FTC-Thomas Jeans : Nis Naftagas-Becsej : 4 - 10 (1-3, 1-2, 1-3, 1-2)

Komjádi uszoda, 2500 néző. V: Prvan (horvát), Fernández (spanyol). FTC: Kósz - Székely 1, Nyéki 2, Komlósi, Matajsz, HESZ 1, Haufe. Cs: Takács, Boyd, Tiba, Vogel, Szebeni. Edző: Vad Lajos. BECSEJ: SOSTAR - SZAPICS 2, CSIRICS 2, Zimonjics 1, dr. Molnár T., BIROS 2, Krosztonosics 1. Cs: MILICS 1, Jancsics, Uszkokovics 1, Pekovics. Edző: Kásás Zoltán. Gól - emberelőnyből: 11/2 (1/0, 2/1, 6/1, 2/0), ill. 7/5 (1/1, 2/1, 3/2, 1/1). A csoport másik mérkőzésén: Olympiakosz Pireusz (görög)-Olimpique Nice (francia) 8-6 (2-1, 3-3, 1-2, 2-0). A csoport állása: 1. Becsej 4 pont, 2. Pireusz 2 (14-14), 3. FTC 2 (12-16), 4. Nice 0. A következő fordulóban: Nice-FTC, Becsej-Pireusz

Heszék mindent elkövettek. Sajnos, hibákat is, avagy a labda a becsejiek kezén muzsikált szebben

Előbb még csak azt sirattuk, hogy 2-3 helyett lett 1-4. Később már azt, hogy 5-8 helyett 4-9. Valahogy így nőtt a különbség. Körülbelül akkorára, mint amennyi van a két magyar olimpiai bajnokkal megerősített, sydneyi bronzérmes jugoszláv válogatott gerince, és a tudásának negyven százalékát nyújtó, a nemzetközi vizekkel csupán ismerkedő FTC-Thomas Jeans között. Holott eleinte azt sem tartottuk elképzelhetetlennek, hogy épp a Komjádiban ér véget a címvédő becsejiek húsz hónapja és öt napja tartó, grandiózus veretlenségi sorozata. Aztán eltelt négy perc, és lassan kezdhettünk leszámolni ezekkel az álmokkal. Hogy a vendégvédelmet nehéz lesz feltörni, az rögvest az elején kiderült, amikor Zimonjics öt méteren "nyaraltatta" a nála egy huszassal könnyebb Matajszot. A centernek elvileg kettő-hárommal beljebb volna a helye, különben a külsők is ennyivel messzebb kerülnek a kaputól, ami már emberes távolság közepesebb kapusoknál is, nem is beszélve Sostar bácsiról, aki ugyan egy rozoga csatalóra emlékeztet a parton, a vízben azonban rendre bizonyítja klasszisát. Egy szó mint száz, az első percekben a kissé reménytelenül vergődő Matajsz megjátszására törekedtek a társak, a lövést nem akarták megkockáztatni.

Hátul viszont rosszul sült el egy visszazárás, Haufe a bal kezéről nevezetes, nem arról, hogy a centert semlegesíti, ki is küldték, Szapics pedig kegyetlenül bevágta az előnyt. A következő jugó támadás annyiban különbözött az előzőtől, hogy megint Haufe maradt a centeren - ezúttal Molnáron -, ezért a védők, félve a hátránytól, behátráltak, Csirics nyugodtan lophatta a távolságot, majd pattinthatott a hosszúba. S hogy ez aligha lesz a mi napunk, arra kisvártatva végképp ráébredhettünk: Biros fordult le, Kósz nagy bravúrral odaért a ziccerre, ám a labda visszapattant a bajnoktárs elé, aki másodjára nem hibázott. Szemközt egy elég satnya előnymegjátszást követően legyinthettünk, igaz, a mélyütésből Nyéki térítette magához övéit valamelyest, midőn kihasználta, hogy a jugók a klasszikus "hagyd, és is hagyom" formációt választották védekezésben.

A meccs - utólag bizonyosan megállapítható - a második negyed elején dőlt el. Ekkor kaphatták volna el a mieink úgy a fonalat, hogy elkezdjék szorongatni ellenfelüket. Márpedig ha két és félezer ember tűzbe jön a lelátón, és egy fiatal együttes bepörög, a klasszisok is megremeghetnek a hangulattól, attól, hogy folyvást a nyakukon lihegnek, amúgy is van bajuk elég, vírusok, pénztelenség...

Csakhogy Nyéki szerelését követően Tiba nem volt igazán határozott a lefordulás végén és elnyomták, majd a mázsás bekkeket végre megetető Matajsz - akárcsak Athénben - kapufára centerezett, később Kósz hiába védett hátrányban, a lefordulás végén Nyéki fejbe lőtte Sostart. Háromszor jöhettünk volna fel 2-3-ra, sőtÉ 0-3 után az ilyesmi nagy erőt adhatott volna - ehelyett azt kellett konstatálnunk, hogy Milics lehetetlen helyzetből lehetetlenül nagy gólt lőtt (1-4: aligha van kapus a világon, aki a két kapufa találkozásánál bevágódó labdára odaér - ez még Kósznak sem sikerült). Kisvártatva egy újabb előnyt hagytunk ki a változatosság kedvéért, szerencsére, a második már bement, Sostaron látszott is, egy másfél perces támadás végére igencsak elpilled. Sajnos, Hesz a remek gól után a kelleténél látványosabb pofont adott Szapicsnak, ráadásul a hatást sem érte el, elvégre a szerb zseni gond nélkül becsuklózta az emberelőnyt (2-5).

