8--9 (0--1, 4--3, 2--2, 2--3)

Szőnyi út, 2500 néző. V: Kosztolánczy, dr. Konrád

BVSC: Szécsi -- Madaras 1, PETIK 3, Märcz, VARJAS 1, Dávid, Németh Zs. Cs: DABROWSKI 1, Tóth F. 1, Mészáros, Dala 1, Fülöp. Edző: Gerendás György

FTC: Kósz -- SZÉKELY 2, Takács A., MATAJSZ 2, KISS CS. 2, Hesz, Tiba. Cs: Balogh, Steinmetz Á. 1, Haufe, NYÉKI 2, Vogel. Edző: Vad Lajos

"Itt a szotyi, a frutti, a nápolyi!" -- kiáltották az árusok a Szőnyi úti uszoda bejáratánál. Igen, az uszoda bejáratánál. A ropogtatni való magokkal kereskedők megérezték, hétfőn este érdemes kinyitni a boltot. Számításuk bevált, a nép megszállta a zuglói létesítményt, s jócskán vásárolt az áruból. A pénztár előtt hatalmas sor kígyózott, akadtak, akik csak jóval a kezdés után találtak maguknak helyet az amúgy is dugig telt lelátón.

Azt tudtuk, hogy idehaza népszerű a vízilabda, de hogy ennyire...

Valahogy olyan érzése volt az embernek, mintha "vérszagra" gyűlt volna a nép. Ki ne tudná, a bajnoki finálé második összecsapásán Ibolya Tamás súlyos sérülést szenvedett: szétszakadt herezacskóját a kórházban kellett összevarrni. A BVSC-sek állították, állítják, a ferencvárosi Hesz Máté volt a tettes. A zöld-fehérek ellenben biztosak benne, hogy a játékos nemi szervét védő (?) szuszpenzor volt a hibás. Az igazságot meg alighanem csak Ibolya és Hesz ismeri...

Az viszont biztos, hogy a versenybizottság a pénteki ütközet után felfüggesztette a "Móci" becenévre hallgató pólós játékjogát. Ám az illetékesek vasárnap este meggondolták magukat, és visszavonták a felfüggesztést. A fegyelmi bizottság egy fokkal szigorúbb volt: hétfőn eljárást indított Hesszel, illetve a szintén az Ibolyát őrizni hivatott Baloghgal és Vogellel szemben, kiderítendő, ki okozta a vasutasok centerét a tribünre kényszerítő sérülést. No, a hír hallatán nem rémültek meg a népligetiek, tudniillik mire a vizsgálat végére pont kerül, réges/rég befejeződik az aranycsata...

"Sajnos, odáig jutottunk, hogy a magyar bajnoki döntőt ilyen előzmények vezetik fel" -- jegyezte meg keserűen a honi szövetség egyik elöljárója a finálé harmadik felvonása előtt.

Apropó, előzmények. A vendégek sérelmezték, hogy a bemelegítés során a hazaiak nem akartak nekik adni a "zöld labdából". A házigazdák ugyanis a Szőnyi úti mérkőzéseiket a világszövetség labdáival játsszák, amely némiképp különbözik az európai szövetség által szabadalmaztatott s a legtöbb medencében használt játékszertől. A fradisták vagy harminc percig kérlelték a játékvezetőket ;s a zsűrit, ugyan szerezzenek már egyet a "zöldből", végül negyedórával a kezdés előtt teljesült a kívánságuk.

Mindezt mosolyogva szemlélte Vad Lajos, az FTC edzője. "Nekünk nincs vesztenivalónk, már azt is nagy dolognak tartom, hogy egy-egyre állunk" -- mondta. "Természetesen győzni szeretnénk, mert legyen szó sakkról, gombfociról vagy vízilabdáról, mi mindig nyerni akarunk." Kérdésünkre, hogz Heszt és csapattársait megviselték-e a történtek, a szakvezető így felelt: "Miért viselték volna? Hiszen nem Móci volt a vétkes. Hesz nekem azt mondta, nem ő volt, én pedig hiszek neki és nyugodt szívvel küldöm a vízbe. A BVSC-sek esetleges bosszújától sem féltem, mert hiszem, hogy ez a meccs nem a vendettáról szól majd."

