Poljud uszoda, 400 néző. V: Hausche (német), Aglialoro (olasz)

MAGYARORSZÁG: Szécsi -- KÁSÁS 2, Kiss G., BENEDEK 1, Steinmetz B., DR. MOLNÁR 2, Biros. Cs: Varga I Zs., Vári 1, FODOR 2, Székely 1, Varga II Zs. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

SZLOVÁKIA: Gergely -- Niznyi 1, Hrosik, Nagy, Baco, GYURCSI 2, Kaid 1. Cs: Veszelits, Harin, Bruder. Szövetségi kapitány: Bottlik László

Gól -- emberelőnyből: 9/3 ill., 4/1

Az állás: 1. Magyarország 4 pont (18--11), 2. Horvátország 2 (12--5), 3. Spanyolország 0 (7--9), 4. Szlovákia 0 (9--21)

Erre mondják, hogy fakultatív edzés.

Történt, hogy szombat reggel az uszodához induló buszra -- kis jóindulattal -- a szlovák válogatottnak csupán a fele kászálódott fel, miközben a járgány hátsó felében ott üldögélt a teljes magyar csapat.

Aztán, megérkezvén a helyszínre, a mieink az intenzív bemelegítés után már a medencében tempóztak, míg kollégáik a parton cseveréztek. Később ők is bemerészkedtek a vízbe (jelzi a fakultatív jelleget, hogy vezetőségük, szövetségi kapitányostul, egész idő alatt a kapu mögötti bisztrószer?ségben tartózkodott...), ám látni kellett volna, hogyan. Ha egy szóval akarnánk jellemezni: félve.

No nem a bent lévő magyaroktól tartottak -- bár ha belegondoltak, hogy este velük kell megmérkőzniük... --, hanem a megfázástól. A víz ugyanis hideg volt. Nagyon hideg. Mint előző napi jelentésünkből is kiderült, a nyitottba hirdették meg a meccseket, nem gondolva arra, hogy ekkorát esik majd a spliti hőmérséklet, hogy a napnak se híre, se hamva nem lesz -- így pedig mesterséges melegítő berendezés nélkül h?l a víz rendesen. A gondolatot be sem fejezte az ember, amikor három jókora tüsszentés hallatszott. Kásás Tamás megfázott.

"Ez nem jó, félő, hogy mások is Tamás sorsára jutnak. Nem értem a horvát rendezőket, hiszen a sajátjaik is szenvednek a vízben" -- duzogott dr. Kemény Dénes kapitány, pedig még nem is tudhatta, mit mutat majd a magyar óra, amellyel megmérte a víz hőfokát. Az eredmény 21.8 Celsius-fok. A pólósok számára huszonhat-huszonhét fok az optimális vízhőmérséklet, úgyhogy erről ennyit... Hallgassuk inkább a kapitányt arról, miként értékelte az év első hivatalos meccsét, a pénteki spanyolok elleni 9--7-es derbit:

"Éjszaka megnéztem a meccset videón, és kicsit jobbnak t?nt, mint élőben. A lefújás után kritikus voltam, noha most is azt mondom, nem játszottunk jól. A spanyolok a harmadik negyedben törtek meg, onnan a miénk volt a meccs. Ötvenszázalékos teljesítményt nyújtottunk, elöl és hátul is hibáztunk, látszott, hogy ez az első meccsünk. Ám az végképp bebizonyosodott, hogy mindent összevetve jobbak vagyunk az ibériaiaknál, ha jól játszunk, nem győzhetnek le bennünket. Szóval jól kell játszani."

Nos, erre este a szlovákok ellen nyílt alkalom.

Ennek megfelelően nem volt pardon, hiába a barátság Nagy Sanyiékkal, a közös tréningek, bizonyítani kellett. Hajtottak is a fiúk rendesen, az első két gólunkat mégis olyan ember szerezte, akire a spanyolok ellen sem lehetet panasz. Naná, hogy Kásás volt az, nátha ide, hideg víz oda, úgy kipúpozta a kapu jobb felső sarkát, hogy Gergely kapus nyikkani nem bírt. Előtte még Benedek passzát is bezúzta a Posillipo Napoli ásza, megadva a találkozó alaphangját. Egy ideig nem is volt probléma, hiszen hátul Szécsivel az élen remekül zárt a magyar retesz, a centereket jól őrizte hol Steinmetz, hol Vári, miközben elöl sem tétlenkedett az együttes. Fodor és Vári előnyből volt eredményes, dr. Molnár Tamás gyönyör? akciógolt szerzett, Székely pedig kell-e mondani, megúszás után járt túl Gergely eszén.

Eldőlt tehát a mérkőzés két negyed után, ami nem csoda, ám ezek után leültek a mieink. A tizenkilencedik percben a sokadik kapufa után gólt lőttek a szlovákok, és a harmadik játékrészt megnyerték, az utolsót pedig döntetlenre hozták. Mégis volt egy kis örömünk, lévén Benedek Tibor hosszú idő után gólt lőtt a válogatottban. Végül 9--4-re nyertünk, kissé hullámzó játékkal, ami bizonyítja, hogy még csak a felkészülés elején járunk. Hogy lesz ez ennél még sokkal jobb is, mérget lehet venni -- nem mintha bárki megkérdőjelezné az állítást.

Dr. Kemény Dénes: -- Az első két negyedben rossz volt a helyzetkihasználásunk, amit a folytatásban még inkább alulmúltunk.

Sötétség

A szlovákok nagyon jól tartották magukat. Pénteken késő este volt a horvát--szlovák meccs, amely az utolsó negyed legelejéig -- meglepetésre -- mindössze háromgólos különbséget, 8--5-öt mutatott. Ám egy horvát támadásnál sötétségbe borult az uszoda -- kialudt az összes lámpa. Negyed órán keresztül tíz centire sem látott az ember, a folytatásról így szó sem lehetett. Később, óriási tapsvihar közepette, visszaállt az eredeti állapot, de csak a körülményeket tekintve. A medencében ugyanis már csak egy csapat volt, a hazai, a szlovákok meg sem közelítették addigi teljesítményüket. Megzavarodtak, kaptak négy gólt (így lett 12--5 a vége), és bosszankodtak -- mást nem is tehettek.

Vizes menü

Július 16. (vasárnap): Spanyolország--Szlovákia 12.00; Horvátország--Magyarország 21.15

A kapitány szemével

Horvátország: "Nem véletlenül ellenük játszottuk az Európa-bajnoki döntőt, amely óta először találkozunk velük. Biztos f?ti őket a bizonyítási vágy, a hazai közönség, de tartanak is tőlünk. Hallom, látom, mennyire tisztelik, és milyen jónak tartják az előző szezonban Horvátországban játszó három légiósunkat, ami jó, hiszen a többiek sem rosszabbak náluk."

Erőssége: "Mindenben jók."

Gyengéje: "Egy ilyen csapatnál nemigen lehet találni."

Esélye ellene: "Azonosak az esélyek."

A magyar válogatott mérlege a horvátok ellen: 17 12 2 3 175--145

Az utolsó három mérkőzés a horvátok ellen: Világbajnokság, Perth (1998) 9--8; Európa-bajnokság, csoportmeccs, Firenze (1999) 7--6; Európa-bajnokság, döntő, Firenze (1999) 15--12

Amler Zoltán helyszíni jelentése, Nemzeti Sport 2000. július 16.