"Fél szemmel láttam, hogy Benedek Tibi belövi" - idézte vissza Marcz Tamás a forduló egyik rangadójának, a Savona-Roma mérkőzésnek a kulcsmomentumát, anélkül, hogy szójátékot űzött volna. A hazaiak centerének ugyanis nem kis mázlival sikerült megúsznia egy súlyos sérülést. "Majdnem kinyomták a szememet. Megszereztem egy lepattanót emberhátrányban, amikor Vittorioso rám zuhant, és ahogy nyúlt a labdáért, az ujja véletlenül a szemembe vágódott - idézte vissza az olimpiai bajnok a lidérces pillanatot. - Kétszer akkorára dagadt, nem is nagyon láttam vele, már csak azért sem, mert eleinte ki sem tudtam nyitni. Ki kellett ülnöm jó néhány percre, addig jegelték, aztán muszáj volt visszamennem, bár nem voltam túl jól."

Mintutóbb kiderült, az volt az isteni szerencse, hogy MŠrcz épp lecsukta a szemét, így nem közvetlenül a pupillát találta telibe a római pólós ujja. "Megijedtem, de szerencsére belül nem kezdett el vérezni, az orvos is hamar megnyugtatott, semmi maradandó, avagy súlyosabb károsodást sem szenvedtem" - mondta a magyar légiós, akinek a bal szeme és környéke jelenleg a természet legszebb színeiben játszik a vöröstől a lilán át a mélyfeketéig.

Másokból élt át izgalmakat a nápolyi Posillipo-kolónia: a bajnokcsapat a bresciaiakkal szemben némiképp a szerencsének, no meg Steinmetz Barnának köszönheti, hogy győzni tudott otthonában. Merthogy a hátvéd három gólt szerzett, egyet lefordulásból, kettőt pedig emberelőnyből (jóllehet Kásás Tamás egy flegmatikus "őt hagyják lőni" mondattal intézte el társa teljesítményét, természetesen azért, mert épp együtt voltak, amikor utolértük őket). Ennek ellenére a végén a vendégek egyenlíthettek volna, ha Vicsevics nem lövi kapufára az időn túli négyméterest. "Azért a szerencsét hagyjuk - dörmögött Steinmetz. - Már lepörgött az óra, amikor a kapufáról levágódó labdánál rázuhantunk a csatárukra, a bíró előbb kiállítást mutatott, aztán a bresciaiak addig ordítoztak, hogy végül négyest adott. Ilyet csak egy nő tud megcsinálni, merthogy nő volt a játékvezető."

Akör legparádésabb teljesítményét Kiss Gergő nyújtotta, aki egy ötöst rámolt be a Bogliascónak. "A szükség nagy úr, a centerünk lázas, egy másik srác beteg, azaz bele kellett adni mindent, tán ezért sikerült így" - szerénykedett Sydney legeredményesebb magyar játékosa, aki minden műfajban maradandót alkotott: lőtt gólt négyesből, szabaddobásból, lefordulásból, emberelőnyből, ráadásul igen jól sáfárkodott a lehetőségeivel, elvégre ötször engedte el a labdát a meccsen, s mindannyiszor talált.

ARoma savonai pontvesztésével egyedüli listavezetővé előlépő firenzeiek soraiban Fodor Rajmundnak nem elsősorban a pólómeccs volt emlékezetes, hanem a vasárnap esti Fiorentina-Inter futballkáprázat. "Most épp az egyik kanyarba kaptam jegyet, úgyhogy muszáj volt énekelnem a többiekkel együtt - idézte fel élményeit. - Természetesen a portugáljainkat éltettük, Rui Costát és Nu-o Gomezt, a Rakétát, valahogy úgy szól a nóta, hogy ČRui, táncol Portugália, amikor adod a passzt a RakétánakÇ, de ez persze olaszul jobban hangzik."

Arraa kérdésre, hogy alapjáratban nem igazán énekre "állított" hangszálaival milyen hatást keltett a dalos torkú taljánok között, Fodor kitérő választ adott, ugyanakkor visszautasította a Woody Allennel vont párhuzamot, a filmszínész ugyanis egyszer azt találta mondani. "Kórustag voltam egészen addig, míg rá nem jöttek, honnan jön a zaj."

A színes Sport, 2000.12.12.