Városi sportuszoda, 300 néző. V: Takata (amerikai), Prihodko (kazah)

MAGYARORSZÁG: Sós - Tóth G., STIEBER 6, Rédei, DRÁVUCZ 4, Szremkó 1, Tóth N. 2. Cs: Tóth A. (kapus), VALKAY Á. 3, Valkay E. 1, Sipos, Kisteleki 1, Győri. Szövetségi kapitány: dr. Tóth Gyula

JAPÁN: Inagaki - Sakoda, Hagiwara, Koiso 1, Kutsuna 1, Ninomiya, Hirako1. Cs: Ishii, Mimaki, Aischi 2. Szövetségi kapitány: Miyazaki Masiki

Gól - emberelőnyből: 5/2 ill., 7/2

Négyméteresből: 1/1 ill., 1/1

Oroszország-Franciaország 21-1 (7-0, 2-0, 6-0, 6-1), Brazília-Spanyolország 4-3 (1-0, 1-1, 1-2, 1-0). A 2. csoport állása: 1. Oroszország 6 pont (50-9), 2. Magyarország 6 (40-14), 3. Brazília 4, 4. Spanyolország 2, 5. Japán 0 (16-41), 6. Franciország 0 (12-45)

1. csoport: Egyesült Államok-Németország 14-6 (3-1, 4-1, 3-2, 4-2), Kazahsztán-Görögország 7-4 (2-2, 2-0, 0-1, 3-1), az Olaszország-Csehország találkozó lapzártánk után fejeződött be. Az 1. csoport állása: 1. Egyesült Államok 6, 2. Olaszország 4 (2 mérkőzés, 18-8), 3. Kazahsztán 4 (26-17), 4. Görögország 2, 5. Németország 0 (17-35), 6. Csehország 0 (2 mérkőzés, 7-27)

Tóth Noémi bődületes lövése adta meg az alaphangot - el is csitultak gyorsan a lelátón helyet foglaló japán szurkolók.

Bezzeg a kezdés előtt! Nagy-nagy ovációval fogadták lányaik óriási csinnadrattával járó, közel félperces csatakiáltását. Hogy az apró termetű pólósok miről sivítottak hosszas versikét, ne tessék megkérdezni, legyen elég annyi, hogy denevéreket megszégyenítő hangmagasságban szólt a "muzsika". A mieink rövid "Hajrá magyarok!" szólama előadásmódjában ugyan eltörpült a Hagiwaráék által bemutatott produkciótól, de ennek legalább hatása volt.

Válogatottunk harci kedvét ugyanis e két szóból is lemérhettük.

Aztán pedig a játékból.

A gólszerzésben, szokásához híven, Stieber Mercédesz vitte a prímet. Szerencsére ezúttal - nem úgy, mint a spanyolok ellen, ahol hamar "kiszórták" - hagyták őt játszani a bírók. Méghozzá ugyanazok a bírók...

Az is igaz, hogy a japánok ellen nem kellett annyira csípni, rúgni, harapni, hiszen az ellenfél játéktudásban messze elmarad az európai középmezőnytől is, de a lelkesedésük példamutató. Ahogy hazánkfia, a Palermóban "lesen lévő" ausztrál szövetségi kapitány, dr. Görgényi István fogalmazott: "Fokozatosan zárkóznak fel, csak úgy, mint a többi nemzet. Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött a női szakág, a mostani meccseket össze sem lehet hasonlítani a két éve látottakkal. És mi lesz majd az olimpián!".

Reméljük, mi is megtapasztaljuk. Görgényi szerint bizonyosan, igaz, hozzátette, hogy a magyar, az olasz, az amerikai és az orosz csapat közel azonos játékerőt képvisel. Ebből is következik, hogy a pénteki csoportelsőséget eldöntő magyar-orosz derbi megnyerése komoly feladatnak ígérkezik, az azt követő elődöntőről nem is beszélve. Ám félteni nem kell a mieinket, hiszen eddigi három ellenfelüket úgy tanították móresre, hogy játékuk a másik ágon lévő házigazdák és az amerikaiak kedvét az uszodai hangokból ítélve már el is vette - igyekeznek elkerülni minket.

Ez jó jel.

Ahogy az is, ahogy a húszéves Drávucz Rita szórja a gólokat, vagy ahogy a még fiatalabb Valkay Ágnes teljesít. De említhetném Sós Ildikót, akinek eleddig ugyan nem akadt sok védenivalója, de feladatát hibátlanul látja el (a spanyolok ellen a négyméteres hárítása nagyon kellett), vagy Tóth Noémit, aki Stieberrel együtt ad fazont a csapatnak. Szóval biztatóak a kilátások, nem úgy, mint a brazilok számára.

Csütörtökön ugyanis ellenük folytatják a lányok.

dr. Tóth Gyula: - Egy kicsit nehezebbre számítottam. A lényeg, hogy nagy különbséggel nyertünk, ami akkor lehet fontos, ha a gólkülönbség dönti el a csoportelsőséget.

