Vasas-Plaket-Mladost Zagreb (horvát) 7-12 (2-3, 2-3, 1-3, 2-3)

Komjádi uszoda, 1500 néző. V: Clara (olasz), Margeta (szlovén)

VASAS: Kovács Z. - Vindisch 1, Varga T. 3, Kovács R., Rex-Kiss B., Vári 2, Steinmetz Á. 1. Cs: Lehman, Czirok, Katonás. Edző: Somossy József

MLADOST: PERCINIC - D. Kobescak, Barac 1, STRITOF, BUKIC 2, VARGA ZS. 3, V. KOBESCAK 2. Cs: Vrbicic 2, Rogin 1, Komadina, Primorac, BENIC 1. Cs: Bruno Szilic

Gól - emberelőmyből: 11/4, ill. 9/4

Négyméteresből: 1/1, ill. -

A szurkoló már csak ilyen. Nem megy a csapatnak, a szeretett csapatnak, így a játékvezetőt találja meg. A harmadik negyed után szakadt el a cérna, a Vasas-tábor egy, a dudaszó előtti kétes szituációt számonkérve pfújolt a bírókra. Egy piros-kék mezes fiatalember nem elégedett meg ennyivel, a zsűriasztal felé induló játékvezetőt követte, majd miután az társához ért, szemtől szemben, feldúltan magyarázott a két fehér ruhásnak. Egyikőjüket kicsit meg is lökte, ám gyorsan ott termett egy biztonsági őr, így szerencsére nem lett nagyobb csetepaté az esetből.

A szurkoló már csak ilyen. Akarja a sikert, elvégre utoljára 1995-ben volt nemzetközi kupadöntőben a csapat. Mi több, akkor meg is nyerte a Somossy József vezette angyalföldi alakulat a KEK-et! Ezúttal a LEN-kupában próbálja meg ugyanezt a bravúrt az együttes, amire valljuk meg, az elődöntő első mérkőzése után minimális esélye van.

Vagy annyi sem...

A szurkoló már csak ilyen. Szidja a bírót, jelen esetben az olasz Clarát és a szlovén Margetát, akik egyébként tényleg nem fújták meg az úgynevezett hazai pályát. Előfordult, hogy egyértelműen a Vasas ellen tévedtek, de nem ezen ment el a meccs. Nem, mert a Mladost Zagreb fantasztikusan játszott. Nem vitás, ezzel a teljesítménnyel nemcsak hogy a LEN-kupát, akár a Bajnokok Ligáját is elhódíthatná a kontinens legeredményesebb, hétszeres BEK-győztes gárdája.

A szurkoló már csak ilyen. Drukkol, szakadatlanul drukkol, az ellenfél remeklését sehogy sem tudja értékelni. Pedig szomorúság ide, düh oda, igazi pólóbemutatót láthatott. Olimpiai bajnokunk, Varga Zsolt révén már az első negyedben magához ragadta a kezdeményezést a vendégegyüttes, ám barátja, válogatott társa (aki szintén az aranycsapatunk tagja), Vári Attila még kiegyenlítette a hátrányt. Vrbicic gyönyörű találata után is sikerült egyenlítenie a Vasasnak (Vindisch lövése tökéletes volt), ám ezt követően indult be csak igazán a zágrábi attak. A második játékrész közepén már 6-2-re vezetett a Mladost, amelynek a védekezése egész egyszerűen maga volt a tökély. Úgy tűnt, mintha többen lennének a sárga-zöld sapkában vitézkedő vendégek, miközben természetesen szó sem volt erről.

A szurkoló már csak ilyen. Megpróbálja belehajszolni a csapatát a sikerbe, a 4-6-os felzárkózás után hisz a csodában. Igen ám, de arra talán nem terjed ki a figyelme, hogy amíg a Vasasnál alig-alig tud cserélni az edző, addig a mások oldalon állandóan váltogatják egymást a pólósok, a minőséget minőség váltja. Varga, Bukic, Stritof, de folytathatnák a sort a végsőkig... Remek játékosok, akiknek a mieink ellen nagyon kijött a lépés. Az angyalföldiek becsülettel hajtottak a nagy hátrányban is, de semmi sem sikerült. Emberelőnyben több esetben is kicsúszott a labda a kézből, a lövések kijöttek a kapufáról, vagy az ellenfél blokkolt. Nem vitás, az első meccsen eldőlt a továbbjutás, de abban biztosak lehetünk, hogy a Vasas két hét múlva, Zágrábban mindent megtesz majd a szorosabb eredmény elérésért.

Mellesleg a 7-12 ellenére is vastapsot kapott a Vasas. A szurkoló már csak ilyen ugye...

Somossy József: - A tizenkét kapott góllal minden esélyünket elveszítettük a győzelemre. Ráadásul rengeteg helyzetet is kihagytunk.

Bruno Szilic: - Örülök, hogy ilyen jól játszottunk.

