"Nem hinném, hogy a történtek után nekem bármiért elnézést kellene kérnem -- közölte érdeklődésünkre Gerendás. -- A szituáció ugyebár az volt, hogy Hesz Móci kiütötte Dalát, erre Tóth Frank valami olyasmit mondott neki, hogy már megint mit csináltál, te állat!, ő meg visszaszólt, hogy mi közöd hozzá, menj az anyádba. Ezt hallottam, és ekkor láttam meg Dala arcát. A szeme alatt hiányzott a bőr, ugyanis lecsúszott a csontról. Ezek után már én is azt üvöltöttem neki, mintegy reagálásként az anyázásra, hogy miért nem mész a k... anyádba, mit csináltál, hát kiverted a szemét. Vagy valami effélét. Ha valaki beleéli magát a helyzetbe, az rájön, hogy ez nem az édesanyjára vonatkozott, hanem az a fajta szidás volt, ami kicsúszik az ember száján, amikor nagyon le akartja a másikat gorombítani. Azaz, ez tisztán Mócinak szólt, nem Gyarmati Andreának. Vele egyébként is együtt úsztam annak idején, a fiamnak ő volt az orvosa, sőt, a történtek után néhány perccel odamentem Gyarmati Dezső bácsihoz, és mondtam neki, hogy elnézést, de nem a lányára gondoltam, így jött ki, amit ő el is fogadott. Az pedig, hogy én Dezső bácsit szidtam volna, hazugság. Amikor Móci az első negyedben szájba vágta Petik Attilát, és én ezen felháborodtam, ő kiszólt a vízből, hogy fogd be, üljél már le. Az ellenfél edzőjének kiszólni meglehetősen stílustalan cselekedet. Erre mondtam azt, hogy nagyapáddal beszélj így, ne velem. Mert úgy vélem, hogy egy játékos legfeljebb otthon engedhet meg magának ilyesmit. Azt már csak csendben teszem hozzá, hogy ha én valóban annyira tisztelném a nagyapámat, akkor nem nagyfaternek szólítanám, de ez csak az én szerény meglátásom. Ha már Dezső bácsiról beszélünk, tőle tanultam meg azt, hogy a sportszerűség végső határáig el kell menni, hogy vagy a bírót, vagy az ellenfelet átejtsük. Ez ugyanis nagyban hozzájárulhat a győzelemhez. De azt, hogy bárkit szándékosan kiüssön egy játékos, azt sem tőle nem hallottam, sem tőlem nem hallhatták a játékosaim. Azt igenis elismerem, hogy a BVSC-ben meghonosítottam az olaszos, agresszivitásra épülő stílust, brutalitásról azonban soha nem volt, nem lehetett szó. Csúsztatás, hogy Mócit én neveltem ilyenné. Csak végig kell nézni azokon, akik kezdettől fogva velem dolgoznak. Mi lett Märcz Tamásból, Németh Zsoltból, Varga Zsoltból, aki most Zágrábban pólózik. Válogatottak, többszörös magyar bajnokok. Edzőként mindenkiből azt tudom kihozni, ami benne van."

"Csupán annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom a történteket -- mondta Hesz Máté. -- Megbántam, hogy a Dalát megütöttem, reggel el is mentem hozzá, azt hiszem, abszolút európai módon elrendeztük az ügyet. Märcz Tamástól pedig már a vízben elnézést kértem. Ami a békülés elmaradását illeti, továbbra is fenntartom, Gyurinak is bocsánatot kell kérnie. Egyébként még mindig szeretem -- azzal a sokszor nem igazán elviselhető stílusával együtt."

(csurka g.)

