Honvéd-Domino : BVSC-Brendon: 6 : 4 (1-0, 3-1, 1-2, 1-1)

Kőér utca, 500 néző. V: Császár, Vajda. HONVÉD: PELLE - Tóth I. 1, SUGÁR 2, JÄGER 2, Bárány 1, VARGA II ZS., Ofner. Cs: Bereczki, Kovács O., Szívós, Takács, Gombos, Péter. Edző: Kovács István. BVSC: Szécsi - Tromler, DR. VARJAS 3, Dabrowski, Kis G., Szűcs, Madaras. Cs: Ibolya, NÉMETH, Csányi, Petik, Fülöp, Dávid 1. Edző: Gerendás György. Gól - emberelőnyből: 4/1 (1/0, 2/1, 0/0, 1/0), ill. 7/2 (2/0, 3/1, 2/1, 0/0). Négyméteresből: 2/1, ill. 2/1

Tóth Imre (fehér sapkában) Kis Gábort őrzi. Végül a Honvéd integetett vissza, és a BVSC nézett bánatosan a vonat után

Noha Gerendás György töb bek között a hazai pálya homálya miatt is esélyesebbnek tartotta a Honvédot - a Kőér utcában legendásan rossz a világítás -, egy kiégett villanykörte máris eltüntette a hazaiak fényfórját. És ebben nincs semmi ellentmondás, minthogy épp az a lámpa nem égett, amelyiket az eredményjelzőre irányozták, a zsűri pedig úgy gondolta, a viták elkerülése végett, valamint a jegyzőkönyv bizonságos "vezethetősége" szempontjából jobb volna, ha valamelyest "vizibilisebb" volna a nagytábla. Végül ezt egy huszárvágással úgy oldották meg, hogy felkapcsolták a tévéközvetítések idejére tartogatott reflektorokat, így hovatovább olyan fényárban úszott az uszoda, mint egy jobb színház színpada a "végetapsnál".

Taps amúgy itt is volt, Jäger lövését díjazták a felettébb hangos Honvéd-drukkerek, miután a félmagas labda bevágódott a hosszúba, Szécsi nem túl nagy dicsőségére. A kapus kisvártatva egyenlített, legalábbis önmagával szemben, zseniális érzékkel nyomva kapufára Sugár négyméteresét - társai ugyanakkor képtelenek voltak egalizálni a túloldalon, ami kismértékben a koncentráción, nagymértékben a szombati szuperprodukció után ismét brillírozó Pellén múlott.

Felettébb fárasztó úszóverseny zajlott ezután is a vízben: mindkét fél óriási energiákat fektetett a védekezésbe, márpedig gól híján nem lehetett cserélni, csak kraulozni fel s alá. Mígnem a nagy oda-visszázásból a hazaiak jöttek ki jobban: a negyed közepén Bárány egy kissé késve érkező passzt átpöccintett a rárontó Szécsi fölött, megduplázva együttese előnyét. A BVSC-nek viszont sehogy sem ment a góllövés, a vasutasok képtelenek voltak végigsakkozni emberelőnyeiket, ehelyett egymás után kétszer próbálkoztak a nem túl sokat ígérő egy a kettő elleni formációval: ilyenkor a szélen álló lóbálásaival megpróbálja átverni az előtte blokkoló védőt, valamint a mögötte taposó kapust, a sok lúd disznót győz elve azonban mind Csányi, mind Tromler esetében érvényesült. A túloldalon viszont Jäger húzhatott gólt - speciel erre a fórmegjátszásra illett az a minősítés, hogy egyszerű, akár a faék. Egy passz oldalról, egy paskolás - ezen az estén ennyi is elég volt a 3-0-hoz.

A 4-0-hoz valamivel több kellett, mégpedig egy nem túl megalapozott bírói ítélet. Dabrowski ugyan rutinosan érte utol Kovács Olivért, Vajda azonban úgy vélte, a védő mozdulata négyest ér, Sugár pedig másodszorra már nem tévesztett. Mielőtt teljes nihil uralkodott volna el a vendégeken, a gerincgondjaiból felépül Dávid az ötödik előnyt minden mindegy alapon kapásból "rátörölte", a labda meg bepattant Pelle kezéről (4-1).

Utóbbi mozzanat több volt holmi tovatünedező reménysugárnál, minthogy a harmadik negyedben erőst a gázra lépő vasutasok néhány perc leforgása alatt ott lihegtek vetélytársaik nyakán. Pelle ugyan sokadik bravúrját is bemutatta emberhátrányban, ezt követően azonban egy, a "kompenzáció jegyeit is magán hordó" büntetőből Varjas szépített, majd Varga II pazar, ám fölé szálló csuklózását követően a doktor úr újabb gólt lőtt, lefordulásból, a szélről, a kapufa segítségét is igénybe véve (4-3). Sőt, kisvártatva ismét Varga volt a "majdnem" főszereplő, miután szinte tökéletesen lehetetlen szituációból tudott kapura csavarni, a labda azonban kivágódott a kapufáról, Szűcs elillant, egy testhossz előnnyel érkezett Pelle elé, ám a kapus eszén nem tudott túljárni, avagy a hálóőr a szó legszorosabb értelmében használta a fejét. Még egy sansz adódott a vas-utasok előtt, de a következő ellenattaknál Tromler fölépattintott, a rekontra befejezése pedig Sugárnak és Tóthnak valamelyest egyszerűbb volt az egyszer-, pontosabban kétszeregynél.

A negyedik negyed első támadása pedig gyakorlatilag eldöntötte a meccset: Sugár távoli bombája inkább volt erős, mint helyezett, ezúttal azonban a többet erővel, mint ésszel elve érvényesült, a labda ugyanis bevitte Szécsi kezét (6-3). Ezután akár pontot is tehettek volna a meccs végére a hazaiak, csakhogy előnyükből nem sült ki semmi - mégis megengedhették maguknak ezt a luxust, minthogy Ibolya kapufára vágta a labdát négyméteresből. Száz másodperccel a duda előtt Varjas még talált egy apró rést Pelle keze alatt, ám amikor ötvennel később a kapus odaért Dabrowski ötméteres pattintására (ez volt a nehezebb feladat), végérvényesen lement a függöny.

Kisvártatva reflektorokat is lekapcsolták, a hazai közönség viszont még ünnepelt, hosszasan: miután a Honvéd nyolc nap alatt négy pontot szerzett a Vasas, a Fradi és a BVSC ellen, mondhatni, jogos volt a taps. Kovács István: - Akárcsak a Fradi ellen, ismét a fegyelmezettségünket dicsérhetem mindenekfelett. Okosan, jól játszottak a fiúk, a védekezés megint tökéletes volt, amit nem utolsósorban Pelle Balázs remeklésének is köszönhetünk. Gerendás György: - Komolyan mondom, megint jól játszottunk. Elégedett vagyok a fiúkkal, tényleg csak a befejezéssel akadtak gondok. Megteremtették a ziccereket, elhibázták, most éppen ilyen periódust élünk.

(csurka g.), A színes Sport 2001.02.08.