-- Nem, huszonhatodika már nem húsvét.

+ Nem is azért kérdeztem. Tudja, lejár Benedek Tibor eltiltása.

-- Jaj, de buta vagyok! Hogy a fenébe ne tudnám! Nem is oly rég beszéltem vele, és éreztem a hangján, hogy újra boldog.

+ Ön szerint, hogyan viselte válogatott játékosunk a megpróbáltatásokat?

-- Nehezen. Szenvedett. Láttam az Európa-bajnoki döntő után, amikor hívták maguk közé a társai. Sírt. A sok huzavona megviselte őt. Nekem sem volt könnyű, hiszen amellett, hogy nagyon szeretem, és emberileg is igen nagyra tartom, nélkülöznöm kellett a csapatból. Néha előfordult, hogy megorrolt rám az edzésen, hiszen nagyon akart bizonyítani, de nem volt mit tennem, kénytelen voltam nélküle is gyakoroltatni a figurákat.

+ Mostantól nem kell.

-- Végre valahára! Sok volt ez a nyolc hónap. Tiborral sokat erősödik az együttes. Egy kicsit félek, hogy a bajnoki elődöntőben még nehezen találja meg a meccsritmust, de reménykedem, hogy a magyar válogatottban, a Kuba elleni edzőmérkőzéseken erőt gyűjt. Az egész római együttes várta ezt a pillanatot, csak egy példa, hogy lássa, mennyire szeretik a klubtársai is. A negyeddöntőben, a Savona meccs utolsó gólját szerző Angelini rögtön a lelátóra mutatott, és ezt kiabálta: "Legközelebb te is a vízben leszel, Tibor!".

+ Azaz, a Posilipo elleni elődöntőben. Tavaly a döntőben legyőzték a nápolyi alakulatot, újra sikerülni fog?

-- Nehéz lesz. Magának talán nem kell mondanom, hogy az olasz klasszisok mellett ott játszik még Kásás, valamint Steinmetz is. De ők is tartanak tőlünk!

+ Térjünk át a másik feladatára. Hogyan egyeztethető össze a római edzősködés és a női válogatottnál betöltött szövetségi kapitányi funkció?

-- Szerencsére könnyen. Vannak a nőknél segítőim, ám a legfontosabb az, hogy a világversenyek közben nincs sok munka a klubnál. Kivételes eset, hogy most, ebben az időpontban rendeznek ilyen rangos eseményt, de nagy gond így sincs, hiszen összesen öt játékosom edz otthon, a többiek a válogatottakkal készülnek.

+ Mit jelentene önnek az olimpia?

-- Sokat, nagyon sokat. Mindent egybevetve, több mint tíz éve kapitányoskodom a nőknél. Mondhatom, az elejétől fogva az olimpiáért dolgozunk.

+ Mi lesz, ha nem sikerül kijutniuk?

-- Erre nem is gondolunk. Sikerülni fog! Mi, és a magyarok jutnak ki Sydneybe!

+ És ha szombaton a mieinkkel játszák a ki-ki elődöntőt?

-- Nem hinném. Mi jobbak vagyunk az amerikaiaknál, a magyarok pedig az oroszoknál, így elkerüljük egymást.

+ És ha mégsem?

-- Ne felejtse, az amerikai meccs előtt mi már tudni fogjuk a magyar--orosz eredményét...

Pierluigi Formiconi sejtelmesen nevetett az utolsó mondatát követően... Azt ugyan nem mondta ki -- miért is mondta volna? --, hogy ha úgy alakul, taktikáznak az elődöntőbeli ellenfél érdekében, de azt sejtetni engedte, hogy tart dr. Tóth Gyula együttesétől. Szó mi szó, a magyar szakemberek is többször hangsúlyozták, hogy az egész torna legfontosabb meccsén, az olimpiáért zajló elődöntőben jó lenne elkerülni a házigazdákat, de a szövetségi kapitány egyelőre nem rágódik ezen, inkább a munkára összpontosít. Amíg olasz kollégája az uszoda benti részében egy kicsit lazább edzést tartott kedden, addig ő kemény, dolgos tréningen tesztelte tanítványait az impozáns medencében.

Szerdán és csütörtökön a japánok és a brazilok következnek, de a mieink már a későbbi találkozókra készülnek. Elszántságukat látva bátran kijelenthető: rajtuk nem múlik semmi.

"Vizes" menü

Április 26. Magyarország--Japán (9.30), Egyesült Államok--Németország (10.45), Oroszország--Franciaország (12), Görögország--Kazahsztán (17), Spanyolország--Brazília (18.15), Olaszország--Csehország (19.30)

Amler Zoltán helyszíni jelentése, Nemzeti Sport 2000. április 26.