Pireusz, 200 néző, V: Dani (olasz), Bookelman (holland)

OLYMPIAKOSZ: Voltirakisz - VLONTAKISZ 2, Viagosz, Pszihosz 1, Thomakosz, Evagelosz, HATZITHEODORU 2. Cs: Platanitisz 1, POPE 2, Szimakosz, Konsztasz, Kravaritisz 1. Edző: Nikola Sztamenics.

BVSC: Szécsi - Dávid, TÓTH F. 1, PETIK 4, MÄRCZ 1, Ibolya, DALA 1. Cs: Madaras 1, Dabrowszki, Fülöp, Varjas 1, Németh. Edző: Gerendás György.

Gól - emberelőnyből: 11/4, ill. 10/5

Négyméteresből: -, ill. 1/1

Az állás: 1. BVSC 5, 2. Splitska Banka (horvát) 5 (3 mérkőzésből), 3. Pireusz 4, 4. Nice (francia) 0 (3)

Egy hónapja nem tudták elképzelni, hogy ne nyerjenek.

Szombaton csak arra tudtak gondolni, hogy győznek.

Van különbség, nem is kicsi. Még ha az eredmény a Szőnyi úton, és a nem túl kies pireuszi bádoguszodában egyaránt döntetlen lett. Akkor a görögök jöttek vissza a halál torkából. Most a BVSC. Anélkül, hogy a dráma szülőföldjén túldramatizálnám a történteket, kijelenthető, hogy a vasutasok sokkal közelebb jártak a pokol feneketlen bugyraihoz.

Pedig a cselekmény oly csodásan indult, mintha az ókor nagyja, Euripidész mester ragadott volna pennát, s fogott volna viharos jókedvében a húrok pengetéséhez. Petik szerzett labdát, s meg sem állt a kapuig, majd ugyanő a balkezesek helyéről, jobbal lőtte ki a hosszút (0-2). Mígnem, szinte a színfalak mögül, jött egy ejtés, egy már-már kivédekezett támadás végén, nyolcméternyi messzeségből. Bepottyant. Euripidész korában ezt hívták hübrisznek, azaz tragikai vétségnek, amiért a darab főhősei bűnhődni szoktak. Való igaz, itt valami hirtelen eltörött.

Pszihosz gólja pszichológiailag rengeteget jelentett az addig elég reménytelenül próbálkozó pireusziaknak, akik ugyan az első negyed végén vesztésre álltak (Dala előnygólja feledtette valamelyest az újabb hellén ejtést), ám a másodikban négygólos sorozatot produkáltak. A mieink sorra idegeskedték el támadásaikat (Madarast leszámítva), ráadásul hibát hibára halmoztak védekezésben - vesszőfutásukhoz képest Oidipusz királyé könnyed nyár esti kaland volt csupán (6-4).

"Ne kapkodjatok, ne idegeskedjetek, simán meg tudjátok verni ezeket !" - ordította Gerendás György a félidőben, kevés eredménnyel. Petik egy szépen kisakkozott előnyből visszahozta a reményt, csakhogy egy újabb védelmi baklövést követően Pope visszaállította a követési távolságot (7-5). Hiába vált ezután fegyelmezettebbé a védekezés, hiába szedte magát össze Szécsi a kapuban, a negyed vége előtt húsz másodperccel Kravaritisz lövése valahogy becsusszant előnyből (8-5). Mi tagadás, Antigoné helyzete annak idején valamelyest biztatóbbnak tűnt, mint a bajnokcsapatunké...

Hanem ezután drámáról hőskölteményre változott a műfaj. Eltökéltség, hideg fej, fantasztikus tartás, becsvágy. A BVSC maga volt a küzdés.

