|
|
| ||||
|
|
Varga Tamás az olimpiáról álmodik, de tudja, a Scheuermann-kórral meddig feszítheti a húrt Test a lelke mindennek 
- Iszonyatosan fáradt vagyok.
- Nem csodálom. Mikor vett részt legutóbb a válogatott edzésein? Négy éve? - Igen, az atlantai olimpia előtt. - Most is olimpia előtt állunk... - Szép volna, de ezt inkább hagyjuk. Akkor már ért egy nagy csalódás, végigmelóztam két évet, mégsem kerültem be a csapatba. Különben is, az én helyzetemben egy ilyen kétnapos összetartásból nem lehet különösebb következtetést levonni. - Ahhoz képest, hogy majd' két évet kihagyott a gerince miatt, elég jól bírta a tempót, Kemény Dénes kapitány is elégedett volt önnel. - A fő kérdés az, hogy egy hathetes, kőkemény alapozást végig bírok-e csinálni. Dénes adott egy edzéstervet, aszerint készültem mostanáig, de őszintén megmondom, olykor nem bírtam elérni az általa kitűzött szintidőket. Remélem, júniusig sikerül teljesíteni az elvárásait. Egy biztos, engem most - idézőjelbe téve - nem érdekel sem a magyar, sem a svájci bajnokság, csak az, hogy visszanyerjem a régi erőmet. Ezért fogok iszonyatosan hajtani még kint is. Azt ugyanis nem szeretném, hogy mondjuk beválogatnak az olimpiai keretbe, aztán két hét után rájövök, bocs, de ez még nem nekem való. - Nem fog ártani a játékának a svájci színvonal? - Muszáj kimennem, ott gyógyítottak meg, az orvosnak megígértem, hogy cserébe pólózom náluk. Ez becsületbeli ügy. Különben is, kint a kondimmal törődöm majd mindenekelőtt, a játék nem annyira érdekes. Akinek van érzéke hozzá, az bárhol fel tudja venni a ritmust. - Láttam, a szigeten olykor kijött a vízből az edzés kellős közepén nyújtani. Enélkül nem megy? - Sokat kell lazítanom. Kötelező. Esténként egy órán át csinálom a különféle előírt gyakorlatokat. - Azért ez borzasztó. Huszonöt esztendősen ennyire megkopott egészséggel élni... - Ez a Scheuermann-kór. Másképp nem lehet enyhíteni a maradványtüneteit. Fontos, hogy a gerincoszlopot ne érje függőleges irányú terhelés, így a porckorongok nem töredeznek bele a csigolyákba. Ha erre vigyázok, azaz nem csinálok káros gyakorlatokat, ha kellőképp megerősítem a has- és hátizmokat, nem fáj semmim. - Az ilyen, külföldi nevekkel párosított kórok elég rémisztően hangzanak. - Ez örökölhető betegség. Mint utóbb kiderült, nekem hajlamom volt rá, és tizenöt évesen meg is kaptam. De lehet vele játszani, a legmagasabb szinten is. Az természetes, hogy a dokik többsége az állandó kontrollok idején azt mondja, hagyjam abba a játékot, de ők orvosi szemmel néznek mindent. Éppen erről beszélgettünk kedden Benedek Tibivel, akinek a csuklójára mondtak hasonlókat. Az az igazság, hogy a vízilabda érdekében azért sok mindent feláldozunk. - Megéri? - Az biztos, hogy az olimpia számomra a legnagyobb álom beteljesedését jelentené, márpedig az álmaik megvalósításáért sok mindenre hajlandóak az emberek. Én például hetente járok kezelésre Lednyiczky Gáborhoz, aki egy, a német futballválogatottnál is használt módszert hozott Magyarországra: a biorezonanciát. Fantasztikus hatása van, a test akupunktúrás pontjain keresztül gyógyít. A svájci dokin kívül ennek a módszernek köszönhetek mindent. Hétfő este például elég elnyűttnek éreztem magam, Gábor feljött a gépeivel a lakásra, és tíztől éjfélig rendbe hozott. Ezután kedden úgy úsztam, mintha mi sem történt volna. Nem olcsó mulatság, ám mint mondtam, az álom sok mindent megér. Viszont