A Benedek-ügy margójára
A játszma vége
A sokat látott mester persze a lényegre tapintott. Maga az, hogy sikerült
az Eb-nyitányáig lebegtetni Benedek Tibor doppingügyét, már elég
gyanúsnak hatott. Ám amikor szeptember 28-án, a már megnyert Eb
után, az éppen zajló Világkupa közben az olaszok három hónapra
csökkentették a büntetést, mindenki számára egyértelművé vált:
Itáliában kizárólag egyetlen csapattal kívántak kicsellózni, mégpedig a
magyar válogatottal. Hogy a mieink Benedek nélkül is dupláztak, az az
ügy szempontjából kevésbé lényeges, mondhatni, Rómában mindent
megpróbáltak, nem jött be, na bumm, viszont bajnokcsapatuk legalább
visszakapja kulcsjátékosát a Bajnokok Ligájának kezdetére.
Csakhogy ez az arcátlan húzás kiváltotta a FINA haragját, arról nem is
beszélve, hogy más nációk is súgtak a lausanne-i központnak, amikor
ott kiszabták a 15 hónapos büntetést. Szinte üvöltött, hogy nem afféle
szent küldetést teljesít a doppingbizottság, azaz, nem a sportág
tisztaságát óvja. Ha azt tenné, az előzőleg kilátásba helyezett négy évet
sózta volna Benedekre. Ehelyett a FINA illetékesei az "Önök kérték..."
című műsort szerkesztették a megrendelők igényei szerint.
Hogy kedden visszaállt az eredeti állapot, jósolni lehetett. A független
sportbíróság nem óhajtotta teljesen nevetségessé tenni az eddig
ítélkezőket (Olasz Úszószövetség, Olasz Olimpiai Bizottság, FINA),
jóllehet a nyolchónapos eltiltással immáron végérvényesen
megerősíttetett, hogy Benedek nem doppingolt, csak hibázott. Egy
bakiért ennyit adni ugyan túlzás, kevesebbet azonban aligha lehetett, az
ugyanis vagy felmentéssel (és a fenti tekintélyes sportszervek
megkontrázásával), vagy közröhejjel lett volna egyenértékű - noha így is
mosolyogtató, hogy ugyanazon ügyben egyszer 3, kétszer 8, egyszer
pedig 15 hónapot "hoztak ki".
E számsor is remekül érzékelteti, micsoda manőverezések folytak,
miközben senkit sem érdekelt, mint omlik össze egy ember, akinek
pusztán az volt a bűne, hogy egy orvosa által felírt kenőcsöt többször is
magára kent, utólagos bejelentés nélkül. Könnyedén pingpongoztak
vele, nem feledve a célt, ha lehet, a magyarok ne használhassák őt.
Nos, a játszma alighanem egészen másfajta véget ér. Minthogy
Benedek nem elsősorban a génjeibe kódolt tudásnak, hanem lenyűgöző
vasakaratának, mindenekfeletti elszántságának köszönheti, hogy a világ
legjobb balkezesévé vált, szinte bizonyosra vehető, visszanyeri formáját,
és nyár végére ismét a régi lesz. Sőt.
Hogy csak mi tudjuk majd igazán használni, a magunk céljainak
eléréséhez, épp akkor, amikor a legnagyobb tétért, az olimpiai aranyért
folyik a harc? Néha alakulhatnak a mi szájunk íze szerint is a dolgok.
Mostantól mindenesetre duplán érvényes a tavalyi pólószlógen, azaz:
nem lennénk a többiek helyében.
Csurka Gergely , Nemzeti Sport 2000. január 13.
|
FONTOS