Agresszivitás: Máté-passzió

Hesz Máténak kétségtelenül különleges hírneve van az uszodák világában. Juniorkorában ő is részese volt a Kásás-féle generáció diadalmenetének, azóta viszont valahogy nem leli a helyét. Hol a BVSC-ben, hol a Vasasban, hol a Fradiban tűnt fel. Mindenütt a kullancs szerepét osztották rá, elvégre az a típus, aki az ellenfél legjobbját képes kikapcsolni a játékból. Nem válogat az eszközökben, anno, a Roma elleni '98-as KEK-elődöntőben bevallottan mindent bedobott Benedek Tibor semlegesítése érdekében: "Oda-vissza adtunk egymásnak elég szépen, aztán amikor már a herefogás sem működött, beleharaptam, amitől még ő is meglepődött egy kicsit." Az is igaz viszont, hogy abban az évben játékban is emlékezeteset produkált, oroszlánrésze volt a kupa elhódításában, nyáron a felnőttválogatottba is bekerült.

Ám 1999 őszén egy sajnálatos kéztöréssel megtört a felfelé ívelő szakasz -- ezután ismét elsősorban a habitusát leginkább jellemző agresszióval vétette észre magát. Idén a Honvéd elleni negyeddöntőben Tóth Imrére csimpaszkodott rá felettébb feltűnően (az első meccsen szintén sikerült vért fakasztania), a BVSC elleni találkozón váltott műszakban csépelte az ellenfelet, negyedenként odaverve valakinek egy látványosat, először Petiknek, aztán Märcznek, végül Dalának.

Mondják, az ilyesmi benne van a játékban -- mégis, valami azt súgja, másfajta mesterhármassal nagyobb elismerést vívhatna ki magának.

Szőnyi út, 200 néző. V: Székely Z., Juhász

BEAC: TORY -- dr. Halász, Max, Povázai, FELVÉGI 2, Nagy L., Petrovics 1. Cs: Varga I., Tomcsányi, Márton, Nagy D., DOBRICZA 3. Edző: Fekete Szilveszter

VASAS: BÍRÓ Á. -- Bleszity, LEHMANN 3, Katonás, Ágner 1, VÁRI 3, REGŐS 2. Cs: Vindisch, Fábián, Tóth L., Rex-Kiss B., Nitsovits 2, Martinovics 1. Edző: dr. Faragó Tamás

Gól -- emberelőnyből: 13/3, ill. 6/1

Négyméteresből: 2/2, ill. 2/2

Továbbjutott: Vasas, kettős győzelemmel (23--11-es összesítéssel)

A Vasas másfél perc alatt nyolcgólosra növelte összetett előnyét Regős csavarjával és Vári bombájával, de ezután átengedte a terepet a BEAC-nak. Olyannyira, hogy már 3--2-re vezetett a pályaválasztó, mivel a vendégtámadások nyomán rendre a kapufán kötött ki a labda. A szünetben dr. Faragó Tamás jól helyrerakta csapatát, a második negyedtől ugyanis egyre jobb produkciót nyújtottak a piros-kékek. Felgyorsították a játékot, az egyetemisták olykor szemmel is alig követhették a támadást, védekezésben pedig rendkívül határozottak és pontosak voltak. Ennek eredményeként zsinórban öt gólt dobtak: Vári és Nitsovits kétszer, Martinovics egyszer volt eredményes. A harmadik játékrészben egy belőtt ELTE-fór és egy négyméteres szakította meg a vendégtalálatok áradatát, a végére viszont lanyhulni látszott a hazaiak koncentrációja. Bosszantó hibákat vétettek, a szerencse is elpártolt tőlük: egymás után két látványos ejtést hagytak ki. Lehmann mesterhármasát és Ágner egyszem találatát követően Dobricza harmadik előnygólja állította be a végeredményt, amivel megduplázódott az első mérkőzésen kialakult hatgólos különbség.

Fekete Szilveszter: -- Örülünk, hogy a Magyar Kupa elődöntőjéig eljuthattunk, ahol rangos, nemzetközi mércével mérve is jó csapattól kaptunk ki.

Dr. Faragó Tamás: -- Megtiszteltetés Magyar Kupa-döntőt játszani.

(radvány), Nemzeti Sport 2000. március 7.