Varjas amúgy még a ferihegyi indulásnál azt fejtegette -- egyetemi jegyzeteiből felnézve --, hogy a hétfői polgárjog-szigorlat, plusz a keddi diplomavédés (egy délutáni Magyar Kupa-döntővel súlyosbítva) miatt úgy érzi magát, mint "akinek előbb meg kell másznia a Mount Everestet, majd rögtön utána átúszni az Atlanti-óceánt". Bónusz gyanánt a csuklója is fájt, azaz kellett némi vagányság és önbizalom, hogy végletekig leterhelt aggyal és sérült kézzel odaálljon a büntetőhöz.

Mindez méltó illusztrációja a vasutasok pontszerzésének. Játékuk ugyan több sebből vérzett, mentálisan is meglehetősen kuszának tűntek -- ám az utolsó utáni pillanatokban is tudtak annyira összpontosítani, volt bennük annyi tartás és vakmerőség, hogy ne szalasszák el a soha vissza nem térő alkalmat. Holott a zárónegyed második felét úgy játszották végig, hogy ha csak egyetlen lövést eltévesztenek, hogy ha csak egy emberhátrányt nem bekkelnek ki -- akkor ismét kezdhetik siratni álmaikat. Ám Varjas belőtte a négyest, a védelem egymás után négy pireuszi fórt "repkedett szét", a legvégén pedig mégiscsak Märcz volt az, aki mindenkinél oroszlánszívűbbnek bizonyult, és kiegyenlített. Mellesleg az ominózus emberelőnyt megelőző időkérésnél Gerendás vázolta a felállást, a figurát, majd miután játékosai a görög kapu felé vették az irányt, még utánuk szólt: "Nem, nem jó, mégiscsak Märcz Tomi menjen a kapásszélre!"

Utóbbi természetesen onnan lőtte az egy pontot és az életet jelentő gólt.

A 9--9-cel ugyanis a BVSC megőrizte előnyét a görögökkel szemben, mely picinysége ellenére is jelentősnek mondható, elvégre a mieink mindkét hátralévő mérkőzésüket otthon játsszák, míg az Olympiakoszra két, nem éppen zsúrjellegűnek ígérkező fellépés vár Nizzában és Splitben.

"Beismerem, a szombati produkciónkkal nem biztos, hogy megérdemeltük a döntetlent, mint ahogy a görögök sem érdemelték meg a Szőnyi úton -- értékelt Gerendás. -- De nem csak emiatt érzek elégtételt, hanem az elmúlt három év miatt is. Annak idején csodásan pólóztunk Zágrábban, aztán Nápolyban, ám mindkétszer kikaptunk egy góllal, éppen itt, a negyedik fordulóban, amikor szinte minden el szokott dőlni. Egyszer igazán járt nekünk egy ilyen meccs, amikor a négy gólt lövő Petik Attilát leszámítva csak küzdenitudásban idéztük önmagunkat, játékban kevésbé, mégis szereztünk egy pontot."

A vasutasok egyébként a boldogságtól ordítani tudtak a dudaszó pillanatában -- hogy aztán jó húsz percen át üljenek a parton, vizesen, köpenyükbe burkolózva, csendben maguk elé meredve, egy-egy halkabb megjegyzést eresztve el csupán. Mint akik tudták, hogy valami nagy tettet hajtottak végre.

Mert ez az volt. Valamennyi idegenbeli mérkőzésükön veretlenek maradtak, ami óriási fegyvertény, különösen, ha számításba vesszük, hogy az 1997-es kassai sikerük óta nem tudtak pontot szerezni külhonban. Az előző három esztendő kilenc kinti meccsén a Novaky elleni kínkeserves siker mellett nyolcszor szenvedtek vereséget -- nem véletlen, hogy a Final Four mindannyiszor elérhetetlen messzeségbe került. Most három mérkőzésből hoztak négy pontot, és ha ehhez még minimum kettőt gyűjtenek a Szőnyi úton, nagy baj már nem érheti őket.

Ha úgy tetszik: a Mount Everestet már megmászták, most pedig ott tempóznak az óceánban, egészen közel az ígéret földjéhez.