A gyúanyagot még a harmadik felvonásból maradt húsz másodperc adta, ezalatt sikerült kibrusztolni egy emberfórt, a szédületesen játszó Petik pedig a duda pillanatában lőtt belőle egy kapufás pipát. A negyedik negyedet góllal kezdtük, Tóth Frank szerzett labdát, majd felérve csodás pattintással fejezte be az akciót. Sajnos, kissé hirtelenkedve támadt ki hátrányban Hatzitheodorura, aki annál jobb, hogy ezt ne használja ki (7-9). Még mindig nem éreztük túl jól magunkat, ráadásul alig volt nálunk a labda, a görögök ugyanis nyakra-főre kapták az előnyöket. Ha bármelyiket belövik, övék a meccs, és a pontelőny a tabellán. Csakhogy a mieink őrületes energiákat mozgósítva szinte kiegyenlítették a létszámhátrányt. Így bekkeltek ki egyet 7-9-nél, majd miután Varjas higgadtan belőtte a Dávid által kiharcolt négyest (két perccel a duda előtt), egy támadáson belül újabb két görög fórt zilált szét a hátsó alakzat! Nekünk elég volt egy is, noha minden ezen az előnyön állt vagy bukott, Märcz Tamás a görög hősök rettenthetetlen bátorságával lőtte a labdát a hálóba - a vele szemben tempózó védő két keze között (!), 39 szekundummal a függöny leeresztése előtt. Hogy azért ne érjen véget simán a meccs, a hellének kaptak egy utolsó előnyt, ám a karerdő áthatolhatatlannak bizonyult, így maradt a 9-9, ami a papírforma szerint azt jelenti, hogy a vasutasok útja kiköveztetett a négyes döntőig.

Mondhatni, négy év próbálkozás után a negyedik forduló meccsének negyedik negyedében átlépték saját árnyékukat.

Nikola Sztamenics: - Látszott mindkét csapaton, hogy a nagy tét miatt hihetetlenül ideges, ettől lett ennyire fordulatos a találkozó. A döntetlen éppen emiatt benne volt a játékban, igaz, nekünk ezután már csak elméleti esélyünk maradt.

Gerendás György: - Hihetetlenül örülök az egy pontnak, ugyanakkor az emlékeimben csak az első és utolsó három percet kívánom megőrizni, a többit jobb, ha elfelejtjük.

Amler Zoltán helyszíni jelentése

Florentia (olasz)-Honvéd-Domino 6-4 (0-0, 1-0, 3-2, 2-2)

Firenze, 1200 néző. V: Galkin (orosz), Fernandez (spanyol)

FLORENTIA: TEMPESTI - Vannini, FODOR 3, Gorskov, Binchi 1, SOTTANI 2, R. Calcaterra. Cs: Brazzatti, Popovics, Bruschini, Luccianti. Edző: Riccardo Tempestini

HONVÉD: PELLE - Gombos, Jäger, Bereczki, Varga Zs. 1, Sugár 1, Tóth I. Cs: Takács, OFNER 2, Péter, Bárány. Edző: Kovács István

Gól - emberelőnyből: 6/2, ill. 6/3

Négyméteresből: 1/0, ill. -

Továbbjutott: a Florentia, 10-8-as összesítéssel

Tizennyolc perc.

Sok. Pontosabban sokk...

Ennyi időt kellett várnunk az első Honvéd gólra. Nem, nem és nem akart megszületni a várva várt találat. Vargát tisztán szerelték, aztán később nem tudták, de az olasz lapok által Európa-bajnoknak titulált center (a rend kedvéért: az a Varga Varga Zsolt, s a horvát Mladost Zagreb együttesében pólózik...) fölé csavart. Utána eladták a mieink a labdát, Takács fölé bombázott, újabb eleadott labda, egy Tempesti védés, egy kihasználatlan emberfór. Első negyed, hét kísérlet - nulla százalék.

A második hét percet már nem részletezném, talán elég annyi, hogy semmiben sem különbözött a Honvéd-támadások hatékonysága az első játékrészben látottaktól.

És mégis volt esély!