Örömmel jelentjük, nem is arról szólt. Persze, volt itt minden, ami egy pólóderbi tartozéka: ütések, rúgások, harapások, sőt, kiállítások is születtek szép számmal, de hát manapság ezek már mind a játék velejárói. Szerencsére szép megoldásokban sem volt hiány.

Kezdjük azért az elején. Négy perc elteltével Székely juttatta vezetéshez a Fradit. Hogy az első negyed végére maradt az egygólos vendégelőny, az a vasutasok támadóinak is köszönhető, tudniillik három emberfórt is elpuskáztak, a hét perc alatt kapura küldött nyolc lövésükből egy sem jutott túl Kószon.

A második szakaszban viszont négy is: Dabrowsky, Dala, Varjas és Petik volt eredményes. Igaz, a túloldalon sem tétlenkedtek a "nehéztüzérek", Kiss Csaba kettőt, Nyéki egyet vállalt (4--4).

Említsük meg, viszonylag békés küzdelem zajlott a vízben.

Az indulatok először a harmadik felvonásban korbácsolódtak fel. Történt, hogy 5--4-re megugrott a Ferencváros, a BVSC az egyenlítésért harcolt, amikor Vogel egy gyönyörű horgot vitt be Märcznek. Ökölvívásban alighanem ponttal értékelték volna, a vízilabdához értő bírók viszont egy cserével történő végleges kiállítással honorálták a mutatványt. Az ítélet ellen leginkább Gerendás György, a zuglóiak mestere tiltakozott, ő azt szerette volna, ha csere nélkül száműzik a vízből Vogelt. Másképpen fogalmazva: reklamált a játékvezetőknél, akik előbb a sárga, majd a szűnni nem akaró heves tiltakozás okán a piros lapot mutatták fel a szakembernek. Vagyis a vasutasok első számú edzőjük nélkül maradtak a hátralévő bő másfél negyedre.

Mindezt rutinosan kihasználta a Fradi, az előnyt egyszer sem engedte át vendéglátójának, és 9--8-as megérdemelt sikerével elérte, hogy szerdán a Népligetben letaszíthatja trónjáról a bajnoknak járó serleget immár négy éve a vitrinjében őrző BVSC-t.

Jobb befejezést el sem képzelhetnénk: az utolsó dudaszót követően a játékosok kézfogással, egy-egy baráti -- hangsúlyozzuk, baráti -- pofonnal vettek egymástól búcsút. Ahogy az sportemberekhez méltó.

Gerendás György: -- Ha mindentől elvonatkoztatok, azt kell, hogy mondjam, megérdemelten nyert a Ferencváros. Jobban játszott. Ám azt nem értem, rögvest az első támadásunknál miért kellett kiállítani a játékosunkat azért, mert mondott valamit Hesznek. Nagyon is emlékszünk arra, hogy a Népligetben Kiss Csaba gólja után Tiba milyen hosszasan cukkolta a kapusunkat, és csupán szóbeli feddésben részesült. Azt pedig végképp furcsállom, hogy miért adott a bíró piros lapot, hiszen semmi csúnyát nem mondtam neki. Ő azt kérte, üljek le a helyemre, de én nem akartam, hiszen ez nincs benne a szabályban. A bajnoki aranyérem szinte már az FTC kezében van, de csak szinte. Mindent megpróbálunk!

Vad Lajos: -- Nem játszottunk igazán jól, nem volt magas színvonalú a mérkőzés. Azért nyertünk, mert hideg fejjel tudtunk játszani. Magam is meglepődtem, hogy a fiatal csapatom mennyire rutinosan játszik. Borzasztóan örülünk, megpróbáljuk a Népligetben megnyerni a bajnokságot, ám úgy érzem, az esélyek továbbra is közel azonosak.

