A BL-sztori
A magyar csapatok közül eddig csak a BVSC-nek adatott meg, hogy a
Bajnokok Ligájában szerepelhessen. A klasszikus BEK -- oda-visszavágókkal --
1996-ig létezett, az utolsó három esztendőben az UTE mindig eljutott a fináléig,
igaz, nyernie csupán 1994-ben sikerült. Ezt követően vétetett át a futballból
ismert lebonyolítási forma, mondhatni azonban, hogy ezt nem a vasutasoknak
találták ki. Itthon hiába nyerték a bajnokságokat, az európai színtéren rendre
"elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt". Legalábbis ez volt a helyzet 1997.
és 1999. között. Idén végre sikerült túlélni a csoportcsatákat.
1997: ejtésekkel kiejtve
Barcelonai vereséggel indult (8--9), és Kassán sem folytatódott túl fényesen. A
Novaky elleni mérkőzés első percében a hazaiak kapusa vezetést szerzett,
miután a BVSC hálóőre, Ambrus Tamás hét méteren vadászott a megúszó
szlovák csatárra. Ez rányomta a bélyegét a mérkőzésre, bár végül, ha szenvedve
is, de nyertek a mieink. Ugyanez volt a helyzet a Szőnyi úton: nyögvenyelősen
gyűjtötték be a kötelező két pontot a csoport leggyengébbjének tartott szlovák
bajnok ellen. Minthogy a Mladost Zagrebbel vívott találkozókon esélyük sem volt,
a döntés az utolsó találkozóra maradt. A több sebből vérző spanyol bajnokot
kettővel kellett volna legyűrni, csakhogy a Gerendás György által az utolsó
pillanatban kitalált védekezési formáció megzavarta a csapatot, Ambrus is
benézett két ejtést -- így ejtetett ki a BVSC az első évben.
1998: hőstett, hiába
Mínusz harminc fokban fogant a BVSC újabb BL-kudarca: a január végi,
volgográdi kirándulás különös körülményei közepette a meccs szinte fel sem
tűnt -- azaz szokás szerint vereséggel indult a Vasút. Aztán Óbecsén is
beleszaladt egy méretes pofonba -- hogy aztán két héttel később, a Mladost
ellen hihetetlen hőstettet hajson végre a magyar bajnok. Ugyan a gárda
kulcsembere, Varga Zsolt -- szemben az előző évi találkozókkal -- már a
zágrábiakat erősítette, ám a BVSC a maga buldogstílusával felülkerekedett a
horvátokon. És ezúttal kint sem tűnt reménytelennek a mérkőzés, végül azonban
Bukicsék rutinja és tudása érvényesült. Sőt, miután egy káprázatos mérkőzésen
a BVSC a Szőnyi úton bukott a Becsejjel szemben (13--14 -- a jugók győztest
gólját Vincze Balázs lőtte...), az utolsó fordulóban már kívülállóként szemlélte a
nagyok csatáját. Való igaz, a horvát, a jugoszláv és az orosz bajnok egy huzatra
sok volt az idény elején átalakult magyar gárdának.
1999: ó, Klarics...
A menetrendszerű idegenbeli nyitóvereséget ezúttal Óbecsén szenvedte el a
BVSC, bár 6--2-ről feljött 6--5-re, sőt, emberelőnye volt, végül a szerbek simán
taroltak. Hanem a Szőnyi úton ismét csodát láthatott a közönség: a vérben forgó
szemekkel küzdő magyar együttes leírhatatlan hangulatban, szédületes játékkal
agyonvágta a címvédő Posillipo Napolit. Sőt, a visszavágón végig vezetett,
6--5-nél Märcz szabaddobásával abszolút neki állt volna a zászló, csakhogy az
egyik bíró által megadott gólt a másik anulálta. Eztán jött Kásás, aki gyorsan
bevert kettőt úgy, hogy a mérkőzést eldöntő szabaddobásában semmi
kivetnivalót nem találtak... Az igazi inszinuáció mindazonáltal nem itt, hanem
korábban, Athénben érte a mieinket, ahol a horvát--román bírópáros tett arról,
hogy a nem túl acélos Vuliagmeni végül legyőzze a BVSC-t. KülönösenZeljko
Klarics fújt nagy formában: míg partnere, Timoc két-két kiállítást adott a
csapatoknak, addig a horvát játékvezető 9--0-ás arányt produkált. Így a
BVSC-nek a zárókörben három góllal kellett volna nyernie a Becsej ellen, Tóth
László azonban varázslatosan centerezett a vendégeknél, azaz még a
döntetlennek is örülnünk illett.
2000: az áttörés
Hogy ez más lesz, mint az eddigiek, januárban kiderült, hiszen Nizzából
győztesen érkezett haza a BVSC (5--4). Az öröm mégsem tartott sokáig, hiszen
a pireusziak elleni hazai meccset dzsentriket megszégyenítő eleganciával
szórakozta el a magyar gárda, 6--4 után két gólt kapva az utolsó percben.
Mígnem két hétre rá, Splitben vesztett helyzetből harcolták ki a döntetlent a
vasutasok, nem utolsósorban Märcz két álomgóljának hála. És ugyancsak az
Európa-bajnok center volt az, aki pontot érő gólt lőtt Pireuszban, ahol a kissé
görcsösen pólózó együttes a harmadik negyed végefelé 8--5-ös vesztésre állt, de
végül átlépte saját árnyékát (9--9). Olyannyira, hogy a címvédő Splitska Banka
elleni visszavágón a horvátok szalonremire vonatkozó ajánlatát simán
visszadobhatta -- és nyert is, végig vezetve. A Nizza elleni zárófelvonás már
maga volt a diadalmenet, avagy a BVSC a BL-sorozatban veretlenül,
csoportelsőként végre beverekedte magát Európa legjobb négy csapata közé.
Nemzeti Sport, 2000. április 11.
|
FONTOS