Ami elsősorban a kapuban remeklő Pelle Balázs érdeme, aki hozta az utóbbi időben mutatott szédületes formáját. Számolatlanul húzta le a feléje repülő bombákat. Persze a társak nagyszerű védekezése mellett sem lehet szó nélkül elmenni, a centerben próbálkozó Calcaterra például nyűglődött a szorításban (le is cserélte az edzője), de a támadásról jobb nem beszélni.

Idegesen járatták a labdát a magyar játékosok, nem egyszer, nem kétszer csúszott ki kezükből a játékszer, a pontatlan passzokról már nem is beszélve. Igaz, a vendéglátókról sem lehetett volna megmintázni a nyugodtság mintaképét.

A kilencedik percben a Florentia magyar légiósa, Fodor Rajmund a Honvéd kapujához közelített, csalta a távolságot, majd az emberelőnyt kihasználva vezetéshez juttatta csapatát. Mindkét oldal sok-sok sikertelen próbálkozása után aztán a balkezes olasz válogatott, Sottani másolta le Rajmund lövését (szegény Pellének esélye sem volt a hárításra), majd újra Fodor következett.

Ez utóbbi gól különösen bosszantotta a telt házas uszodában megbújó csekély számú magyar szurkolókat, hiszen a hazaiak nem mindennapi körülmények közepette fordultak le. Történt, hogy előnyben Tóth Imre ellenállhatatlanul bombázott a jól védő Tempesti kapujába, ám az örömünkbe üröm vegyült - a bírók nem adták meg a gólt, mondván a kapufánál Varga Zsolt fogta a védőjét.

Puff neki!

Még fel sem ocsúdtunk az ítélet után, máris 3-0-át mutatott az eredményjelző. Ofner törte meg az átkot, rögvest kétszer is beköszönt, ám közben a nagyon belelendülő, magas hőfokon pörgő Fodor bombagólt ragasztott a Popovics négyméteresét hárító Pelle kapujába. A záró negyed legelején Sottani végképp lehűtötte a Domino addig is takarékon lángoló reményeit, mégsem lehet elmarasztalni a magyar együttest.

A nemzetközi kupában újoncként bemutatkozó csapat becsülettel helytállt a KEK-ben, legyőzte többek között a spanyol Barcelonát is, és talán a következő évben - már tapasztalatokkal felvértezve - akár a döntőbe is bekerülhet valamelyik kupában.

Mégis, kicsit bosszantó, hogy nem sikerült a bravúr, hiszen ez ellen az olasz csapat ellen igenis volt keresnivalója a Honvédnak.

Ám a tizennyolc perc gól nélkül sok. Nagyon sok.

Riccardo Tempestini: - A nagy tét miatt mindkét csapat ideges volt. Egy jó Honvédot győztünk le.

Kovács István: Nem vallottunk szégyent. Sajnos a meg nem adott gólunatk követően futnunk kellett az eredmény után. Hozzáteszem, ha otthon is ilyen korrekt bíráskodás lett volna, előnnyel érkezünk Firenzébe. Az elődöntőbe jutásunk így is jó teljesítmény. Jövőre megpróbáljuk túlszárnyalni, remélem, lesz rá alkalmunk, kijutunk a nemzetközi porondra.

Nincs rá jobb szó, villogott. Fodor Rajmund egészen kiváló teljesítménnyel rukkolt ki a Honvéd ellen. Nem csak a góljaival emelkedett a mezőny fölé, hiszen szokásához híven remekül védekezett, továbbá igazi karmesterként irányította csapatát. Nekünk, magyaroknak fáj a Domino kiesése, de legalább azt mondhatjuk, hogy nem egyik vagy másik olasz, hanem egyik honfitársunk járt túl a mieink eszén.

- Tényleg jól ment a játék. Nagyon inspirál a kupagyőzelem lehetősége, hiszen még sohasem sikerült nyernem, pedig kétszer közel voltam hozzá. Remélem, ezúttal másként alakul - mondta válogatottunk alapembere.