(amler)

Varga-tripla

Olimpiai bajnokunk csodálatosan játszott. Kár, hogy Varga Zsolt a Mladost színeiben játszott... A meccsen tartahatlan volt, küzdött-hajtott, szokása szerint lelkesítette társait, és lőtt három olyan gólt, amelyet nem lehetett nem megtapsolni.

- Örülök, hogy jól játszottunk. Pont most, a Vasas ellen jött ki nekünk legjobban a lépés, a védekezésünk például ragyogóan működött. Kielemeztük a Vasas játékát, tudtuk, ha semlegesítjük a legjobbakat, akkor nyert ügyünk lehet - mosolygott a kiváló pólós, aki mindentől függetlenül nem titkolta, sokkal jobb lett volna az elődöntőben az olasz vagy a görög ellenfél ellen játszani.

Mély víz, csak úszóknak

Talán arra a pescarai meccsre gondolt a kezdés előtt Somossy József. Talán abból próbált erőt meríteni, abból a nagy diadalból, amelyről Európában is beszéltek. Ki tudja. Rég volt, de igaz volt. A Vasas '95-ben Pescarában is nyerni tudott (ott is hárommal, akárcsak Budapesten...), és a dupla sikerrel elhódította a KEK-trófeát. Frissek még az emlékképek arról az örömmámorból ott Ferihegyen, ahol is pezsgőt bontottak a szurkolók az Olaszországból hazatérő "hősök" tiszteletére. Mintha ma történt volna, ahogy ott a reptéren Somossy József szerényen, de boldogan nyilatkozott, s ahogy a fiúk, a kupagyőztes fiúk feltartották az ég felé a serleget.

Most valami hasonlóra készül az edző és a csapat.

Azóta nem sikerültek az igazán nagy dolgok.

A Vasas játékosai évről évre elolvashatták Az Ezüst-tó kincse című kalandregényt, annyiszor szerezték meg a bajnokságban a második helyet. Nem volt rossz eredmény ez az ezüst sem, de őszintén szólva már mindenki, játékosok, vezetők, szponzorok, szurkolók unták, hogy a piros-kék csapat mindig a fináléban bukott el. Somossy József pedig még ezzel sem büszkélkedhetett, még egy árva ezüst sem jutott neki, hiszen évekig a medencén kívül rekedt. De majd most.

Megint együtt a csapat, rangadógyőzelmek a bajnokságban, és újra itt az edző, úgy, mint Pescarában. Meg aztán a főszponzor Plaket cég is megérdemelné kitartó támogatása jutalmaként a nemzetközi sikert.

Hajrá, mindent bele.

A kezdésig minden rendben, elszánt Vasas-fiúk, hangos közönség, piros-kék zászlók a Komjádi lelátóján, dobok, dudák, bizakodás. Hanem a Mladosttal nem számolt senki. Hogy a vízben majd ellenfél is lesz, amely úszik, sokat úszik, és úgy járatja a labdát kézről kézre, hogy még követni is alig lehet. Talán csak a szakma tudta igazán, hogy milyen nehéz lesz. Mert a horvát csapat Európa legsikeresebb alakulata, hétszeres BEK-győztes, soraiban sztárokkal. Nem beszélve Varga Zsoltról.

Magyar fiú 11-es számú békucis Mladost sapkában.

Szép az a béka ott a horvát fiúk tarkója tájékán, rajta a sárga-zöld fejfedőn.

Persze tudtuk, hogy nehéz lesz ezt a békát lenyelni, de hogy ennyire...

Szóval kezdésig minden rendben. Hangrobbanás a Komjádi uszodában, a rajtnál elhozott, elcsent labda Vasas-támadás - aztán a valóság. Igen, a valóság amely azt jelentette, hogy ez a Vasas nincs partiban a horvát sztáralakulattal. Varga Zsolt dobta az elsőt, hogy még jobban fájjon, aztán jöttek a többiek, az angyalföldiek pedig lassú tempókkal úsztak az eredmény és a rivális után. A közönség kitartóan buzdította a magyar csapatot, mindhiába. A Vasas emberlőnyök sokaságát rontotta el, még az is előfordult, hogy a horvát bekk egyszerűen lehalászta a labdát a nagy lóbálás közepette a magyar fiú kezéről. Ekkor már négy góllal is vezetett a sokkal jobban, tudatosabban, gyorsabban játszó Zágráb, a Vasas-drukkerek pedig jobb híján az enyhén indiszponáltan bíráskodó olasz Clara urat s a szlovén Margeta urat kezdték el szidni. Néhány pillanatig úgy tűnt, hogy egy-két vérmesebb piros-kék sálas a vízbe hajítja valamelyik játékvezetőt, de szerencsére elmaradt a megfürdetés.

A meccs végén a szemmel láthatóan rosszkedvű Somossy József talán arra a pescarai meccsre gondolt, amikor még kész csapattal, klasszisokkal vették fel a harcot a Pescara ellen, nem úgy, mint most, hiszen ez a fiatal Vasas Zágrábban a visszavágón azt láthatja majd az uszodában: mély víz, csak úszóknak...

(sinkovics), Nemzeti Sport 2001.02.25.