A Kék-csoport eredményei: Olympiakosz Pireusz--BVSC-Brendon 9--9, Splitska Banka--Olympique Nice 11--5

A Piros-csoport eredményei: Spandau 04 (német)--Mladost Zagreb (horvát) 5--8, Lukoil Volgográd (orosz)--Becsej (jugoszláv) 7--12. A csoport állása: 1. Becsej 7, 2. Mladost 4, 3. Spandau 3, 4. Volgográd 2,

Letargia.

Egy-két kivétellel némán ültek az uszoda kövén. A 6--4-re elveszített meccset már rég lefújták, mégsem akaródzott a többségnek a zuhany alá, majd a szálláshelyre indulni. A Honvéd-Domino pólósai szomorkodtak, akadt, aki kevés híján elpityeredett.

Öröm.

A másik oldalon a firenzei játékosok vígan múlatták az időt, a helybéli fiatal lányok természetesen a város jelképéül szolgáló virággal, a vörös liliommal próbálták levenni a lábukról a KEK-döntőbe jutott kedvenceket, akik nem sokat ellenkeztek. A hölgyeket elnézve, ez cseppet sem meglepő.

A mérkőzés utáni vacsoránál valamelyest oldódott a hangulat a magyar kupagyőztes asztalánál. Lehet, hogy ebben közrejátszott a kitűnő toscanai vörösbor-különlegesség is. Ám mindenki érezte, hogy nagy lehetőség maradt kihasználatlanul. A Westel pólócsapata az elvesztett találkozón is méltó ellenfele volt az olasz, jugoszláv, orosz és magyar játékost is felvonultató Firenzének. Kár, hogy épp a Florentia magyarja, Fodor Rajmund szórakoztatotta a taljánokat egészen elsőrangú játékot nyújtva. Sőt, ha Kovács István együttese kicsikét határozottabb, támadásait a megbeszéltek szerint szövi, a nyúlánk, hosszú kezű kapussal, Tempestivel szemben a magas lövések helyett vízre pattintott labdákkal operál, akkor tán másnak jut az öröm osztályrészül, és másnak a letargia.

Novák Ferenc szakosztály-igazgató -- az ő tiszteletére kerültek elő a borköltemények, hiszen a meccsnapon ünnepelte 62. születésnapját -- inkább előre tekintett. "Újoncként szép teljesítmény volt bekerülni a KEK elődöntőjébe, jövőre talán még szebb eredményt érhetünk el. Csak sikerüljön a bajnokságban európai kupaindulást érő helyen végeznünk" -- áhítozott kicsit visszafogottan.

Kovács István sem dúlt-fúlt: "Jó meccset játszottuk az olaszokkal, a bíráskodás is korrekt volt. Kikaptunk, de nincs okunk a szomorúságra, legfeljebb amiatt, mert nagy esélyt szalasztottunk el. Ha valaki a rajt előtt azt mondja, négyben lesztek a kupában, azonnal elfogadom. Kellettek a csapatnak az ehhez hasonló éles, forró hangulatú találkozók, hogy egyszer majd jelentős sikert érhessen el az európai porondon."

A kitűnő tréner nem hozta szóba, de biztosan ott motoszkál benne, hogy az a fránya KEK-serleg továbbra is hiánycikknek számít a páratlan -- BEK- és LEN-kupa-trófeákat felvonultató gyűjteményében. Sőt, miután csapata a Magyar Kupában nem védheti meg címét, úgy tűnik, jövőre sem lesz alkalma beszerezni.

KEK, elődöntők: Florentia--Honvéd-Domino 6--4 (továbbjutó: a Florentia, 12--10-es összesítéssel). Partizan Beograd (jugoszláv)--Dinamo Moszkva (orosz) 5--5 (tj: Dinamo Moszkva, 13--8). A döntőben: Florentia--Dinamo Moszkva

Villogott. Nincs jobb szó rá. Fodor Rajmund fantasztikus teljesítménnyel rukkolt ki a Honvéd ellen. Nem csak a három góljaival emelkedett a mezőny fölé, de szokásához híven remekül védekezett, sőt, igazi karmesterként irányította csapatát.

-- Tényleg jól ment a játék, mind védekezésben, mind támadásban. Igencsak inspirál a kupagyőzelem lehetősége, hiszen még soha nem sikerült európai trófeát nyernem, pedig kétszer is közel voltam hozzá. Remélem ezúttal másként alakul -- vélekedett válogatottunk alapembere.

Nemzeti Sport, 2000. március 13.