Vasas-Plaket-Conad Pescara (olasz) 5-5 (1-2, 2-1, 2-1, 0-1)

Komjádi uszoda, 400 néző. V: Afanaszjev (orosz), Petrovics (jugoszláv)

VASAS: BÍRÓ Á. - Lehmann 2, KATONÁS 1, Rex Kiss B., VÁRI, Nitsovits 1, Regős. Cs: Bleszity, Vindisch, Tóth L., Ágner, Martinovics 1. Edző: dr. Faragó Tamás

PESCARA: TADICS - Bovo 1, Krekovics, Delics, Pomilio, E. MAMMARELLA 2, A. CALCATERRA 2. Cs: D'Altrui, F. Mammarella. Edző: Bruno Szilics

Gól - emberelőnyből: 6/2, ill. 8/5

Továbbjutott: a Pescara, 14-8-as összesítéssel

Ez a Vasas nem az a Vasas. Már nincs székdobálás, tomboló, szitkozódó angyalföldi tábor, mint az egyik elveszített bajnoki döntő után (a sok közül) a Szőnyi úton. Most nincs semmi, sem csapat, sem szurkolótábor. Hol van már az ezüstnyár, a sok-sok ezüstnyár?! Hol van Kósz, Tóth Frank, Gorskov, Varga Tamás, Mészáros, Konrád, és főként hol van Faragó Tamás világverő győzniakarása?

Mert ennek így nyögés a vége.

Szenvedett is alaposan az Eger ellen, majd a másodosztályú MAFC ellen, hogy aztán valósággal kínlódjon Pescarában a Vasas. Hat oda. A Vasas szó szerint LENn-kupává változtatta a sorozatot, hiszen az angyalföldiek lenn jártak az olaszok ellen a medence alján, ott a mély vízben. Hiába távoztak válogatott szintű játékosok az évek során, attól még a csapatnak nem kellene erőtlennek, ötlettelennek lennie. Mert ezt mondták a szakemberek, a szurkolók szombat délután a Komjádiban.

Erőtlen és ötlettelen.

Meg nagy-nagy tanácstalanság. Most a Pescara ellen, amely a közelmúltban megalázó, 17-7-es vereséget szenvedett a Florentiától - vagyis közel sem verhetetlen csapat, nem szélvészgyors armada. Csak hát a magyarok egy tutaj sebességével közlekedtek és cselekedtek. Nagy kérdés, hogy mennyire viselte meg az angyalföldieket a Gyöngyösi-ügy, valóban az eltanácsolt játékos volt-e a "kakukkTojás".

Mindegy. A továbbjutás már az első meccsen eldőlt. A visszavágót talán még a Darida - Faragó, Csapó, Budavári, Kenéz, Bányai összeállítású Vasas sem nyerte volna meg, igaz, ezek a fiúk annak idején BEK-et nyertek, ritkán jártak ennyire LENn.

Szombaton az angyalföldiek szereztek vezetést, talán akadt olyan fanatikus a nézőtéren, aki arra gondolt, hátha... A folytatásban azonban csak tucatmondatok ("Kiestünk...") a lelátón, a vízben meg tucatmegoldások követték egymást. Talán Katonás pattintós gólja jelentett kivételt, de az olaszok utána is katonás rendben válaszoltak. Egyszer például Calcaterra úgy úszott meg egyedül, mint egy nagymama a Széchenyi-fürdőben, lassan tempózva, ötször-hatszor visszanézve, hogy aztán lezser mozdulattal rontsa el az elronthatatlant.

Ekkor már eldőlt minden - persze már ott, Pescarában.

Dr. Faragó Tamás: - Két mérkőzésen lőtt nyolc góllal természetes, hogy nem lehet továbbjutni.

Bruno Szilics: - Kiegyenlített mérkőzést játszottunk, az első találkozó hatgólos különbsége után jó védekezéssel megtartottuk előnyünket.

