|
|
| ||||
|
|
Dmitrij Gorskov amondó, túl öreg a magyar bajnoksághoz Halálfélelme volt, de megúszta KEK-et és Magyar Kupát nyert a Vasassal, részese volt az együttes bajnoki ezüstkorszakának. Hamar a közönség egyik kedvencévé vált, nagyszerű játékát a mai napig emlegetik az angyalföldi hívek. Dmitrij Gorskov az atlantai olimpia után Olaszországba, Firenzébe tette át a székhelyét, nem titkoltan a pénzszerzési lehetőségeket szem előtt tartva. A szimpatikus orosz játékos azóta is szívesen jár vissza hazánkba, a hétvégén a Florentia tagjaként a KEK elődöntőjében a Honvéd-Domino otthonában pólózott. A 4--4-re végződött meccs előtt, a bemelegítés alatt szívesen válaszolgatott a kérdésekre. + Ugye tudja, hogy nagyon ránk ijesztett? -- Miért? + Három hete hallottuk, hogy biciklizés közben elgázolta egy autó. -- Jaj, ne is mondja! + Mégis, mi történt? -- Éppen egy kanyart készültem bevenni, amikor szabálytalanul elémvágott egy kocsi, és nem elgázolt, hanem elsodort. Megijedtem, sőt mondhatom, halálfélelmem volt. De szerencsére megúsztam kisebb karcolásokkal. Csak egy meccset kellett kihagynom, lassan már el is felejtem az esetet. + Nem úgy a magyar nyelvet. -- Tudja, sok itteni barátom van, akikkel renszeresen beszélek magyarul. + No és gondolom a csapattárssal, Fodor Rajmunddal sem oroszul kommunikálnak. -- Eltalálta. Egyébként örülök, hogy visszajött hozzánk Rajmund, nagyon jó játékosnak tartom. + Most beszéljünk inkább önről. Igaz, hogy a felesége nem érzi túl jól magát Firenzében, és azzal tömi a fejét, hogy jöjjenek vissza Magyarországra? -- Nem teljesen. Szívesen visszajönne ő is, én is, de mindketten maradunk Olaszországban. Jól megvagyunk, persze az igaz, hogy néha panaszkodik. Tudja, a nők... + Kizártnak tartja, hogy egyszer majd újra a mi bajnokságunkban szerepeljen? -- Öreg vagyok én már ahhoz. + Tessék? -- Igen, jól hallja. Nézzen rám, minden porcikám fáj. Nemrég épültem fel a sérülésemből, kezeltek, megoperáltak. Még nem tudom, hogyan tovább, az azonban valószínű, hogy országot nem váltok többet a pályafutásom során. Szeretem ezt a játékot, ám tudom, tapasztalom, hogy a fiatalok milyen erősek, egyre nehezebben bírom ellenük. + Az olasz bajnokságból származó hírek szerint azért egészen jól állja a sarat. -- Igyekszem. + A válogatott? -- Nem tudom, mi lesz vele. Nagy most a zűrzavar, lehet, hogy a kapitány, Popov nem marad sokáig, és akkor sok minden megváltozik. Például én is kikerülök a keretből. + Miért? -- Az a hír járja, ha megy Popov, akkor a társaimnak sincs maradásuk. Nagyon sokat játszottam velük, hozzájuk tartozom, úgyhogy számomra is véget érne a válogatottbeli szereplés. + Nyakunkon -- pontosabban nyakukon, hiszen a mieink biztos résztvevők -- az olimpiai kvalifikációs torna. -- Addig el kell dőlniük a dolgoknak. Remélem, minden marad a régiben, és kijutunk Sydneybe. Ott pedig szeretnénk nyerni. + Ezt hadd ne kívánjam önnek, hiszen nagyon bízunk a magyar válogatottban. -- Joggal teszik. Nagyszerű csapatuk van, nem véletlenül nyerték meg az Európa-bajnokságot és a Világkupát. A magyar együttes az egyik nagy esélyes, de mi szeretnénk megelőzni. + Ezt az egyik legjobb barátjának, Kósz Zoltánnak is mondta már? -- Nem emlékszem, de biztosan sejti, hiszen mindenki győzni akar. + Most, hogy a Florentia tagjaként Budapesten köszönthetjük, találkozott a magyar haverokkal? -- Igyekeztem. Jól elbeszélgettem például Kósz Zolival, szuper volt. Örülök, hogy ide utaztunk, de az ellenfélről, a Honvédről ne kérdezzen. Jó csapat, majd meglátjuk, ki jut tovább. + És a Vasas? -- Ó, a mostani együttesből már nem sok játékost ismerek. Talán Vári az egyetlen, no meg az edző, Faragó Tamás. + Mit szól a piros-kékek kilenc-hármas pescarai vereségéhez? -- Kiestek... Amler Zoltán, Nemzeti Sport 2000. március 1. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
