Népliget, 400 néző. V: Császár, Németh A.

FERENCVÁROS: KÓSZ - Székely, Hesz 1, TIBA 1, Vogel, Steinmetz Á. 1, KISS CS. 3. Cs: Balogh 1, Nyéki 1, Matajsz. Edző: Vad Lajos

HONVÉD: Pelle - GOMBOS 1, Jäger, Bereczki 1, Varga Zs., SUGÁR 4, Tóth I. Cs: Takács A., Bárány, Ofner, Péter 1. Edző: Kovács István

Gól - emberelőnyből: 8/5, ill. 10/3

Továbbjutott: FTC, 14-13-as összesítéssel

A protekciós kilincs ezúttal is ott lapult Wiesner Tamás zsebében. Azt nem tudni, hogy hány jóbarát, ismerős, családtag jött be a Ferencváros szakosztályvezetőjének segítségével a népligeti uszodába, csupán azt, hogy az utolsó vendég nem akárki, Gyarmati Dezső (a zöldek tavalyi mestere...) volt a hátsó ajtón besurranók közül. Többen egyébként talán be sem fértek volna a Fradi katlanjába, nyugodtan kitehették a megtelt táblát.

A kapu "telítettségéről" a kupa két tavalyi döntősének csatáján Kiss Csaba gondoskodott az első negyedben: a zöld-fehérek hetese három emberfórt is kíméletlenül bevágott Pelle hálójába (az öt hazai előny miatt dühöngtek rendesen a Honvéd oldalán...) . És miután a hét perc során Steinmetz Ádám, valamint Gombos Gábor döntetlenre végzett egymással a gólok tekintetében, három fával a hazaiak vezettek, ami az első találkozó 6-6-os döntetlenje után zöld szemszögből kifejezetten ideálisnak tűnt. A következő negyedről jobb, ha egy szót sem ejtünk (jó, talán annyit, hogy itt is, ott is rengeteg volt a hiba), ellenben a folytatás megér egy misét. Először is Kósszal illik kezdeni.

Mit illik, kell!

A válogatott kapusa elképesztő reflexekkel fogta meg a feléje zúduló Mikasákat (apropó, Mikasa, a hétvégi KEK-elődöntőre tekintettel a honvédosok kérték a labdák lecserélését a nemzetközi kupatalálkozókon használt Epsanra, ám a Fradi ebbe nem ment bele - bezzeg tavaly Kovács Istvánék megtették ellenfelüknek ezt a szívességet...). Egyszóval főleg Kósznak köszönhették Vad Lajos tanítványai, hogy tartották a gyorsan megszerzett előnyüket.

Már az utolsó játékrész fele is eltelt, amikor még mindig a háromgólos differenciát mutatta a lecserélésére váró, kissé elavult eredményjelző (7-4). Sokan legyintettek, nem lesz itt izgalom, ám egycsapásra megváltozott a helyzet. Sugár duplájával egy gólra felzárkózott a kupa címvédője, sőt, Steinmetz kapufája után a labda is hozzájuk került. Mi több, a támadásuknál emberelőnybe kerültek, jelentősen megnövelve az uszoda jelenlévőinek az adrenalin-szintjét, kinek ezért, kinek azért. Varga Zsolt bombáit azonban mindkétszer hatástalanította a hazaiak káprázatos formában nyúlkáló kapusa, az ellentámadás során pedig Tiba végképp eldöntötte a továbbjutás kérdését, lehűtve ezzel a Domino éledező reményeit.

A kilincs is visszakerült szépen a helyére. Már csak az a kérdés, hogy az elődöntőben melyik csapat kopogtat majd a népligeti uszoda ajtaján, és hogy előtte is bezáródik-e végleg.

Mint ezúttal a Honvéd-Domino számára.

Vad Lajos: - Nagyszerűen játszott a csapatom. Külön örülök, hogy Kiss Csaba végre megtalálta a "góllövő cipőjét". Kósz Zoli teljesítményére pedig szinte már nem lehet jelzőt találni.

Kovács István: - Nem rajtunk múlott...

(amler)

Szőnyi út, 150 néző. V: Lakatos, Bátori

MAFC: HORVÁTH T. - SCHWÁB 1, Szücs L., Ferenczi, Egressy 1, Zsoldos 2, Mányai Cs. 1. Cs: Vankó 1, Viola, Tibai, Farkas, Sármezei, KIRÁLY (kapus). Edző: Tóth Endre

VASAS: Bíró Á. - LEHMANN 2, Gyöngyösi, Ágner 1, Rex-Kiss B., Vári 1, REGŐS 1. Cs: Bleszity 1, Katonás 1, Tóth L., Nitsovits, Martinovics. Edző: dr. Faragó Tamás

Gól - emberelőnyből: 6/3, ill. 9/3

Négyméteresből: 0, ill. 1/0

Tj: Vasas, kettős győzelemmel (21-8)

A meghirdetett időpontnál negyedórával korábban kezdődött a találkozó, ugyanakkor a későn jövők nem tudták, miről maradtak le, ugyanis a Szőnyi úti eredményjelző - agóniája néhány hete kezdődött - nem működött. Ők nem láthatták, hogy a Vasas két góljára gyenge visszhangként csupán két kapufa érkezett a túloldalon. A MAFC első találatát Vankó szerezte szép támadás végén, majd Horváth kapus percei következtek: több nagy védésére a koronát Regős büntetőjének hárításával tette. A harmadik negyedben Király vette át a "parádés kapus" szerepét, a szenvedő piros-kékek csak kétszer tudták bevenni kapuját. Elöl sem tétlenkedtek a hazaiak: 1-5-ről feljöttek 3-5-re, majd 6-6-ra, igaz, ekkor a Vasas ászai már a kispadon pihentek. Faragó mindazonáltal kénytelen volt csatába küldeni őket, a csorbát kiköszörülendő. Végül ez Regősnek nagy nehezen sikerült is, megszerezte a győztes gólt, így némiképp helyreállt a világ rendje, és az első osztályú együttes kettős győzelemmel jutott az elődöntőbe.

Tóth Endre: - Ez már egy klasszissal jobb volt, mint a legutóbbi, de a pontszerzéshez kevésnek bizonyult.

Dr. Faragó Tamás: - Ma alacsonyan repültünk.

(radvány), Nemzeti Sport 2000. február 24.