Nem állítanám, hogyha Nyéki kihasználja a harmadik részt indító egy az egyes ziccert, másképp alakult volna parti. Viszont azzal, hogy föléejtett abszolút helyzetből, nem csupán a közönség idegrendszerét dúlta fel, de alkalmasint a sajátját és nem utolsósorban társaiét is. Székelyen szintén látszott, fényévnyire jár athéni formájától - mellé hordott a keze előnyben -, ezek után annak is örülnünk kellett, hogy Matajsz kifejeli a labdát hátrányban. Miután Kósz leszerelte Molnárt, még egyszer csillant valami, különösen, hogy a hazai pálya előnyét a legmesszebbmenőkig érvényesítő játékvezetők újabb fórt adtak, amiből Székely valahára elementáris erővel bombázott a léc alá, ráadásul Szapics már a második hibájánál tartott ekkortájt.

Mégsem úsztuk meg a Becsej előnyét, jóllehet a két varázskezű, Szapics és Uszkokovics hiányzott a két szélről: Krosztonosics relatíve biztosan vágta be a labdát a rövidbe (3-6), ami azon túl, hogy védekezési hibát sejtetett, arról tanúskodott, hogy arrafelé még a második vonal is bármikor hadba küldhető. S minthogy a következő alkalommal megint nem éltek a mieink, igazán már meg sem lepődtünk, hogy szemvillanás alatt padlóra küldte őket az ellenfél. Csirics labdája Matajsz kezéről - nanáÉ - bepattant a jó irányba mozduló Kósz mellett, majd ízelítőt kaphattunk előnymegjátszásból: Biros pazar passzát Zimonjics zsákolta be két méterről (3-8). A magyar légiós amúgy elég jól teljesített az utolsó percben: egy remek nyújtózkodással lekapcsolta a Fradi soron következő fórját is.

Nyéki minden mindegy alapon pattintott egyet messziről rögvest a záró rész elején (nem is értettük, az ő kezével hogy művelhetett annyi rosszat eladdigÉ), ám amikor Kósz indítása inkább zavart keltett, mintsem lehetőséget teremtett, érezhető volt, ezen a szombaton a tisztes vereség is az álmok kategóriájába soroltatott. A jugók ugyanis visszaszerezték a labdát, mi több, előnybe kerültek, Uszkokovics pedig meglendítette ostorát (a lövése legalábbis arra emlékeztet - csapás is volt a maga nemében). No, ez volt ama bizonyos helyzet, amikor 5-8 helyett 4-9 jelent meg az eredményjelzőn, s ezt újabb két elbaltázott magyar előny követte. Székely lóbált sokat, de a labda kicsusszant a kezéből, aztán Takács nem túl jól helyezett kapáslövése jelentett csemegét Sostarnak.

S hogy a mérkőzés elején titokban három-ötgólos győzelmet váró Molnárnak ne legyen igaza, arról a honfitárs gondoskodott, hiszen Biros betörését védőink nem követték kellő figyelemmel, a "Fácán" becenévre hallgató pólósnak pedig három méterről ujjgyakorlatot jelentett a góllövés (4-10).

"Így elszúrni... Elnézést kérünk mindenkitőlÉ" - sóhajtott immáron a parton Nyéki Balázs. "Ez van" - vonta meg a vállát Biros Péter. "Hogy el vagyunk kenődve, legalább azt jelenti: előtte elhittük, nyerhetünk" - csóválta a fejét Székely Bulcsú. "Mondtam, hogy sima lesz" - szögezte le Molnár Tamás. Aztán adott egy puszit a Komjádi partján busongó Székelynek, és elbúcsúzott tőle.

Egy kicsit mi is - a legmerészebb álmainktól. Vad Lajos: - Az, hogy ennyi helyzetet ki tudtunk dolgozni a Becsej ellen, mindenképpen pozitívum. Sajnos, kihagytuk őket, ami azt mutatja, a fiúknak még szokniuk kell az ilyen mérkőzések légkörét - miközben ellenfelünk megmutatta, hogy valóban külön klasszist képvisel, jóformán egyetlen nagy helyzetet sem hibázott el. Kásás Zoltán: - Amit elterveztünk, voltaképpen megvalósítottuk: a mozgásos védekezésünk jól működött, kevés gólt kaptunk, ennek külön örülök, elvégre idén eddig nem ez volt ránk a jellemző. A mérkőzés előtt azt kértem a fiúktól, hogy hátul ne hibázzanak, mert egy olyan fiatal csapat, mint a Fradi, az ilyen szituációkból lőtt góloktól kaphat vérszemet. Az első gól előtt is ez történt, szerencsére, később visszaállt a rend, ezért győzhettünk ennyire simán.

(csurka g.), A színes Sport 2001.02.11.