A szín, mondhatni, méltó a folytatáshoz. Elvégre válogatottként legutóbb a sydneyi dobogó tetején láttuk őket uszodában. Onnan, az Olümposz tetejéről csak úgy alászállni, aztán beugrani a medencébe, és négyszáz vegyessel melegíteni.

Viszont így, hogy november végén Isten szabad ege alatt kell tréningeznie a csapatnak, valahogy más. A harminchármas medence meleg vize párolog, azaz legjobbjainkra diszkrét ködfátyol borul, miközben szelik a habokat.

Sejtelmes.

Egészen addig a pillanatig, amíg dr. Molnár Tamás szokás szerint vitába nem bonyolódik dr. Kemény Dénessel az úszóadagokat, valamint a hosszok közötti pihenőt illetően. Ismerős műsor, azaz az olimpiát megelőző időszakhoz képest csupán a hőmérséklet változott, a hangulat semmit, ugyanolyan rózsás, mint korábban.

Molnár doktoron állítólag meglátszik a szerb kaviár.

"Látszik, hogy Óbecsén kevesebb a hal, mint Dubrovnikban" - húzza tovább Kemény Molnárt, aki érti a célzást, és betett fejjel odébb kraulozik. "Amikor nyáron hazajött Horvátországból, nagyon slank volt, hiszen kint egészséges kajákon élt - magyarázza közben a kapitány. - Mondtam neki, örülök, hogy főképp halat fogyaszt, mire kontrázott, hogy rajtam viszont látszik, nem azt eszem. Miután az utóbbi időben kissé megvastagodott, nem hagyhattam ki azt a ziccert, hogy Óbecsén láthatóan csak a szerb kaviár emlékeztet a tengeri táplálkozásra." "De mi az a szerb kaviár?" "Babfőzelék."

Lassan indul a reklamálás, hogy a beígért harminc-negyven perchez képest kicsit elhúzódik az úszás. "Később kezdtétek" - jelenti ki Kemény, mire alant összevillannak a szemek: "Mondtam neked, hogy ezt fogja mondani!" "Tíz perc plusz az nem olyan sok." - próbálja enyhíteni a feszültséget a tréner, de pechje van, Molnárék azonnal a háta mögötti nagyórára böknek: "Ötvenöt perce úszunk a harminc-negyvenhez képest. Sehogy sem jön össze az a tízes."

"Viszont ennyivel később fejezzük be a labdázást is" - zárja rövidre a vitát a maestro, aki egyelőre "kamarazenekart" vezényel. Az Olaszországban játszó hat klasszis - Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, MŠrcz Tamás és Steinmetz Barna - ugyanis csupán a szerdai bajnoki kör után kél útra, de ugyenez áll a horvátoknál meccset játszó Varga Zsoltra is. Vagyis hétfő délelőtt a négy itthon pólózó bajnok - a két kapus, Kósz Zoltán és Szécsi Zoltán, továbbá Székely Bulcsú és Vári Attila -, az óbecsei páros (Biros Péter és Molnár Tamás), valamint a bárki helyett bevethető tartalék, Varga II Zsolt kötött sapkát, nehogy megfázzék a fejük a hűvöskés időben.

"Nekem már ez is tömeg" - utal a hetes létszámra az időközben feltűnő dr. Faragó Tamás. "Én hétről hétre Sós Ildinek tartok edzést" - nevet a női válogatott kapitánya, aki állítása szerint bele is rokkant az egyszemélyes tréningekbe. "A TF-en azt tanítják, ahogy korosodik az ember, úgy kell időről időre újratanulni a technikai elemeket. Van benne igazság. Más volt nyolcvan kilósan lőni, húszévesen, és más most. Fáj is mindenem."

Bent közben a huszonévesek lőgyakorlata zajlik, a célkeresztben Vári Attilával. Balszerencséjére egy hete köztudott, hogy őt választották az idény legjobbjának. Egy kapufa után már kapja is a csomagot Molnártól. "Tessék, ez az év játékosa." Egy fölé után Székely Bulcsú is rárepül a "zsákmányra". "Ennyire szegény volna a magyar vízilabdázás?" Utóbb Biros Péter a másik kaputól csatlakozik az előtte szólókhoz.

