretnének néha moziba menni" - tárta szét a karját a Fradi trénere.

Szemközt Gerendás György nem izgatta magát, a hosszú évek során megszokta, hogy szinte folyamatosan újból kell kezdenie az építkezést, inkább - habitusához híven - sztorizgatott, például arról, hogy az ünnep nemcsak Ő56 miatt nevezetes, de azért is, mert ezen a napon született Gyarmati Dezső (korántsem mellesleg, az Isten éltesse!). A sportág legendáját annak idején a "sajnálatos események" után egyszer elvitték a rendőrök egy étteremből, mert ott a barátaival épp a születésnapját ülte, a zsaruk viszont nem tűrték a jó hangulatot, és sehogy sem akarták elhinni, hogy ez az október 23. nem az az október 23.

Miképp ez a meccs sem volt az a meccs.

Nem is Sydneyvel vonna az ember párhuzamot, kínálkozna ugyan, de akkor is falsnak tűnne, ha nem négy, hanem minimum tíz aranyérmes játszana itthon - elvégre huszonkét nap után még egy világklasszis sem regenerálódhat teljesen.

Ám még a júniusi bajnoki döntő színvonalát sem érte - érhette - el az idénynyitó, elvégre a két átalakított gárdán látszott, van mit hangolni a játékon. Mentek az urak becsülettel, de többnyire hat az öt ellen sem tudtak normális helyzeteket kialakítani, nemhogy hat a hat ellen. Legalábbis nem olyan arányban, ahogy ilyen szintű gárdáktól elvárható lenne: mondjuk öt támadásból csak egy múlna el igazi helyzet nélkül, kettőből pedig "áradna" a gólszag. Itt minimum kettő ment "bele a levesbe", és csupán egy volt úgy-ahogy kijátszva. Nem voltak túl impulzívak a támadók, nem késztették nagy mozgásra a védőket - inkább az egyéni zsenialitás dominált.

Emitt Székely - két edzés után - szinte végig a vízben volt, lőtt három pazar gólt, amikor fáradt, inkább az irányítással törődött, pontos centermegjátszása négy ízben is kiállítást ért. Az olimpiai arany pedig további két gólt, elvégre a nagy sikert követő amnesztia miatt Hesz is visszatérhetett, és szemtelen pattintásaival szintén sokat tett a zöldekért. Amott Németh Zsolt mutatta meg, nem telhet el annyi idő, hogy a varázslatos lövőtechnika megkopjon. A végén ő egyenlített - júniusban ilyenkor következett a szédületes fordulatokat hozó, a nézőket őrületbe kergető hosszabbítás, most csupán a duda szólt, mélán, diszkrét tapsra ragadtatva a közönséget.

Avagy aki már járt a fellegekben, nehezen szokja meg az út porát.

Vad Lajos: - A csapatra nehezedő gondokhoz képest nem is ment annyira rosszul. Az természetes, hogy öt új emberrel még kicsit akadozott a játékunk, és őszintén szólva, még örülök is, hogy nem nyertünk. Ebből is látniuk kell a fiúknak, ismét el kell mélyülniük a győzelem tudományában, fél éve ugyanis épp a hajrákat bírtuk jobban.

Gerendás György: - A Fradi közelebb állt a győzelemhez, minthogy mi elég gyatrán használtuk ki az emberelőnyöket. Szerencsére, a végén összeszedték magukat a játékosaim, így sikerült pontot mentenünk.

Mellesleg

Az idő elsimította az ellentéteket, avagy a két csapat legutóbbi párharcát velejéig megmételyező incidens cseppet sem érezette a hatását. Mint ismert, a tavalyi döntő második mérkőzésén valaki súlyos sérülést okozott Ibolya Tamásnak, a BVSC centerének, a véres fürdőnadrág látványa és az ehhez fűzött megjegyzések pedig igencsak riasztóan hatottak. Hogy ki szaggatta alulról Ibolyát, biztosan nem tudni, a fegyelmi bizottság Hesz Mátét találta meg, közvetett bizonyítékok alapján. Minthogy ő "kegyelemmel" szabadult, szintén ott lehetett a vízben, akárcsak az azóta meggyógyult vasutascsatár.

Ezúttal azonban még véletlenül sem keveredtek egymás közelébe.

Székely Bulcsú arra számított, hogy néhány percre megy majd be. Ehelyett csupán néhány percre jöhetett ki. "Tüzeltem rendesen - mosolygott a bajnok. - Azért jó, hogy bement három a hatból."

Amúgy a harmadik két kézen megpattanva surrant be, másfél perccel a duda előtt. Tipikusan "Csucsus" gól volt: az egész év másról sem szólt, mint hogy Székely labdája a fontos pillanatban valahogy bejut a gólvonal mögé. Csupán egyvalami változott: míg ez a találat a nyári finálé három mérkőzésén győzelmet ért, most csak egy pontot, minthogy Németh egalizált.

Persze, ki tudja, mit hozott volna a hosszabbítás.

Dávid Zoltán civilben figyelte a meccset. "Alighanem porckorongsérvem van" - vonta meg a vállát a vasutasok torpedója. Arra a felvetésre, hogy valami gerincbaja - csigolyaszakadás vagy efféle - minden rendes pólósnak van, Dávid csak mosolygott: "Tudom, de én ezzel nem tudok lőni."

Akkor tényleg nagy baj lehet.

Harmadik a Vasas

Miután az évi kétmilliárd lírára hízott költségvetéssel gazdálkodó Bresciától 12-10-re kikapott a Vasas-Plaket, az angyalföldi gárda harmadikként zárt a savonai felkészülési tornán. Somossy József legénysége - nem először a viadal során - kissé átaludta a kezdést, hogy aztán 0-5-ről az olasz ászok - Bovo, Pomilio, R. Calcaterra - és délszláv légiósok - Vicsevics, Gocsanin, Ikodinovics - hadát felvonultató ellenfél után eredjen. A csapat tartását bizonyítja, hogy nem is járt messze az egyenlítéstől, ám végül bele kellett törődnie a vereségbe. Amelynek különbsége messze nem tükrözi a két klub büdzséje közötti differenciát. No de van, amit tudással lehet ellensúlyozni - legalábbis valamelyest.

(csurka g.), A színes Sport 2000.10.24.