(sinkovics)

Glyfada (görög)-Hungerit Carnex-Szentesi VK 6-5 (1-1, 1-2, 2-1, 2-1)

Athén, 500 néző. V: Simons (belga), Clemencon (francia)

GLYFADA: Ellinaki - KOZOMPOLI 4, Paterlu, VASSZU 1, Morajitidu, Karafadaui, Morajti 1. Cs: Pedroza. Edző: Xenofon Merataiosz

SZENTES: SÓS - TÓTH G. 2, Sipos, Dancsa, VALKAY 2, Drávucz 1, Kisteleki. Cs: Győri. Edző: dr. Tóth Gyula

Gól - emberelőnyből: 7/3, ill. 3/2

Orrizonte (olasz)-SZKIF Moszkva (orosz) 3-4 (0-1, 2-2, 0-0, 1-1)

A 8. helyért: Mediterrani (spanyol)-Hohenlimburger (német) 9-3. Az 5. helyért: Assuron Donk Gouda (holland)-Uralocska (orosz) 7-6

Valkay kapufájával indult az elődöntő, ő szerezte meg a Szentes első gólját, amit Morajti az első negyed utolsó percében kiegyenlített. A második játékrész kimaradt szentesi emberelőnnyel indult, igaz, kifogástalanul védekeztek dr. Tóth Gyula tanítványai. Drávucz a második negyed 5. percében kapufát dobott, majd Tóth Gabriella előnyből visszaszerezte a vezetést (1-2). Egészen 5-5-ig felváltva estek a gólok, majd az utolsó negyedben, három perc harminchat másodperccel a mérkőzés lefújása előtt görög időkérés következett, no és Sós bravúros védése. Három perccel a mérkőzés lefújása előtt Tóth Gabriella a kapusba lőtt, Kozompoli pedig gyönyörű svédcsavarral megszerezte csapatának a vezetést (6-5). A mérkőzés végén Drávucz kezét lehúzták, ám négyméteres helyett a játékvezetők csak szabaddobást ítéltek.

Dr. Tóth Gyula: - Most sem csalódtam a játékvezetőkben, a mi csapatunk nem bír ki ekkora lejtést a hazai csapat medencéjében ...

(révész)

Az Európai Úszó Liga (LEN) vezetőtestülete szombati helsinki ülésén Budapestnek ítélte a 2001-es vízilabda Európa-bajnokság rendezési jogát. A magyar főváros - 1926 és 1958 után - harmadszor lesz házigazda. A LEN hivatalos közleménye szerint, a több mint negyedórás bemutató kitűnően sikerült. 2001. június 15. és 24. között a Margitszigeten, a Hajós Alfréd uszodában rendezik meg az Eb-t. A szigeten lévő három medence mellett a Komjádi uszoda is rendelkezésre áll majd - ha szükséges.

Martin György, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke az MTI-nek elmondta, hogy rivális nem akadt, ám akadt némi nehézség a helsinki ülésen.

- Az eredetileg vetélytársnak számító horvát Dubrovnik képviselői meg sem jelentek, viszont felvetődött, hogy két különböző helyszínen rendezzük meg az Eb-t. Ezt elsősorban a vízilabda technikai bizottság erőltette. Az volt a feladatunk, hogy bebizonyítsuk, Budapest egyedül is alkalmas a feladatra. Azzal érveltünk, hogy a kettős lebonyolítás megduplázná a költségeinket, továbbá a női póló népszerűsítését is az szolgálná, ha a nézők a férfiak mérkőzései előtt és után minél nagyobb számban átmehessenek a női találkozókra is.

Sven Folvik, a LEN norvég tiszteletbeli titkára azt emelte ki, hogy a szervezet éppen jövőre lesz 75 éves, a jubileum köszöntése is, hogy az első Eb-t 1926-ban megrendező Budapest kapja a kontinensversenyt.

Csurka Gergely helyszíni jelentése, Nemzeti Sport 2000. március 12.