Dr. Pavlik Gábor, a Magyar Testnevelési Egyetem orvosi tanszékének docense a férfi vízilabda-válogatott orvosa. Mindenhová követi a csapatot, mindenben a játékosok rendelkezésére áll.

Hogyan került a vízilabdához? Ôk keresték fel önt, vagy önként jelentkezett? - faggattuk Pavlik doktort.

- Vízilabdáztam húsz évig, természetes, hogy maradtam a sportágamnál. Persze nem volt ez mindig így, korábban a Fradi férfi kézilabdacsapatának sportorvosaként tevékenykedtem, még a női csapathoz is besegítettem olykor. Aztán 1983 óta segítem a férfi vízilabda-válogatottat.

Pavlik doktor és a póló - egy és ugyanaz

Szövetségi kapitányok váltották egymást a poszton, ön maradt. Milyen a munkaviszonya a jelenlegi kapitánnyal, dr. Kemény Dénessel?

- Nagyon jó! Tényeken alapul, minden, amit tesz, mindenről statisztikát vezet, így objektív mérleget tud húzni, s ennek megfelelően készíti el az edzéstervet. Az orvosi munkám mellett a meccsek statisztikáját is vezettem, és Dénes is vezette a sajátját, majd a kettőből összeötvöztünk egyet. Az olimpiai statisztikai lapom be is van keretezve, a rendelőm falát ékesíti.

Milyen negatív vagy pozitív élmény érte Fukuokában a vb-n?

- Inkább negatívnak nevezném, nem volt vb-hangulat. Mondhatnák azt is, hogy savanyú a szőlő, de ott, ahol egy-egy mérkőzésen kettő, maximum három néző lézeng, az nem világbajnokság. Japánban nem nagyon ismerik a vízilabdát, nem is látogatták a meccseket. Az uszodában olyan meleg volt, hogy aki leült a székre, az Dózsa Györgynek érezte magát.

Jármi Hilda, A színes Sport 2001.08.29.