BVSC-Brendon 7

Dinamo Bucuresti 2

(1-1, 4-0, 1-0, 1-1)

Szőnyi út, 700 néző. V: Miskovics (jugoszláv), Vuletics (horvát)

BVSC: SZÉCSI - Csányi, Tromler, NÉMETH ZS. 1, Kis G., Szűcs L. 1, Madaras. Cs: DABROWSKI 2, PETIK 2, Fülöp, Ibolya 1, Zoufal, Varjas. Edző: Gerendás György

DINAMO: Stoinescu - Matei, Ignatencu 1, Radu, Giambasu, Juravie, József. Cs: Covaci, Jurjau 1, Fierasteanu, Tóth, Diurcaneanu, Adata. Edző: Liviu Raducanu

Gól - emberelőnyből: 3/1 (3/1, 0/0, 0/0, 0/0), ill. 6/2 (1/1, 1/0, 2/0, 2/1)

Négyméteresből: 1/1, ill. -

A másik mérkőzésen: CN Marseille (francia)-Adalar Istanbul (török) 14-3 (3-0, 4-1, 3-2, 4-0). A csoport végeredménye: 1. BVSC 6, 2. Marseille 4, 3. D. Bucuresti 2, 4. A. Istanbul 0

Elvben volt tétje a mérkőzésnek, a BVSC ugyanis egy nyolcgólos vereséggel búcsúzni kényszerült volna a KEK-től - persze, nehéz olyan (sport)politikai rendszert elképzelni, amelyben ez előfordulhat. Amin még az az elmés közhely sem változtat, hogy "a labda gömbölyű." Merthogy ennek az amúgy sok igazságtartalmat hordozó megállapításnak van egy professzionalista kiegészítése: "csak nem mindegy, hogy ki nyúl hozzá."

Ahhoz például, hogy a Dinamo együttese egyáltalán győzni tudjon a BVSC ellen - nem nyolccal, eggyel -, gólt kellett volna lőnie. Ez az, ami nemigen ment a románoknak.

Próbálkoztak ugyan szorgalmasan, csakhogy a vasutasok védelme megint a régi szép időket idézte. Bár a rongálási szisztémát mindig könnyebb megkonstruálni, mint a támadó játékot, Gerendás György néhány hónap alatt figyelemre méltó eredményt ért el a hátsó fronton. Jóllehet az új emberekkel még nem játszatja a Szőnyi útiak tavalyról ismert, bonyolultabb zónarendszerét - a BL harmadik helyét hozó forgásos variációt, például -, viszont a pólósai már most remekül variálják a szoros emberfogást és a behúzódásos alakzatokat.

A vendégek egy gólt ugyan leltek az első negyedben, miután előnyben kétszer pattant vissza hozzájuk a labda a blokkról, harmadszorra épp a kapu előtt sertepertélő Ignatencu elé, aki nagy nehezen besegítette. Aztán mintha elvágták volna.

Egyébként tényleg elvágták. Csak azért nem idézzük a "vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát" sort Erkel Bánk bánjából, mert ez a bukaresti Dinamo esetében mégiscsak felérne egy istenkísértéssel. Elég az hozzá, hogy a románok is úgy bolyongtak a védők között, tökéletesen elveszve a kézerdőben, mint anno a sűrű éjen át vándorló főhős. Leginkább Szécsivel találták szembe magukat, az olimpiai bajnok hálóőrt azonban egy méterről sem lehetett átverni, de megesett, hogy úszómúltjával "visszaélve" tempóhátrányból is gond nélkül lehajrázott egy román támadót a messzire pattanó labdáért vívott sprintversenyben.

Aztán külön megemlítendő Dabrowski Norbert játéka, aki épp azzal emelkedett ki a társai közül, hogy játszott is. Holott ő általában melózni szokott, úgymond "felgyűrt" ingujjal, elvégre az ellenfél centerét kell fognia, ami nap nap után másfajta kihívást jelent. Pénteken például szinte csak arra ügyelt, hogy a török csatár ki ne fejelje a fogait ("egy idő után felkészültem a legrosszabbra, de végül megúsztam"), most viszont a bukarestiek egykoron szebb napokat látott, világversenyeken edződött centerét, Giambasut kellett semlegesítenie, aki többnyire nem a fog kiverésére, hanem a bekk átverésére tör. Nos, a második negyedben olyannyira sikerült kikapcsolni, hogy egymás után öt támadás ment le anélkül, hogy egyáltalán szabálytalanságot fújtak volna Dabrowski ellen. Ha csak ennyit tesz a közösbe, már az is elegendő lett volna - csakhogy emellett még vállalt két gólt is, ráadásul két akciógólt. Egy átlövést, amúgy kötésig kiemelkedve, és egy kapáslövést, Petik remek passzából, a szélről, három másodperccel a támadóidő lejárta előtt. Az ő bónuszduplája közötti időszakot Ibolya pazar csuklózása tette még termékenyebbé, a center amúgy csak azért nem lőtt még egyet, mert másodjára visszaráncigálták. egy négyméteresért.

Ezzel a félidőre eldőlt a meccs, ennek ellenére a vasutasgárda figyelme egy pillanatra sem lankadt, továbbra is mérhetetlenül fegyelmezetten védekezett. Mondhatnánk, a kedvüket vesztő románok ellen könnyű dolguk volt, ez azonban nem fedné a valóságot: József és testvérei mindent bedobtak (leszámítva a labda-kapu relációt), elvégre az eredményjelző táblán éktelenkedő 1-es látványa kifejezetten idegesítette őket. Ám a fentebb vázolt okokból a harmadik hét percet is góltalanul tudták le - igaz, a BVSC sem brillírozott. Kontrázgattak a hazaiak, de apróbb hibák miatt elmaradt a nagy "osztás", egyedül Németh tudta átlőni a zónát, az viszont legalább látványos suhintás volt. Az utolsó hét percben aztán végre a lefordulás is gyümölcsözött, Petik "úsztában" a levegőből simította a léc alá a labdát - ez volt az a gól, amelyet általában lehetetlen kihagyni a tévés összefoglalókból. Varjasé is befért volna, hiszen a labdája pont befért a hosszú felsőbe, csakhogy Vuletics játékvezető, akárcsak a szombati meccsen, ebbe is belefújt (úgy fest, ez nála hagyomány.). Így lett 8-1 helyett 7-2, merthogy a románok az ellentámadásnál előnybe kerültek, és Jurjau valahogy csak meglelte az utat a karok között - bár aligha érezte úgy magát, mint aki célba ért.

Gerendás György:

- Egyre inkább tetszik a védekezésünk, azt hiszem, a közeljövőben ez lesz a fő erősségünk. Fegyelmezetten végzik a feladatukat a srácok, az első perctől az utolsóig, ami bizakodással tölt el. Hogy a támadásaink nem annyira hatékonyak, az érthető: amíg Varga Zsolt vagy MŠrcz Tomi játszott centerben, addig nyugodtan beadogathattuk a labdát, többnyire biztosan történt valami. Azaz kockáztathattunk, hiszen tudtuk, ha kapunk is gólt, nagy esélyünk van rá, hogy lőjünk. Most azért még óvatosabbaknak kell lennünk, ezért inkább arra törekszünk, hogy jól védekezve alapozzuk meg a győzelmeinket.

(csurka g.), A színes Sport 2000.11.27.