FTC-Thomas Jeans : BVSC-Brendon: 8 : 11 (2-2, 4-3, 2-3, 0-3)

Népliget, 400 néző. V: Székely Z., Bátori. FTC: Kósz - Tiba, HESZ 3, Vogel, Matajsz, NYÉKI 2, Székely 1. Cs: Komlósi, Takács, Szebeni, Boyd 1, Szirányi. Edző: Vad Lajos. BVSC: Szécsi - CSÁNYI 3, dr. Varjas, Dabrowski, Kis G. 1, PETIK 2, Madaras. Cs: IBOLYA 4, Fülöp, Szűcs 1, Tromler, Németh. Edző: Gerendás György. Gól - emberelőnyből: 12/4 (2/1, 5/2, 3/1, 2/0), ill. 11/6 (3/1, 3/2, 2/1, 3/2). Négyméteresből: 1/1, ill. -. Kipontozódott: Boyd (19. p.), Madaras (21. p.). Kiállítva - végleg, cserével: Matajsz és Fülöp (10. p. - verekedésért)

"Egy pillanat, kérem a labdát! - mondta Székely Zoltán játékvezető, miután sípjába fújt. - Akkor a fekete hatos, és aÉ őőőőÉ" "Fehér hatos" - segítette ki Gerendás György, miután a fehér hatoson éppenséggel nem volt sapka, viszont a BVSC-Brendon közelben üldögélő trénere arcról is tudta, hogy kiről van szó. "É és a fehér hatos kiáll. Végleg, cserével, verekedésért" - fejezte be a szentenciát Székely. Járhattunk a tizedik percben, a Fradi éppen kettős emberelőnyben járatta a labdát, miközben Matajsz (fehér hatos) és Fülöp (fekete hatos) "különmatekon" vett részt. Némi sapkatépkedés, meg ami ilyenkor szokás a víz alatt. Hogy elég lett volna szimplán kiszórni őket, húsz-húsz másodpercre, abban a többség véleménye megegyezett, no de az elmúlt nyáron ugyanitt történt más is a mélyben, meglehet, Székely ennek kívánta elejét venni.

Kósz védte Tromler (9-es) húzását a negyedik negyed elején - és ekkor még élt a remény az FTC-Thomas Jeans együttesében, hogy a bajnok megoldja a megoldhatatlant, azaz kihúzza a záró hét percet center nélkül. Ám a kipontozott középcsatárok túlságosan hiányoztak, míg a BVSC-Brendon centere, Ibolya brillírozott, így csapata végül hengerelt (8-11), némi meglepetésre. És a másik két találkozó sem úgy alakult, ahogy előzetesen számítani lehetettÉ

Az más kérdés, hogy a túl szigorú ítélet levette a tábláról világos egyik bástyáját, míg sötét maximum egy huszárját sirathatta, ami erős minőségbeli differencia még sakkban is. Vízipólóban viszont az első számú center kiválása a második negyed közepén - különösen a Fradi szorult helyzetében, különösen Matajsz szédületes formáját látva - nem csupán "minőséghátrányt" jelent. Azaz hiába vezetett a címvédő kisvártatva 6-3-ra - a kettős hátrányból visszaérkező emberek nehezen rendeződtek védelemmé, Hesz pedig bevágta a labdát, a maga részéről harmadszor -, sejthető volt, hogy igen rögössé vált az út a hazaiak előtt. Ráadásul meg is nehezítették önmaguk dolgát, elvégre Ibolya az első negyed pazar villanását követően újabb zseniális gólt húzott a víz színéről - ez nem válik a bekk dicsőségére -, majd úgy hagytak ki egy előnyt, hogy kétszer is rálőtték a labdát. Csányi viszont már a félidő előtt szépen bepattintotta a vasutasok fórját (6-5), akiknek kis szerencséjük is volt, elvégre szemközt egy blokkon gellert kapott labdát Szécsi csak szemmel vert, amint lepattan a kapufáról - majd utána vetette magát, s közben elgázolta Vogelt, ezt azonban (síp)szó nélkül hagyták a bírók.

