Poljud uszoda, 800 néző. V: Dani, Aglialoro (olaszok)

HORVÁTORSZÁG: Vican - Djoas, SIMENC 2, Stritof 1, Smodlaka, Boskovic, BARAC 2. Cs: Ivanic, Simic, Fatovic 2, Krzic, Letica, Oreb. Szövetségi kapitány: Neven Kovacsevic

MAGYARORSZÁG: Szécsi - Kásás 1, Benedek 1, Fodor, STEINMETZ B., dr. Molnár 1, SZÉKELY 3. Cs: Varga I Zs., Vári 1, Kiss G., Vincze, Biros, Märcz. Szövetségi kapitány: Dr. Kemény Dénes

Gól - emberelőnyből: 7/4, ill. 10/1

Horvátország-Spanyolország 10-8 (3-0, 2-3, 3-5, 2-0), Spanyolország-Szlovákia 12-4 (3-2, 4-1, 3-1, 2-0)

A torna végeredménye: 1. Horvátország 5 pont (29-20), 2. Magyarország 5 (25-18), 3. Spanyolország 2 (27-23), 4. Szlovákia 0 (13-33)

A csapat egyik fele ült a sárga székeken (a meccsek alatt a kispadot helyettesítik), sokan mögöttük ácsorogtak, néhányan a földön üldögéltek. A nap az arcukba sütött, miközben szemük, fülük a kapitányra szegeződött.

És dr. Kemény Dénes mondta... Hogy a helyzetkihasználás hagy némi kívánnivalót maga után; hogy emberfórban nem elég gyorsan jár a labda; hogy több támadásra is az "impotens" szó a legjellemzőbb; hogy hiányoznak a kapáslövések. Ja, és hogy este meccs van, nem akármilyen meccs, az Eb-ezüstérmes horvátok elleni ütközet.

Ritkaságszámba megy az edzések előtti efféle lelki prédikáció, ám a kapitány, akinek az összes pólóson rajta van a szeme, úgy gondolta, ezúttal szükség van erre. A szombati, szlovákok elleni mérkőzéssel ugyanis sehogy sincs kibékülve, ami nem csoda, hiszen messze nem azt nyújtották a fiúk, amire képesek. Ám még mielőtt bárki rosszra gondolna, szögezzük le gyorsan: az égvilágon semmi probléma az együttesnél, a hangulat kit?nő (csupán a víz hőfoka miatt durcáskodtak egynéhányan, és noha a harmadik napon már lerágott csont ez a téma, mégsem lehet elkerülni legalább a megemlítését...), egy hullámhosszon van kapus, mezőnyjátékos, edző, orvos, gyúró, egyszóval mindenki. Éppen ezért közösen keresik a legjobbat, a maximumot, amivel nem lehet meccset veszíteni. Óhatatlanul is ott lebeg Sydney szelleme a pólósok előtt, úgyhogy képesek akár mindannyian "meghalni" azért, hogy ott ne legyen majd hacacáré.

Egyébiránt ne felejtsük - a kapitány is utalt rá a tanítványokhoz f?zött mondandójában -, egy évvel ezelőtt se jobb, se rosszabb nem volt a helyzet. Most a szlovákok, tavaly a románok ellen játszottuk az év első tornájának második meccsét. Az eredmény itt is, ott is győzelem, itt is, ott is döcögős játék. Azt pedig tudjuk, hogy egy esztendeje milyenre sikeredett a folytatás...

És ha már a folytatás került szóba: a fentebb vázolt beszéd után a vasárnapi tréningen főleg a gyors passzok után eleresztett kapáslövéseket gyakorolták Kásásék, mintegy hangolva az esti horvát derbire. A hazaiak fenték a fogukat a mieinkre, hiszen a firenzei Eb-döntő óta nem találkoztak velünk, azaz élt bennük a visszavágás vágya.

A két elsőszámú kapuvédő, Kósz Zoltán és Skolnekovic a padon ült. Különböző okokból. A hazaiaknál egész egyszer?en Vican kapott lehetőséget, míg nálunk sajnos a kényszer szülte azt, hogy a Fradi klasszisát a jegyzőkönyvbe sem írhatta be dr. Kemény Dénes. Kósznak ugyanis megfájdult mindkét térde, különösen a jobbra igaz ez. Régen is adódtak bajok a testrésszel, a hideg víz (már megint...) most betett neki. Persze amiatt nem estünk kétségbe, hogy Szécsinek kellett védenie, hiszen remekül helyt állt ő a torna első két meccsén, "csupán" maga a betegeskedés ténye volt idegesítő.

Steinmetz Barna-bravúrral kezdődött a torna döntője: a Posillipo légiósa egymás után négy horvát támadásnál szerelte teljesen szabályosan a centert! Nem mindennapi cselekedet ez ilyen szinten - le is cserélték a megszeppent Smodlakát. Mindeközben a mi centerünk, dr. Molnár Tamás tarthatatlan volt, úgy csavart a kapuba, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Észbe kaptak azonban a fehérek, Stritof, majd Fatovic révén átvették a vezetést. Sőt, a második negyedben Barac a második fórjukat is gólra váltotta, kettőre növelve az előnyüket. Biros két próbálkozása sem járt sikerrel, ám jött Székely, aki lehetetlen szögből pattintott a kapuba.

Jó meccs kerekedett, mindkét csapat most nyújtotta a legjobb teljesítményt a három nap alatt. Akkor élveztük csak igazán a derbit, amikor érkezett a menetrendszerű Kásás-találat (ahogy a hosszúba előtte...), Székely nyolcméteres átlövésgóljánál pedig szólni sem bírtunk. Csodálatos második negyedet produkált az együttes!

Egygólos vezetésünket Barac anullálta rögvest a harmadik játékrész elején, ám bosszúból gyorsan dupláztunk. Benedek keze mint a villám sült el, Székely Bulcsú pedig szárnyalt a vízben, harmadszor is eredményes volt. Fatovic csökkentette a horvát hátrányt, de vezettünk, 6-5-re vezettünk, és ez volt a lényeg. Arról szólni kell, hogy hetedik emberelőnyét is elbaltázta a csapat (itt egy kis feddés), ám ha ehhez hozzávesszük, hogy így járt már hat gólnál (itt dicséret)...

Vári végre az első előnyünket is belőtte, ám Simenc az utolsó negyedben begyújtotta a rakétákat. Kétszer is mattolta Szécsit, miközben Benedek ziccerét Vican hárította, Kásás lövése pedig a kapufán csattant. Próbálkozott a magyar válogatott, hiszen a tornagyőzelemhez a gólkülönbség miatt muszáj volt győznie, de ezúttal nem sikerült a bravúr.

Reméljük, az Unicum-kupa majd másként alakul!

Amler Zoltán helyszíni jelentése, Nemzeti Sport 2000. július 17.