Ballal már remekül lő és borotválkozik a válogatott kapusa
Jól jönne egy csontkovács
Hogy a Vasas-Plaket védelme mostanság nem áll szilárd lábakon, az igencsak
visszafogott minősítés. A piros-kékek legutóbbi rangadóján jóformán az ellenfél
összes lövése betalált: három negyed alatt tizennégy gólt hintett a
Honvéd-Domino. Ezt mérlegképes körökben csődközeli helyzetként szokták
aposztrofálni -- igaz, a kialakulásához jó adag balszerencse is kellett.
Merthogy Angyalföldön az ősszel ugyan magukévá tették a "végy egy jó kapust"
vízilabdára is érvényes alapelvét, csakhogy ama bizonyos jó kapus, Kovács
Zoltán január óta csupán civilben mosolyog a mérkőzéseken -- jobb kezén
diszkrét gipszkötéssel.
-- Az orvostudomány fejlettségi szintjét ismerve, kissé meglepő, hogy bármilyen
csonttal kapcsolatos baj három hónapig tartson.
-- Pedig ez a helyzet -- sajnálkozott a "Gólya" becenévre hallgató klasszis, aki
részese volt az 1997-es és 1999-es Európa-bajnoki győzelemnek. -- Még a
válogatott mátraházi edzőtáborában, focizás közben találta el a labda a kezemet.
Akkor fájt, megdagadt, később azonban egyre több mindent tudtam vele csinálni,
nem sajgott annyira, a duzzanat is eltűnőben volt. Mégsem múlt el teljesen, sőt,
időről időre visszatért a fájdalom. Végül megröntgenezték a kezem, és akkor
kiderült, hogy eltörött a sajkacsont. Ez a hüvelykujj alatt található, elég rossz
helyen, épp ezért nehezen gyógyul. Tizenkét hétig tart a gipszkorszak, utána jön
némi rehabilitáció. Ha jön.
-- Ez nem biztos?
-- Minthogy egy ideig még edzettem vele, előfordulhat, hogy a törés mentén a
csontdarabok lecsiszolták egymás széleit, így viszont nem tudnak összeforrni.
Egy hét múlva veszik le a gipszet, akkor derül ki, hogy egyben van-e a csont,
vagy ki kell nyitni a kezemet. Ezzel csak az a gond, hogyha műtenek, legfeljebb
a tévé előtt ülve ordibálhatok az olimpia alatt.
-- A három hónap kimaradást amúgy be tudná hozni?
-- Folyamatosan edzek, mondhatom, fizikálisan jobb állapotban vagyok, mint
eddig bármikor. Korábban ugyanis be kellett állnom védeni, most viszont
végigerősítem a tréningeket, azaz ha visszatérhetnék, csupán a ritmust kéne
felvennem. Egyébként néha már most is bemegyek, de csak ballal védek. Az
már megy.
-- Megy más is? Úgy értem, ballal.
-- Egyre jobban lövök, úgyhogy Benedek Tibiéknek feladom a leckét. Aztán
mostanra megtanultam borotválkozni is ballal. Nem volt egyszerű, az első héten
simán megvágtam a számat. Fogat is tudok mosni, bár egy hét után idegbeteg
voltam, úgy éreztem magam, mint egy nyomorék. Ja, és kis híján elvették a
jogosítványomat. A gipszelést követően, a kórháztól száz méterre rögtön
megállítottak, az egyik rendőr el akart engedni, minthogy automata kocsiban
ültem, a másik nem. Hosszas vita után végül az első győzött, én meg azóta
előkészítve tartom az összes papírt, hogyha lemeszelnek, ballal simán
kinyújthassam, közben pedig a jobbomat a hátam mögött rejtegetem. De már
nagyon unom az egészet, merthogy nem vagyok az az életművész típus, aki
élvezi a semmittevést.
(csurka g.), Nemzeti Sport 2000. március 22.
|
FONTOS