"Te örüljél, hogy itt lehetsz" - próbál visszaszólni az óriás, de érzi, ezt a meccset nem nyerheti meg.

A viháncolás mellett azért komoly tétje is van az edzésnek. Kósz Zoltán térdtesztje. Az egykapuzás előtt a porccal műtött hálóőr kissé elbiggyesztett szájjal fejtegeti, hogy még mindig fáj ott belül. Ugyanott, ahol a nyáron, csak másképp. "De fáj. És nem is vigasztalnak azzal, hogy egyhamar elmúlik, ha elmúlik egyáltalán. Nem tudom, meddig bírom. Azért csinálom, sőt, ha úgy alakul, szívesen védek szombaton az olaszok ellen, de a kettőt egymás után biztos nem vállalom."

Hogy azért valamelyest jobb kedvre derüljön, a tornaterembe visszatérve kiderül, egyike azoknak, akiknek az új egyenöltönyét nem kell kicserélni. Ha valaki bepillantana ekkor a helyiségbe, alkalmasint elképedne a ruhapróbát nézve: a tagbaszakadt urak csak úgy, "a lá nátúr" öltik fel a Witt Fashion által leszállított, elegáns sötét ruhakölteményeket. Amelyeket ajándékba kaptak a cég két vezetőnőjétől, Rényi Máriától és Rényi Barbarától (igazán gálánsak a hölgyek: csupán annyit kérnek cserébe, hogy hadd tehessék ki a ruháikban lefényképezett bajnoksereget az üzletükben). A Rényi família nincs könnyű helyzetben, elvégre semmilyen tekintetben nem átlagosak a felöltöztetendők, sem méreteikben, sem viselkedésükben. Viharos húsz percet él át anya és lánya, mire kiderül, ki viheti el magával zakót, mellényt és nadrágot, és kinél kell cserélni. Székely Bulcsú előbb megkérdi, hogy "Papucsot ne vegyek az összhatás kedvéért?", majd egy rövid párbeszédet követően szót kér az őrület kellős közepén: "Állj, állj, egy kis csendet kérek! Na most tessék hangosan elismételni!" Rényi asszony készséges: "Így kell állnia egy férfiemberen egy öltönynek." "Köszönöm, csak ennyit akartam." Molnár persze legázolja: "A te amorf testedre világos, hogy illik."

Azzal elvonul. Belgrád felé. Merthogy Birossal egyetemben szerda este jelenése van egy jugoszláv bajnokin.

Túl sokan túl sokat tehát aligha fognak készülni a hétvégi Európai Nemzetek Ligája döntőre. De talán nem is kell. A hangulat a fontos. Vízilabdázni úgyis tudnak - ez talán kiderült ötvenvalahány nappal ezelőtt.

Sátor helyett

Azért kénytelen még ilyen tájt is nyitott medencében edzeni a bajnokcsapat, mert a jövő évi Európa-bajnokság előkészületei miatt a harminchármas medence fölé ezúttal nem húzták fel a sátrat. Sőt, az pólósoknak ügyelniük kell, nehogy beleessenek a keresztbe-kasul húzódó árkokba, minthogy az átépítés gőzerővel folyik.

Adódna ugyan még egy lehetőség, hogy bent, a fedettben gyakoroljanak a pólósok, ám az ő szervezetük mégiscsak erősebb és ellenállóbb, mint azon gyerkőcöké, akik a Darnyi-úszóiskola délelőtti foglalkozásait látogatják. A megannyi apróságot senki sem akarta kitenni annak, hogy a hidegre kitéve tempózgassanak - a bajnokok inkább vállalták, hogy ezt a néhány délelőttöt eltöltik künn, a bágyadt napsütésben.

(csurka g.), A színes Sport 2000.11.29.