arra is rájöttem, hogy az egészség az első. Ha úgy érzem, hogy nem bírom tovább, inkább lemondok az olimpiáról. Igaz, egy éve még el sem tudtam képzelni, hogy egyáltalán gondolhatok rá, és az is igaz, hogy most már tudom, nem irreális cél. Azzal azonban még nem vagyok tisztában, meddig tudok elmenni, meddig bírom a terhelést. Dénes megígérte, ha úgy alakul, nyáron kaphatok néhány nap pihenőt, hogy a gerincem regenerálódhasson. Ha viszont úgy érzem, nem szabad tovább feszítenem a húrt, akkor inkább megállok, eljátszom egy pesti vagy egy olasz csapatban, hiszen klubszinten szerintem már most sem lenne problémám. - Csak az a kérdés: az álom beteljesülése érdekében nem szorul-e háttérbe az egészség? Hogy ugyan fáj, de nem érdekes, mert én olimpiára akarok menni. - Ez nem úgy fáj, mint egy izom. Ez olyan fájdalom, amelyhez foghatót nehéz elképzelni. Tudni fogom, hol a határ. Belerokkannék, ha másképp lenne. - Nem bánta meg a négy évvel ezelőtti olasz kalandot? - Megmondom, miért nem. A betegség megváltoztatott. Megtanított a testem tiszteletére. Azóta teljesen más a táplálkozásom, tejet, cukrot és tojást egyáltalán nem eszem, húst is ritkán, csak zöldféléket és tésztát. És persze olyan készítményeket, amelyeket az amerikai űrhajósok számára fejlesztettek ki. Svájcban gépekkel állították be az étrendemet, aminek az a lényege, hogy a kemény munkára szoktatott szervezettől ne vonjon el felesleges energiát az emésztés. Korábban nem hittem ilyesmikben, mostanra viszont megváltoztam. Egyre jobban elmélyedek a témában, szeretném még jobban megismerni a testem, a különféle pontokat, amelyek masszírozásával a legfőbb energiaraktárból, a veséből tartalékok nyerhetők. Hiszem, a helyes táplálkozással karbantarthatóak azok az energiakörök, amelyek ott a legsérülékenyebbek, ahol a test hajlik. Mert ugye általában nem a csont közepe fájdul meg, hanem a váll, a térd, a csukló környéke. Ráadásul, amióta elkezdtem ezt az új életet, semmi bajom sem volt. Megszűntek az örökös arcüreggyulladásaim, az állandó gombafertőzés eltűnt a lábamról. Én már tudom azt, amire mások csak túl későn döbbennek rá: a testet igénybe lehet venni - de kiszipolyozni nem szabad. * Varga itthoni kezelőorvosa, dr. Gábor Antal kérdésünkre elmondta, a Scheuermann-kór a csigolyák növekedésének serdülőkori rendellenessége, amelyet egy huszonéves ember esetében - ha ügyel magára - nem kell külön kezelni. "Vízilabdázni pláne lehet vele - közölte a doktor. -Tamás most volt nálam, a vizsgálatok alapján mondhatom: maximálisan terhelhető!" Benedek elégedett A férfiválogatott hétfői és keddi edzésén volt egy másik nagy visszatérő, Benedek Tibor. Augusztus közepe óta először gyakorolt együtt a társakkal az április 26-ig eltiltott balkezes, aki csak az első kétkapus játék nyitó húsz percében kereste a ritmust - utána remekül beilleszkedett. - Az erőnléttel nincs gond, nem is lehet, elvégre az mindennek az alapja - mondta az összetartás végén Benedek. - A koncentrálás jelenti az igazi problémát, nem ment olyan szinten, mint korábban. Összességében mégis elégedett vagyok a teljesítményemmel, azt pedig nem tudom szavakban kifejezni, milyen jó volt végre megint ilyen pörgő ritmusú meccseken vízilabdázni. Egy biztos, a mostani tapasztalataim alapján megígérhetem: nyárra ismét a régi leszek. Csurka Gergely, Nemzeti Sport 2000. március 2. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
