Aválogatott keret tagjainak felmérésén túl egy valamire bizonyosan jó ez a kétnapos óbecsei edzőtábor: végre masszív, hamisítatlan hótakaróban gyönyörködhet az ember. Csak kicsit délre kell jönni, ugye. Amúgy az indulásnál némiképp nyomott a hangulat, a buszra kászálódókon látszik, megviselte őket az európai kupahétvége. És akkor a BVSC-sek még meg sem érkeztek. Szeged magasságában enyhül valamelyest a komorság, miután a Molnár, Biros, Kiss Csaba hármas csatlakozik a kompániához. Este héttől az első kétkapus tréning a jugoszláv válogatottal. Ott is ugyanaz a helyzet, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy nekik csak három légiósuk nincs itt, a többi ász közül néhány inkább egészségügyi okokból hiányzik. Sostar, a csodakapus ugyebár hovatovább rokkantnyugdíjas, csak igazi tétmeccsen brillírozik, Szapics homloküreg-gyulladását kúrálja, Vukanics katona - már így is maradt elég menő. Négy olimpiai bajnokkal vágunk neki a hétfő estének, ám három percen belül eggyel csökken a létszám: Biros Péter jelzi, nem erőltetné tovább a térdét. A bajt megelőzendő gyors szervezés indul, így pólósunk kedd délelőtt már Budapesten vizsgáltathatja a lábát.

Szécsi, akárcsak a jugoszlávok elleni olimpiai elődöntőben, ismét jókor érkezett

Eleinte kissé viharverten játszunk, 1-1-nél elbaltázott ziccer "bocsátja" lejtőre együttesünket, a hazaiak semmi mást nem csinálnak, csak a hibáinkat kontrázgatják, azt viszont elég sikeresen. A félidőben 8-5 oda. "Hihetetlen, mennyire hat a fiúkra, ha azt észlelik, hogy csak egy picit is unott vagyok" - dúl-fúl Kemény Dénes, aki ettől kezdve olykor a túlsó kapuig halad a támadással. Tán ennek is szerepe van, hogy félelmetes módon összekapja magát a csapat: jóllehet nálunk csak két csere maradt, míg a pláviknál tizenhárom (itt az Universiade-gárda is), a frissen beállt Kovács Zoltánnal az élen a védelem parádézik, egy negyed alatt egyenlítünk, Hesz és Matajsz elemében van, de Varga II Zsoltra sem lehet panasz (8-8), majd a negyedikben egy mérhetetlenül szemtelen Kiss Csaba ejtéssel már nálunk az előny (12-11). Gyakorlásról lévén szó, hat negyedet játszik a két együttes, a mieinkről üvölt, hogy a kevés csere miatt már nehezen bírják, ám az utolsó utáni erőtartalékaikat is mozgósítják. A gerincével bajlódó Székely a jobb oldalon blokkba lő, hogy az ellenakciónál a medence bal sarkában szereljen, Vári még centerből is csavart egy gólt, így kihúzzuk ikszre (13-13).

"Uraim, köszönöm a hősies erőfeszítést" - díjazza Kemény a látottakat, miközben a "nemzeti tíz" kissé fáradtan partot ér. A szédületes teljesítményt nyújtó Kissből mindazonáltal a teljes egészében végigúszott hatszor hét perc sem tudja kiölni a humort, a "na milyen volt?" kérdésre lakonikus tömöréggel válaszolt: "Boglár-Révfülöp".

Később afféle minibankett egy étteremben. A kezdés kissé fura, békésen beszélgetünk, midőn egy pohár hatalmas csörömpöléssel vágódik be a külön terembe. Kisváratva érkezik egy pincér: "Elnézést, tudják, születésnapot ünnepelnek odakint." Kedves.

Amúgy a magyar társulatban is van egy születésnapos: Vári Attila hétfőn üli "fennállásának" negyedszázados évfordulóját. Kedd reggel vigyorogva közli: "Igazán emlékezetes marad ez a nap. A szállóban este háromnegyed tizenegykor elment a villany, negyedóra múlva a víz. De nem érdekes, lőttem négyet, ez büszkeséggel tölt el." Amikor megemlítjük neki, hogy emellett egy pattintása a kapu fölött mintegy hat méterrel virító, óriási "sojaprotein" plakátot trafálta telibe, Ati csak vállat vont: "Az volt a reklám helye".

Vári egyébként a kedd délelőtti tréningen egészen egyedülállót alkot: a harmadik negyed vége felé egy elegáns, megelőző mozdulattal hátra csuklózza a labdát a center elől - aprócska gond, hogy közben Pelle is kiindult a kapujából, így a sárga gömb pazar ívben a felső sarokba hullik. Ennél szebb öngólt még nem lőttek a sportág történelmében. Vári persze bepipul, tizennégy másodperc van hátra, amikor közepet kezdünk, hét elteltével Attilát faultolják, mire ő, ahogy van, beleáll, és szétlövi a felső sarkot a szabaddobásból. Zsenge tizenkét méterről. Nem mintha ez sokat segítene rajtunk, 10-6 oda, és nem a hajnali negyed négykor megérkezett BVSC-sek a legrosszabbak - sőt.

Mígnem a negyedik negyedben megint fellobog a tűz, a jugók sehogy sem boldogulnak a zónákkal, csak fórból lőnek gólt, nekünk viszont szinte minden bemegy, a dudáig feljövünk 12-11-re. S minthogy az utolsó kétszer hét percre betempózik a szerbek nemezise, az olimpiai elődöntőt eldöntő Szécsi, egy percig sem kérdéses, ki nyeri a meccset. Már csak azért sem, mert a túloldalon többnyire a fiatalokat küldik be, akik se- hogysem találják kapusunk "kifutásainak" ellenszerét. Ha nem vagyunk annyira hóbortosak, továbbá Kisst nem találják el úgy, hogy az orrvérzése miatt az utolsó másfél periódust kint töltse (igaz, hébe-hóba Madaras is hasonlít tavalyi önmagára a balkezes posztján), akkor nem csupán 16-15 lenne a vége.

Az esti partin minden eddiginél nagyobb előnyt sikerül adni az ellenfélnek, olyannyira, hogy csak a legeslegutolsó részben tudjuk megelőzni őket, igaz, akkor látványosan (18-16). Az utolsó gól a legszebb. Dr. Molnár Tamás szabaddobásból, hét méterről csavarja a labdát a kapuba. Erre a "témakör" első számú sydney-i előadója, Vári csak annyit mond: "Beperelem".

Így, vagy úgy, ez a háromszor hat negyed - a mérkőzésekről készült statisztika és videófelvétel - többet mond Kemény Dénesnek, mint bármelyik bajnoki, avagy kupameccs.

"Igaz, hogy az olimpiai bajnokoktól kicsit többet vártam, de talán nem is baj, hogy most ennyire tellett az erejükből, ezáltal ugyanis a többieknek kellett sokat vállalni, amiből lemérhető ki, mennyit tud hozzátenni ezen a szinten a játékhoz" - vongyors mérleget a kapitány, aki legközelebb három hét múlva a horvátokhoz utazik egy kis tesztelésre. Gyanítható, hogy a csapat ugyanez lesz - legfeljebb a hó fog hiányozni.

Bár ki tudja, akkor is dél felé indul majd a válogatott.

Csurka Gergely, A színes Sport 2001.02.28.