Míg az 1997 és 2000 között próbálkozó BVSC-Brendon négyszer kezdett idegenben, s csak negyedszerre tudta győzelemmel indítani a sorozatot, addig az FTC-Thomas Jeans gárdája rögvest berúgta az ajtót Pireuszban. Az is igaz persze, hogy a Fradi nem először nyújtott akkor igazán parádés teljesítményt, amikor a legkevésbé sem számít rá boldog s boldogtalan. Öt újonccal (plusz eggyel: elvégre Vad Lajosnak is ez volt az első igazán éles európai kupameccse edzőként), a júniusban aranyat nyerő együtteshez képest meggyengült gárdával nyert magabiztosan az Olympiakosz ellen, amelyet a sorsolást látva a legnagyobb vetélytársként aposztrofáltunk. Noha abban elvben semmi meglepőt nem találni, hogy Kósz Zoltán kivédi az ellenfél szemét, valójában viszontÉ "Ôszintén szólva, magamat is megleptem azzal, hogy ilyen hamar visszajött a régi forma - merengett a zseniális kapus az athéni reptér mozgólépcsőjén.
- Annál is inkább, mert néha még mindig vannak rossz napjai a térdemnek. A szerdai, UTE elleni meccsen végig zónáztunk, ebben aztán jól elfáradtam, másnap fájt is a lábam veszettül. Csütörtökön ezért nem is szálltam be védeni az esti edzésen, de szerencsére, pénteken már nem éreztem annyira, a meccs alatt pedig egyáltalán nem zavart." Így kerülhetett a gárda hegymenetbe, elvégre mindjárt másképp védekezik valaki, tudván azt, hogy ha el is megy mellette a labda, ott van mögötte az edzője által csak "ezerkezű Sívának" becézett varázsló, aki csodákra képes.

Hesz Máté méltó módon ünnepelte 25. születésnapját: mire felvirradt a jeles nap (vasárnap), csapata két ponttal gazdagodott Pireuszban, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy többek között ő is százszázalékosan végrehajtotta a reá szabott taktikai feladatot

Aztán az sem márványba vésendő tett, hogy Székely Bulcsú beindul egy európai kupaderbin: csinált ő már ehhez hasonlót azelőtt is, hogy olimpiai bajnokságot nyert volna, lásd múlhatatlan érdemeit a Fradi '98-as KEK-győzelmében, avagy a nápolyi selejtezőn kivívott továbbjutásban. Kemény Ferenc, az utánpótlás szakmai igazgatója már évekkel ezelőtt kijelentette: "Csucsu nemzetközi klasszis. Ez az itthoni mérkőzéseken nem mindig derül ki, az európaiakon azonban szinte mindig."

S ha felidézzük a Fradi szerdai napját, akár azt is elintézhetnénk egy mosollyal, hogy Nyéki Balázs az UTE után az Olympiakosz hálójában is otthagyott egy köny-nyed úri négyest. Ámde épp az az igazán lenyűgöző a franzstadtiak szombati sikerében, hogy a pireusziak elleni négyszer hét perc során az említettek és társaik nem csupán az átlagukat hozták, de az extráikat sem felejtették otthon. A BL-újoncok ugyanis pont azért szoktak elvérezni a rajton, mert a hátországban oly fényesen csillogó pajzson a messzi idegenben igen hamar horpadások mutatkoznak. És olyankor általában afféle megállapításokra kárhoztatják az értékelőt, hogy teszem azt: 1. Kósz sajnos nem hozta azt a teljesítményt, amit szerdán láttunk tőle; 2. Székely nemzetközi szinten rendre bizonyított, most azonban nem tudott vezéregyéniséggé válni; 3. Nyéki egy magyar bajnokin már képes szuperprodukcióra, egy ilyen európai kupatalálkozón viszont még nem annyira magabiztos.

Ehelyett csupán a hüledezés maradt a partról szemlélődőnek. Hogy szinte minden stimmel, hogy a taktika működik, miután az épp a vízben levő hét ember rendre azt teszi, amit kell. Sok boszorkányság amúgy nem volt a Vad Lajos által kifundáltakban. Megfogni a veszélyes lövőket, hagyni a "kutyákat", betakarni a centert, ahogy lehet. "Szeretném a másnapi görög napilapban nagybetűvel látni a nyolcas számú pireuszi nevét - közölte a tréner.
- Lőjön ötöt, ha tud." Nos, az egyedül lövőhelyzetben hagyott Pszühosz teljes elbizonytalanodása már-már sajnálatra méltó volt egy idő után. Miután Kósz könnyedén elbánt a zsengéivel, tökéletesen rémült arccal próbált szabadulni a labdától, csakhogy Hadzsitheodoru, Thomakosz és Djogas még véletlenül sem került olyan szituációba, hogy nyugodt szívvel elengedje a labdát hat a hat ellen.

Ennyi volna a siker egyszerűsített receptje, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a mieink máris a négyes döntőre készülhetnek. Az ugyan közelebb került, mint amennyire szombat déltájban volt, csakhogy öt, kőkemény összecsapás van hátra addig, amígÉ Ezt a mondatot tán nem is ildomos befejezni, hiszen Vad már az esti vacsoránál leszögezte: "Nekem már a Honvéd elleni meccs van a fejemben, és teszek arról, hogy a fiúknál is ugyanez legyen a helyzet. Terrorizálni fogom őket a jövő héten úgy, hogy ne szédüljenek meg ettől a győzelemtől." Már csak azért is, mert két hét múlva következik a legkeményebb teszt: randevú a BL-címvédő Becsejjel. Ott aztán végképp nem a Fradi az esélyes. Épp ezért nem is ismétlem meg azt a kitételt, amelyik arról szól, hogy bajnokcsapatunk mikor szokott előrukkolni a legparádésabb produkcióval.

(cs.g.), A színes Sport 2001.01.29.