- Feltűnően barna...

- Csodálja? - Kérdez vissza az 1976-os montreali olimpiai aranyérmes csapat tagja, Kenéz György, aki két éve Kuvaitban edzősködik, az ottani válogatott kapitánya, és aki a napokban rövid időre hazalátogatott az ázsiai országból.

- Minden sértő szándék nélkül, de úgy néz ki, mint egy született arab. Ez a szín, és ez a szakáll...

- Igyekszem alkalmazkodni. Mellesleg fázom is egy kicsit most itthon, tudja, Kuvaitban éppen húsz fok körüli a hőmérséklet. Süt a nap, persze hogy lebarnul az ember. Hamarosan negyven, ötven fok lesz, tetézve egy lusta néppel.

- Az arabbal?

- Hogy milyen kényelmesek! Képzelheti az edzéseket.

- Nem könnyű. Bombagólok, csavarok, blokkok...

- Szép lenne.

- Na jó. Akkor úszógumik, úszómesterek.

- Majdnem... Kicsit komolyra fordítva a szót: rengetegszer előfordul például, hogy elkésnek a játékosaim. Elkésnek, aztán beugranak a vízbe, mintha mi sem történt volna. Hogy lemeradtak mondjuk a bemelegítésről? Nem érdekli őket. A meccseken pedig állandóan kiabálnom, pörölnöm kell velük, hogy ússzanak vissza.

- Nem úsznak?

- Képzelje, mindig megbeszéljük, igenis, vissza kell jönni, de az Istenért sem teljesítik ezt a meccsen. Állandóan üvölthetem, vissza, vissza.

- Arabul?

- Rájöttem, úgy jobb.

- Szóval két év után már megy az arab?

- Igen, úgy érzem. Meg tudom magam értetni az emberekkel, mindent el tudok magyarázni. Na jó, ez a tudás még messze a tökéletestől, de azért már valami. Viszont mindent megértek. Na mit szól?

- Irigylem. Ellenben várnék még némi magyarázatot a "rájöttem, úgy jobb" megjegyzésére. Ezt hogy értette?

- Tudja, eleinte angolul szóltam a játékosaimhoz, hiszen ők mindannyian tanulják az iskolában a nyelvet. Magyaráztam, magyaráztam, majd azon vettem észre magam, a vízben nem értik, miről van szó. Nem, mert a szakszavakat angolul fel sem fogják. Marad az arab, azt nem lehet eltéveszteni. És van még egy indok, miért ne az angolt használjam.

- Éspedig?

- Ha arabul kiabálom, hogy gyere, gyertek vissza, akkor nem tagadhatják le, nem mondhatják, hogy nem értették. Ravaszak ám. Amikor a meccs után megkérdeztem, "A fenébe, hát hiába üvöltöttem?", akkor aztán megleptek. "Nem mondta mester", meg hogy "Nem értettem". Ilyen reakciókat kaptam. Más világ.

- Szereti?

- Megszoktam.

- Egyedült él kint, ugye?

- Igen, bár néha-néha kijön a családból valaki.

- Honvágy?

- Előfordul, de rutinos külföldön élő vagyok, elvégre öt évig Olaszországban játszottam és edzősködtem.

- Itthon is edzősködhetne.

- Á, nehéz itthon edzői munkához jutni.

- Annak is, aki a Vasast utoljára vezette bajnoki címre?

- Annak is. Mindenkinek. Szűkülnek a bázisok, a pólósok is igyekeznek külföldre. A mi időnkben a tizenkettedik helyezett csapatnál is érdemi munka folyt, még a listavezető sem mehetett el úgy sehová, hogy biztosan nyerni fog. Sokszor előfordult, hogy a fővárosi élcsapatok elbuktak vidéken. Most...? Van három-négy komoly együttes, amelyik bárhol tuti nyerő. Éppen ezért rengeteg az amatőr, vagy mondhatok félprofit is, akik játszanak vagy edzősködnek, édes mindegy, de mellette mással is kénytelenek foglalkozni. Még a legjobbak között is! Kuvaitban nem kell másra figyelnem, a fizetésre semmi panaszom, a többszöröse annak, mint amit itthon kereshetnék.

- Látom, tisztában van az itthoni helyzettel.

- A Duna televíziót és az m2-t is fogom kint, nézem a sporthíreket, beszélek az ismerősökkel.

- Legutóbb az olimpia előtt volt itthon. Emlékszem, a gépe indulása előtt is kiment a Margitszigetre, megnézte utoljára Kemény Dénes csapatát, tapsolt, majd sok sikert kívánt mindenkinek. Aztán megnyerték.

- Meg ám! Büszke vagyok rájuk!

- Látta a meccseket?

- Ahogy mondtam, az m2-t fogom, így hát képben voltam. Drukkoltam, őrjöngtem, képzelheti... Na de a döntő, az kész katasztrófa volt...

- Micsoda? Hiszen...

- ...nem úgy! Nem!!! Arra gondolok, hogy azt nem láthattam élőben, hiszen az itthoniak nagy okosan áttették az m1-re. A kézilabdát adták, én meg azt sem tudtam, mit csináljak. Szeretem a női kézit, de hát az atya úristenit, a pólót, a pólót, a pólót kellett volna adni! Az SMS-ek maradtak nekem.

- Itthonról?

- Bizony. Csak hát hiába kaptam, hogy egy, két vagy három góllal vezetünk, teljesen más volt az egész. Senkinek sem kívánom azt az érzést. Aztán kezdtem megnyugodni, hiszen jött, hogy már hattal is vezetünk, erre a kézisek bosszantottak fel. Emlékszik, a nagy előnyt pillanatok alatt eladták.

-Nem úgy Molnárék. Mire gondolt amikor végképp megtudta, hogy megvan az aranyérem?

- Leültem a fotelbe, képzeletben felnyitottam egy sört, és végtelenül boldog voltam.

- Mindig meglep. Képzeletben sört?

- Kuvaitban nem lehet alkoholt kapni, de hát inni kellett valahogy az egészségükre. Én képzeletben ittam. Csodálatosak voltak ezek a fiúk, ha most nem nyerték volna meg, akkor nem tudom mikor.

- Azt látta, amikor az aranycsapat a dobogó tetején állt?

- Igen, később a döntőt is, amit ugyanúgy felvettem, mint a többi meccset.

- Eszébe jutott a montrali este?

- Homályosan. Rémlett valami, de úgy örültem Kásásék győzelmének, mint a miénknek. Ez a csapat, ez a magyar vízilabda nemzeti kincs, nem is értem, miért nem támogatják, miért nem karolják végre úgy fel, mint ahogy megérdemelné. Én Kuvaitban is mindent megpróbálok, több csapatnak is elintézek például egy-egy kinti edzőtábort. Szerencsére szeretnek, nem véletlen, hogy a magyar válogatottnak drukkolnak. Az olimpia után mindenki nekem gratulált, én meg mondhattam, gyerekek, hát én nem is játszottam.

- Gondolom nem tévedek nagyot, akár játszhatna is kint.

- Rengeteget úszok, a kondim remek, és... És én lennék a legjobb köztük...

KENÉZ GYÖRGY

Született: 1956. június 23.

Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1976), Európa-bajnok (1977), 2x világbajnoki ezüstérmes (1978, 1982), 2x BEK-győztes (1979, 1984), 9x magyar bajnok (1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984), 3x Magyar Kupa-győztes (1981, 1983, 1984), 128x magyar válogatott - játékosként, BEK 3. (1989), magyar bajnok (1989), magyar bajnoki ezüstérmes (1990) - edzőként

Amler, Nemzeti Sport 2001.03.13.