Vasas-Plaket : Mladost Zagreb: 7 - 12 (2-3, 2-3, 1-3, 2-3)

Komjádi uszoda, 1500 néző. V: Margeta (szlovén), Clara (olasz). VASAS: Kovács Z.
- Rex-Kiss B., VARGA T. 3, Vári 2, STEINMETZ Á. 1, Vindisch 1, Kovács R. Cs: Katonás, Lehmann, Czirok. Edző: Somossy József. MLADOST: PERCSINICS - BUKICS 2, Komadina, Stritof, VARGA ZS. 3, Baracs 1, V. KOBESCSAK 2. Cs: VRBICSICS 2, D. Kobescsak, Benics 1, Primorac, Rogin 1. Edző: Bruno Szilics Gól - emberelőnyből: 10/3 (1/0, 3/1, 1/0, 6/2), ill. 9/6 (2/1, 1/1, 2/1, 4/3). Négyméteresből: 1/1, ill. 0. Kipontozódott: Stritof (28. p.), Varga T. (28. p.)

Jóformán csak Varga Tamás nyújtotta azt, amit tud - nem véletlen, hogy Primorac (9-essel) és társai végül gond nélkül kibillentették a Vasast egyensúlyából

A Vasasnak volt tekintélye, el végre mi másért sétálgatott volna jó negyedórán át a Mladost edzője, Bruno Szilics a kismedence mögött elgondolkodva, s lett is tekintélye a Vasasnak, elvégre ettől a fiatal csapattól szép teljesítmény, hogy eljutott a legjobb négyig a kupában. Ráadásul Somossy edző azt ígérte, nekirontanak a nagy tekintélyű Mladostnak. Persze, ez a harcmodor nem jöhetett be, elsősorban azért nem, mert a horvátok szoros emberfogása nem tette lehetővé. Más kérdés, hogy a Mladostnak sem volt könnyű dolga, elsősorban Kovács kapus miatt, aki labdát labda után lopott le a játékosok kezéről. Legalábbis eleinte. Varga Tamás, Vindisch, majd Kovács Róbert sikertelen lövése jelezte, hogy nem éppen a nyugalom az úr a magyar pólósoknál, a másik oldalon pedig Varga Zsolt igazolta azt, hogy aki klasszis, az klasszis, ugyanis csak egy villanásnyi ideje volt, de a villanásnyi idő elég volt neki ahhoz, hogy a bal sarokba csorgassa a labdát. Vári Attila kiegyenlítette a hátrányt, aztán Vrbicsics éppen Várit forgatta be, hogy aztán Vindisch távolról kiegyenlítsen - ezen a meccsen utoljára volt döntetlen az állás. A negyed végén Vári már második kiállítását szedte össze, a másodiknál Bukics lőtt gólt, így előnnyel fordult a zágrábi csapat (2-3).

A folytatásban Clara bíró elnézett egy szögletet, s mert egy ilyen meccsen, amelyen nem a játék, hanem a harc a jellemző, minden apróság számít, rögtön megkapta a magáét a lelátóról, és a Vasas kispadjáról is. Az angyalföldiek egyébként is meglehetősen feszülten pólóztak, jellemző, hogy lövőhelyzetig rendre eljutottak a játékosok, de a lövések visszatérően fölé-mellé szálltak, vagy a kapus kezén landoltak. Szerencséje sem volt a csapatnak, hiszen például a negyedik zágrábi gólnál Bukics első lövését Kovács nagyon szépen védte, ám a vendégek olimpiai bajnoka nem az a játékos, aki másodszorra kihagy egy lehetőséget. Két gól volt ekkor a Mladost előnye, s a kettőből meglehetősen rövid idő alatt négy lett (2-6). "Mindent bele!" - skandálták a Vasas-drukkerek, pedig feltehetően a csapat mindent beleadott ezúttal is, csak hát ezen a szombaton ez volt a "minden". Az elszántság persze sokat ér a sportban, olyannyira, hogy a sors Varga Tamást jelölte ki arra, hogy valamit javítson a helyzeten: az óriás előbb távolról, majd négyméteresből lőtt gólt, így csökkent valamit a hátrány a második negyed végére (4-6).

Kihagyott Vasas-emberelőnynyel indult a következő fejezet, a labda a jobb kapufáról pattant ki, majd a másik oldalon a gólvonalon (van ilyen a vízben?) surrant végig Bukics nagy lövése után a labda. Véletlenek persze nincsenek, miért is lennének, miután kimaradt egy hazai kontra, Varga Zsolt egészen pazar húzása jelezte, ezen a mérkőzésen a zágrábi csapatnak aligha lesz gondja (5-6 helyett 4-7).

Ezzel együtt a Vasas továbbra is küzdött, harcolt, s jellemző módon némi lendületbe is jött akkor, amikor a magyar játékosoknak is sikerült látványosat produkálniuk. Czirok hibátlan bejátszása után Steinmetz Ádám csak egy pillanatra jutott levegőhöz centerben, így aztán egy pillanat alatt lőtt egy gólt. Varga Tamás vághatta volna be a következőt, de a labda ezúttal is a kapufán csattant, a másik oldalon aztán Rogin magától értetődően lőtte a zágrábiak újabb gólját Bukics leheletfinom passzából (6-7 helyett 5-8...), azt is megerősítve egyúttal, hogy a horvát csapat egészen pazar módon játssza meg a fórokat. Nem véletlen, a negyed végén már négy gólt volt az előnye (5-9).

Az utolsó szünet a bírók mocskolásával telt el, nem is hatástalanul, mert alighogy újrakezdődött a játék, gyors egymás utánban két előnyt is kapott a Vasas. Az elsőnél Bukics magától értetődően szedte le a labdát Kovács Róbert kezéről, a másodiknál Katonás lőtte mellé a labdát. Nem a bírók, hanem Kovács Róbert és Katonás hibázott - ezt az eredmények miatt érdemes rögzíteni. Mint ahogy azt is, hogy rögtön ezután Benics bemutatta, mire is való az emberelőny a vízilabdában, magasan kiemelkedve, kapásból lőtte be csapata tizedik gólját. Öt gól előny idegenben, egy kontinentális kupában, nem kis dolog. Az ötgólnyi különbség egyébként végig megmaradt, miután a két Varga, Tamás és Zsolt gólváltását követően Vári még szépített valamit az eredményen, és az ember- előny-statisztikán. Mellesleg a tények kedvéért érdemes megjegyezni, hogy csak a legutolsó negyedben hat emberelőnyt kapott a Vasas, ám ebből csak az utolsó kettőt lőtte be. Márpedig ilyen helyzetkihasználással nehéz szorossá tenni egy meccset...

Somossy József: - Tizenkét gólt kaptunk, ez jellemző a mai védekezésünkre, s ez eldöntött mindent.

Bruno Szilics: - Azért az eredmény nem tükrözi teljesen hűen a mérkőzést, hiszen a Vasasnak is voltak remek pillanatai, ám a nagyobb tapasztalat a javunkra döntött. Elismerem: ebben az idényben még nem játszottunk ilyen jól, de azért ez az ötgólos előny nem altathat el bennünket.

A Bajnokok Ligájában történtekről a 10. oldalon olvashatnak.

Malonyai Péter, A színes Sport 2001.02.25.