Számok víztükörben

BVSC		FTC
32 (8+6+8+10)	Összes lövés	21 (7+5+5+4)
8 (0+4+2+2	Gól	9 (1+3+2+3
25 (0, 66, 25, 20)	Lövési hatékonyság (%)	42 (14, 60, 40, 65)
6 (2+0+1+3	Kapus védte	4 (3+1+0+0)
3 (2+0+1+0)	Kapufa	1 (0+0+1+0)
4 (0+1+1+2)	Fölé-mellé	3 (1+1+0+1)
11 (4+1+3+3)	Blokkba	4 (2+0+2+0)
--	Négyméteres	--
--	Gól négyméteresből	--
15 (3+4+4+4)	Emberelőny	12 (4+4+3+1)
7 (0+3+2+2)	Gól emberelőnyből	6 (1+3+1+1)
46 (0, 75, 50, 50)	Emberelőny kihasználása (%)	50 (50, 75, 33, 100)
3 (2+0+0+1)	Kontrafault	5 (1+2+1+1)
4 (1+1+1+1)	Labdaszerzés	4 (2+1+1+0)
3	Ráúszás	1

Ibolya nyilatkozata

Ibolya Tamás (BVSC-Brendon) az alábbiakat közölte lapunkkal.

Még egyszer -- és a nyilvánosság számára utoljára -- szeretném összefoglalni a június 2-i bajnoki döntő végjátékában velem történteket. Nevetségesnek és abszurdnak tartom, hogy sérülésem után nekem kell magyarázkodnom, védekeznem és tisztáznom magam a hazugság vádja alól.

A mérkőzés során Hesz Máté, Vogel Zsolt és Balogh Gábor rendszeresen benyúlt a fürdőnadrágomban lévő szuszpenzor alá. Ellentétben egyes véleményekkel, az ilyesmi nagyon is lehetséges. Ők a herezacskóm és a nemi szervem csavargatásával, tépésével próbálták elérni, hogy ne tudjak a játékkal foglalkozni. Azt hiszem, fölösleges bizonygatnom, hogy ez milyen fájdalmas és idegölő a centernek, aki egyébként megszokta a válogatott kínzási módszereket. Az olyanokat, mint például az ütés, illetve a harapás, ami a tévéfelvételeken is jól látható.

A sérülés az utolsó negyed vége előtt két perccel, Dala Tamás egyenlítő gólja előtti támadásunk során történt. Hesz Máté "ténykedése" során egy, a szokásosnál is erősebb, éles fájdalmat éreztem. Ennek következtében rögtön vissza is könyököltem, amiért kontrafaultot ítélt a játékvezető. Nem gondoltam, hogy ilyen súlyos sérülés is érhetett, nem nyúltam be a nadrágomba. Ez esetben rögtön észrevettem volna, hogy vérzek. Visszaúszni viszont így is csak nagyon nehezen, Gerendás György többszöri bekiabálása után tudtam. Mivel ehhez hasonló sérülés még sohasem történt velem, úgy gondoltam, ez egy a szokásosnál is jobban sikerült, kegyetlen heretépés volt, amit a csapat érdekében el kell viselnem. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a gyilkos iramú bajnoki döntő hajrájában jártunk, amikor háromgólos ferencvárosi vezetés után csapatom közel került az egyenlítéshez. A végsőkig felfokozott idegállapot és a végjáték miatti maximális fegyelem valamelyest tompította a fájdalmaimat. Aki játszott már hasonló iramű és jelentőségű mérkőzésen, tudja, hogy ez megtörténhet. A következő támadásokból Dala Tamás egyenlített, amire rögtön cserét kértem. A kispadon összegörnyedve igyekeztem erőt gyűjteni az esetleges hosszabbításra. Ekkor lőtte Székely Bulcsu a mindent eldöntő gólt, a mérkőzés néhány másodperc múlva véget ért, én pedig felálltam, észrevettem a véres fürdőnadrágomat, és tudtam, hogy baj van.

Azt állítani, hogy sérülésemet a herevédő okozta, arcátlan cinizmus. A herevédő feladata, hogy védjen. Ennek megfelelően a széle nem éles, hanem letompított, lekerekített.

A történtek után nem sokkal, még mielőtt bevittek a kórházba, Hesz Máté SMS-üzenetet küldött, ezt a június 4-i Nemzeti Sportban el is ismerte. Ebben azt írta: nem hiszi, hogy ő volt, de ha mégis, akkor elnézést kér. Nem azt, hogy ne vádaskodjak, ő kikéri magának, ő oda sem nyúlt.

Az elnézéskérés most kevés lesz.

Adva van a tévéfelvétel, a seb, amelyet a mérkőzés mindkét játékvezetője és mindkét ellenőre látott, valamint az orvosi látlelet. Bízom benne, hogy ennyi elég, és akik majd az ügyemben dönteni fognak, bölcsen teszik. A továbbiakban szeretném, ha a bajnoki döntőben a vízilabdáé lenne a főszerep.