A harmadik rész, ha lehet, még feszültebben telt. Kósz elnézte Petik amúgy remekül helyezett felsősarkosát, Paján szélről elengedett kapáslövése pedig a védő kezéről vágódott be Szécsi fölé és a léc alá (7-6). Egyre gyilkosabbá vált az őrlés, három percig le-feltempóztak a felek (ebben a periódusban a zöldek ásza, Székely a cserepadon ült), az izmokat facsaró úszóverseny végén aztán a ferencvárosiak pilledtek el előbb, így Ibolya egy lefordulás végén relatíve tisztán lőhetett (persze nem tévesztett), később egy igen szimplán megjátszott vasutasfórból Petik szerzett övéinek vezetést (a labda Kósz kezéről vágódott be). Érte azonban még ennél nagyobb veszteség is a franzstadtiakat: a negyed utolsó percében Boyd összeakaszkodott Petikkel, ennek is páros kiállítás lett a vége, az ausztrálnak - aki pedig kezdett éledezni ezen a meccsen: egy lepattanót például jobbkezes létére ballal segített be még 4-3-nál - ez volt a harmadik hibája, magyarán a zöldek center nélkül várták az utolsó hét percet.

De nem vesztes állásból. No, ez is megér egy külön "misét". Elébb az olimpiai bajnokcsapat két kapusa adott ízelítőt képességeiből: Kósz ziccert hárított, a rekontrát viszont Szécsi hatástalanította. Az általa kapufára tolt labda odalra, a "senki vizére" esett, ott himbálózott, miközben Hesz és Madaras egymást gyúrta a kapu előtt. Síp harsant, ám a "hagyományos" páros kiállítás helyett Bátori négyméterest mutatott - amin, mivel a labda karnyújtásnyira sem volt Heszéktől - még a fradisták is csodálkoztak. Gerendás ugyanakkor olyannyira felháborodott, hogy egy "anya" szó is elhagyta ajkait, ragozva, nem túl diszkrét "kötésben", ezért azonban csak sárga lapot kapott Székelytől. A másik Székely - Bulcsú keresztnéven nyert olimpiát - viszont nem idegeskedett - annyira. Büntetője Szécsi kezéről pattant be, azaz maradt reményük a zöldeknek a záró hét percre (8-8).

Ibolya már január közepén virágba borult: itt Tibáról lő gólt centerből

Ha nem is sok, elvégre Vad a tizenhat éves Szirányit küldte be centerbe, akit Dabrowski gond nélkül kitolt hat-hét méterre, ahonnan nem volt túl veszélyes. A túloldalon Kósz egy ideig tartotta hadállásait - Tromler kétszer húzott két méterről, ám a kapus mindannyiszor odaért -, de amikor Hesz nem túl körültekintően ellőtt egy labdát hét méterről (Szécsi lehorgászta), és a BVSC három a kettő ellen megúszott, Kis már el tudta süllyeszteni a hálóőrt (8-9). A meglehetősen ad hoc felállásban adogató bajnokcsapat eztán az emberelőnyt sem tudta megjátszani - időkérés után sem -, Csányi viszont meglelte a labdányi rést Kósz két karja között, amivel eldőlt a meccs, sőt, a végén a mezőny legjobbja, Ibolya Tamás is simított egy gólt. Hogy volt-e három "fa" a két gárda között, azon lehetne vitatkozni (sokat), Ibolya négyese viszont nyugodtan illethető szuperlatívuszokkal. Neki ez amúgy is jár: e remek teljesítmény tán feledtetni tudja azokat a nem túl bizsergető emlékeket, amelyeket a júniusban még véres fürdőnadrágban zokogó center a népligeti uszodáról őrzött mostanáig.

Vad Lajos: - Egész héten készültünk, keményen, sok mindenre. Arra azonban nem tudtunk, hogy a csapat két centerét is kipontozzákÉ Ilyet még nem láttam! És nem is tudtam mit mondani letört játékosaimnak, akik becsülettel végighajtották a mérkőzést.

Gerendás György: - Nem mondom, hogy dolgunkat nem könnyebbítette meg az ellenfél két centerének kipontozódása.

(cs.g.), A színes Sport 2001.01.21.