BVSC-Brendon : POSK Split: 10 - 4 (0-1, 3-1, 3-0, 4-2)

Szőnyi út, 1000 néző. V: Galkin (orosz), Borrell (spanyol). BVSC: SZÉCSI - Csányi, Szűcs, Dabrowski, KIS G. 2, dr. Varjas, Madaras 1. Cs: TROMLER 3, PETIK 2, NÉMETH 1, Ibolya, Fülöp 1, Dávid. Edző: Gerendás György. SPLIT: Katura - Vrdoljak, Jaics, Kunac 1, Sarics, Bradarics, Oreb 1. Cs: Krekovics, Burburan, TRAUNIKAR 1, Muzics 1, Kuzmanics. Edző: Dusan Antunovics. Gól - emberelőnyből: 6/2 (3/0, 0/0, 1/0, 2/2), ill. 10/3 (3/0, 2/1, 2/0, 3/2). Négyméteresből: 1/1, ill. 0. Továbbjutott: a BVSC, kettős győzelemmel, 18-10-es összesítéssel.

További eredmények: Jadran Hercegnovi (jugoszláv)-RN Florentia (olasz) 8-4 (2-1, 2-1, 3-2, 1-0). A Florentia 13-11-es összesítéssel jutott tovább. Fodor Rajmund csapatának négy közé kerülése egy pillanatig nem forgott veszélyben - a magyar légiós két gólt szerzett. Ethnikosz Pireusz (görög)-Barceloneta Adecco (spanyol) 9-9 (2-2, 1-2, 3-4, 3-1). A Barceloneta 18-15-ös összesítéssel jutott tovább. CN Marseille (francia)-Lukoil Volgográd (orosz) 10-11 (3-4, 1-2, 4-1, 2-4). A Volgográd kettős győzelemmel, 22-13-as összesítéssel jutott tovább.

Oly kevés köze volt a Splitnek ehhez a mérkőzéshez, mint Burburannak a Fülöp kezében lévő labdához

Üvöltöttek egy nagyot. Akkor még örültek, látszott rajtuk, félig-meddig elhiszik, hogy a kétgólos hazai vereséget követően lehet még keresnivalójuk a Szőnyi úton. Az első negyed utolsó percében jártunk, Traunikar mutatós centergólját ünnepelték a splitiek.

Hozzávetőleg fél órával később megint üvöltöttek - de ekkor már egymással. Mi tagadás, nem lehet valami kellemes élmény, amikor az emberen átrobog a gyorsvonat. A horvátokkal most ez történt. Holott kilenc percig úgy festett, akár izgalmasan is alakulhat a parti. Elsősorban a mieink jóvoltából. A vasutasok ugyanolyan riasztó eredménytelenséggel támadtak, mint legutóbbi két bajnokijukon. A zónát nem tudták átlőni, a fórt nem tudták kihasználni, sőt, később a kettős előnyt sem. Némi vigasz gyanánt a splitiek sem vitézkedtek, ők sem mentek sokra hat a négy ellen, mígnem a negyed utolsó percében Szécsi inkább Traunikarral törődött a labda helyett, amely nagy hirtelen megpihent mögötte (0-1). Sőt, Ibolya kapufáját követően hovatovább aggódni kezdtünk a második rész elején, s bár Petik végre megtörte a jeget (még ha négyesből is), Kunac is pattintott egy egészségeset (1-2). Így amikor Varjas ejtése nyomán a labda a hálótartó vason landolt (a fizika törvényeinek megfelelően kívülről), a pólóbarátokon afféle déjš vu érzések lettek úrrá (valami hasonlót láttunk a túl sok szépet nem hozó Fradi-Becsej derbin is). Mielőtt lényegi párhuzamokat leltünk volna szombat és vasárnap között, Varjas kompenzált: szédületes érzékkel szerezte vissza a saját kezűleg elvesztett labdát, a kontrát pedig Petik passzából Kis Gábor egy több mint zseniális tolással fejezte be. Sőt, ugyanő nem sokat törődött azzal, hogy az előző két centerezése nem járt sikerrel (pedig szavamra, mindkettő gólt érdemelt volna), kisvártatva megpróbálta harmadjára is: ezúttal három ember közül varázsolta ki a labdát, majd be, a felső sarokba. Tekintettel arra, hogy egy európai kupamérkőzés feszültebb periódusát éltük, bízvást megkockáztathatjuk: ez a 18 éves fiatalember még viszi valamire.

De térjünk vissza a jelenbe, a fordulat ugyanis láthatóan megnyugtatta a BVSC-t. Olyannyira, hogy rögvest a ráúszásnál fondorlatoskodni kezdtek a hazaiak, Petik a szélen víz alatt közelített a kapu irányába, sajnos a passz nem jött igazán jól, azaz ebből az akcióból nem született gól. Minthogy azonban az egyre inkább belelendülő Szécsi odaért egy kétméteres, horvát előnyből érkező húzásra, Madaras pedig végre úgy fejezte be az ebből induló kontrát, ahogy lassan ötödik hónapja várja tőle a fél uszoda, bízvást kezdhettünk hátradőlni. Sőt, akár gyönyörködni is, elvégre Szécsi láthatóan elkapta a fonalat, mosolyogva szedte le a távoli lövéseket, egyedülálló balettmozdulatainak köszönhetően védte Krekovics egy az egyes ziccerét is, bónuszként pedig hátrányban hárított, így aztán vidáman kontrázhatott a BVSC, Tromler és Petik nem is hibázta el az elhibázhatatlant.

Az utolsó rész jutalomjátékot hozott, a januárt végignyűglődő Tromler bolondot csinált a horvát kapusból, Fülöp bombája is "csúnyán" beakadt, végül Németh is pattintott egy olyant, amilyet csak kevesen tudnak (Katura füle mellé, a rövid felsőbe). Ez volt a kilencedik magyar gól egyhuzamban, nem csoda, hogy a lelátó felől a meteorológiai műholdak által is észlelhető tapsvihar indult útjára, avagy horvát kupacsapatot elég ritkán látni ennyire összeverve (10-2). Galkin játékvezető is megsajnálhatta a távoli szláv rokonságot, az ítéleteiből született gólok azonban csupán arra voltak jók, hogy a végén a sportág honi barátai egymás vállát lapogassák: azért más ez a 10-4, mint a szombati.

A spliti meccs óta szenvedő, ám mostanra feltámadó, sőt, a szó klasszikus értelmében vízilabdázó BVSC hengerelését követően Gerendás Györgybe is visszaköltözött a régi humora, így amikor a szakosztályelnök, Gém Zoltán megkérdezte tőle a parton, hogy "Gerenda, hova mész este?", a mester vigyorogva válaszolt: "Élményszámba."

Jelentjük: a csapata is. Gerendás György: - Legutóbb a Vasas elleni mérkőzésen ültem ennyire nyugodtan a kispadon a negyedik negyedben - igaz, más hangulatban. Nagyon fontos volt, hogy ismét bebizonyítsuk, elsősorban önmagunknak: tudunk így is játszani. És bár nem szokásom kiemelni egy-egy játékost egy ilyen siker után, ezúttal, úgy gondolom, kivételt teszek, amit ugyanis Kis Gábor, Szécsi Zoli és Tromler Miki nyújtott ezen a meccsen, az tényleg átlagon felüli volt. Dusan Antunovics: - Nem hinném, hogy sokat kellene mondanom erről a meccsről: egyszerűen nem voltunk egy súlycsoportban.

(csurka g.), A színes Sport 2001.02.12.