Ibolya Tamás

Ibolyán túli sugarak

Kint a hőség, bent a bőség: az egyik jobb, a másik pedig még jobb. De melyikük? Eddig iksz, de fiksz, hogy hétfőn valamelyikük közelebb tempózik az aranyéremhez. Mert meccs lesz, történt, ami történt, újra versenyt úsznak a fiúk. Megint vízre szállnak, mint a Titanicról leeresztett mentőcsónakok: óvatosan, vigyázva, nehogy megsérüljön valaki.

Úgyis van baj, éppen elég.

Szegény Ibolya, most aztán mindenki az ő heréjével foglalkozik, pedig dehogyis vágyott ő ilyesmire. Magánterület. De nem, az Ibi-bibit nem lehet csakúgy egy laza kézlegyintéssel, hess elfelejteni.

Vér ritkán csurog nadrágból.

Ahhoz emberes munka kell, mondhatni kemény férfi kéz.

Vagy szuszpenzor.

Az igazság ott rejtőzik a mélyben, a népligeti habokban, s talán még Búvár Kund sem látta volna pontosan, mi is történt a medencében, a Fradi-uszodában, ahol fájdalmas vereséget szenvedett a Vasutas, és nem csupán a harapásnyomok és Ibolya széttrancsírozott herezacskója miatt.

De nincs idő a sebek nyalogatására (Brrr...), amikor újra ott fürdenek immár a Szőnyi úton a másik befürdetésére készülve. A lelátón énekel, tapsol a Fradi-tábor, és bizakodik, visszafogottan optimista a néhány száz Vasutas-drukker, aztán kürtszó harsog, dob pereg, kész a csatára a sereg. Mármint a zöld-fehér sereg. Talán furcsa ilyet leírni, meg aztán utólagos okoskodásnak is tűnhet, de az embernek az volt az érzése az első pillanattól kezdve, hogy ezt a meccset a Ferencváros nyeri.

Olyan lélektani előnyben voltak a zöldek a legutóbbi győztes, véres ütközet után, annyira fontos volt a számukra a BVSC-előny egalizálása, hogy ezután "nyugodtan" játszhattak. Annyira nyugodtan, hogy mindig ők vezettek, bepöttyintettek, bezúdítottak egyet, kapaszkodott, spriccelt utánuk a Vasutas, aztán újra kezdődött minden. Így ment ez négy negyeden át. Valahogy bátortalannak tűnt a BVSC, mintha a csapatnak nem lett volna kisugárzása.

Ibolyán túli sugarak.

Ő szegény ott ült a lelátón fájdalmas arccal, óvatos mozdulatokkal, harapásnyomokkal a lelkén, a testén. Szenvedett, akár a többiek, a zöldek meg lubickoltak a boldogságban. Gerendás sem bírta. Ő aztán nem. De így megy ez már évről évre, játszhat finálét a Vasutas, akár a Vasassal, akár a Fradival, Gerendás György ott tombol a parton, dobbant, mint egy műugró, már csak a trambulin hiányzik -- és ez rendszerint bejön. Gerendás feltüzelte fiait tavaly is, meg tavalyelőtt is. Most nem. Pedig Gerendás olyan, mint máskor, mint korábban, csak a csapata, az tűnik kilőtt, megcsáklyázott armadának. Főleg azután, hogy az edzőt a "szokáshoz" híven elküldik a kispadról.

Jönnek a zöldek: Székely Bulcsú például olyan gólt ragaszt a bal felsőbe, amilyet talán csak edzéseken látni. Úszik, szeli a habokat, nyakában a védővel, már-már lőne, de a bekk rakpartként magasodik előtte. Ám Székely olyan, mint a fürge delfin, forog a víz alatt, majd szemtelenül becsuklózza a hálóba. Ez már a hajrá, amikor zúg a "Hajrá Fradi!", egyre hangosabb a zöld tábor, és egyre biztosabb a vendégsiker. Szerencsére most vér nélkül, békességben.

Ibolyának talán most fáj legjobban az a seb.

(sinkovics), Nemzeti Sport 2000. június 06.