Vizes menü

Április 27. Görögország-Egyesült Államok (9.30), Spanyolország-Oroszország (10.45), Németország-Csehország (12.00), Franciaország-Japán (17.00), Magyarország-Brazília (18.15), Olaszország-Kazahsztán (19.30)

Kemény Dénes előtt lassan összeáll a kép

Csonkán is remekeltek

A hol szikrázó napsütésben, hol zuhogó esőben, hol szelíd fellegek alatt zajló edzőmérkőzéseken csupán egyvalami volt egyenletes: a magyar férfiválogatott teljesítménye. Elsősorban a védekezés tűnt magabiztosnak, különösen amikor Kósz Zoltán "támasztotta" a falat hátulról. Az extraklasszis hálóőr talán ha öt gólt kapott összesen. Persze, az olimpiai selejtezőre készülő kubaiak nem tartoznak a világ elitjéhez, ugyanakkor az is megjegyzendő, hogy a mieink az alkalmi összeállítás ellenére hihetetlenül összeszokottnak tűntek.

Dr. Kemény Dénest mindazonáltal nem elsősorban az összkép érdekelte. A szövetségi kapitány főként az itthon játszó kerettagokat tesztelte, a külföldiek közül pedig Benedek Tibort. "Nagyjából tudom, kikkel fogom elkezdeni a nyári, olimpiai felkészülést - értékelt a mester. - Természetesen nem kizárólag a most látottak alapján döntök, de adott esetben az itt mutatott teljesítmény nagy súllyal eshet latba." Arra a kérdésre, hogy akadt-e olyan, aki itt szúrt el valamit véglegesen, avagy éppenséggel sikerült a kapitány kegyeibe férkőznie, Kemény csak a fejét ingatta. "Nem, csupán megerősítették a véleményemet a keret összeállítását illetően."

Akadt egy meglepő húzása a kapitánynak. A kétnapos összetartásra meghívta az UTE tizenhét éves, óriási tehetségnek tartott pólósát, Varga Dánielt is. "Dani a kétezernégyes olimpián az egyik legerősebb ütőkártyája lesz a válogatottnak, nekem pedig kötelességem éreztetni vele, hogy kezdjen hozzászokni a kihívásokhoz" - indokolta választását Kemény. Hogy Varga tényleg nem egy a sok közül, azt jól mutatja, hogy szinte zökkenőmentesen illeszkedett be a rutinos Európa-bajnokok közé.

A visszailleszkedés rögös útján járó Benedek Tibor szintén nem okozott csalódást. Bár az első edzőmeccs elején még kissé döcögött a játéka - gond nélkül került ziccerbe, de kapufákat lőtt -, később egyre jobban belelendült, már-már régi önmagát kezdte idézni. "Azért az még messze van" - jelentette ki a medencéből kijőve, miután negyedórát rátett a normál edzésadagra. "Végre magyar kapusoknak lőhetek, és végre nyitott medencében. A sziget hangulata egyedülálló!" - mosolygott a nyolchónapos eltiltását a római sátortető alatt végigszenvedő balkezes.

Benedek légióstársaival azért is itt lehetett, mert az európai csapatok többsége jelenleg felkészülési tornákon múlatja az idejét. Amikor felvetettük Kemény Dénesnek, hogy nemcsak a hannoveri kvalifikációs viadalra készülők, hanem a biztos olimpiai résztvevők is szakítottak időt ezekre az eseményekre, mi pedig nem, a kapitány jobb híján vállat vont. "Ha a játékosaimon és rajtam múlna, mi is ezeken a tornákon játszanánk. Ehhez képest októbertől júniusig összesen tíz napot tudtunk együtt dolgozni, de még akkor sem volt komplett a csapat. Mást ne mondjak, szerda délelőtt négy külföldön és négy itthon játszó kerettag nélkül kellett felállnunk."

Azt már csak mi tesszük hozzá csendben, hogy az elmúlt két nap során kiderült: még ez a csonka csapat is partiban lenne a világ bármelyik együttesével.

(csurka g.)

Ismét érik egy világverő korosztály

Szünet helyett hajtás

A férfi utánpótlás-nevelést irányító agytröszt gondoskodott róla, hogy a fiatalurak még véletlenül se pihenéssel töltsék a tavaszi szünetet. Kemény Ferenc szövetségi kapitány és segítői öt napon át az ország négy pontján öt korosztály tehetségeit gyötörték éjt nappallá téve, a tizenhét esztendősektől a tizenhárom évesekig bezárólag. A Margitszigeten Tim Gábor és Csányi László, Egerben Petlyánszky Péter, Csombor Zoltán és Holló Tivadar, Szentesen Kádár József és Wolf Péter, Hódmezővásárhelyen pedig Derekas Szilárd és Szabó Zoltán irányításával zajlottak az edzések.

Jóllehet ezeknek az egyhetes összetartásoknak önmagukban nincs túl nagy hírértékük, a lassan mögöttünk hagyott évtized fantasztikus éremtermésében óriási szerepük van. "Elmondhatatlan, mennyire hasznosak ezek a táborozások - közölte az itt is, ott is feltűnő Kemény. - Ilyenkor kezdenek összecsiszolódni a gyerekek, s ez később sokat kamatozhat a világversenyeken. Már most látszik, ismét vannak csodás tehetségeink, különösen a tizenöt évesek korosztálya ígérkezik bitang erősnek. De jók a jövőre ifi Eb-n játszó nyolcvanhármas születésűek is: nekik Hódmezővásárhelyen napi háromszor kétórás edzést tartottunk, azaz nem voltak alvási problémáik."

Amler Zoltán helyszíni jelentése, (csurka g.), Nemzeti Sport 2000. április 27.