Vasas-Plaket-Tabán Trafik Szeged 7-5 (3-1, 2-2, 2-1, 0-1)

Eger, Bitskey uszoda, 1500 néző. V: Kosztolánczy, Székely Z.

Vasas
KOVÁCS Z., Lehmann, VINDISCH 3, VARGA T. 1, Czirok 2, VÁRI, Steinmetz Á. 1
CSERE: Rex-Kiss B., Kovács R.
Edző: Somossy József

Szeged
BARÁTH, Varga P., Mód, Weszelovszky 1, Török, Szabó Z., Nitsovits 2
CSERE: Krnács, Éles 2, Kresák, Németh Z.
Edző: Horváth Viktor

Gól - emberelőnyből: 6/2, ill. 6/3
Négyméteresből: 1/1, ill. -

Zilált, rekedtes hangú ember lépett be váratlanul a páholyba. Viselete azonnal elárulta hovatartozását: piros-kék mez, piros-kék sál. "Akkor ugorhatunk majd?" - szegezte a kérdést a jelenlévőkhöz.

A férfi kupadöntő utolsó negyedének elején bizony aktuálissá vált a Vasas-szurkoló kérdése. Aktuálissá, mert addigra nyilvánvalóvá vált az, amire majd mindenki számított, azaz Somossy József csapata ér Egerben a csúcsra. Három góllal, 7-4-re vezettek az angyalföldiek, tombolt a lelátón a fővárosiak tábora.

Már a kezdéskor az ellen tudomására hozták Váriék, ők bizony az istenért sem adják ki a kezükből a kupagyőzelmet, amelyért rendesen megizzadtak ám. A bajnoki tabella első két helyezettje, a Honvéd és a BVSC testén keresztül vezetett az út a fináléig, ahol szimpatikus Szeged ide vagy oda, nem lehet kegyelem. Varga Tamás büntetőt harcolt ki, amelyet Vindisch értékesített kíméletlenül, majd a Lehmanntól érkezett csodapaszt Czirok húzta be. Hamar elhúzott tehát a saját kapuja elé áttörhetetlen falat húzó Vasas, nem volt véletlen, hogy Somossy József nyugodtan ült a kispadon. A juniorválogatott Weszelovszky gólja után sem ugrott fel, talán érezte, tudta, hamarosan újra az övéi következnek. Előbb ugyan Lehmann, majd Varga is a kapufát trafálta telibe, ám utóbbi próbálkozása után épp Steinmetz Ádámhoz pattant a labda. Az exfradista naná, hogy azonnal észlelte a lehetőséget, gólja a harmadik hangrobbanást váltotta ki a szegedieknél jóval hangosabb piros-kék szurkolóhadtól.

A második negyedben tartotta előnyét a Vasas, Éles Vilmos góljaira Czirok és Vindisch válaszolt. Az alföldiek 1982-es születésű tehetsége mellesleg mindkét alkalommal okosan, szépen járt túl Kovács Zoltán eszén (nem volt ám könnyű feladat...), az utánpótlás-válogatottak vezetői, Merész és Godova nem véletlenül súgtak össze. A továbbiakban főleg a centerjátékot erőltette a Szeged - ez pedig végzetes hiba volt az ellen a Vasas ellen, amelyben a középcsatárt nem más, mint Vári Attila őrizte. Az olimpiai bajnok bekk nem engedte túl sok levegőhöz jutni Varga Pétert, sallangmentes szerelésekkel bosszantotta a riválist, a góllövést ezúttal a társaira bízta.

Szükség is volt azok találataira, mert becsülettel állták a sarat Horváth Viktor tanítványai, egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet. Éles teljesítménye ugyan visszaesett, ám a tavaly még angyalföldi színekben pompázó Nitsovits azonnal kihasználta a fehérek megingását, nem hibázott egy az egyben Kováccsal szemben. Egy gólra, 5-4-re zárkózott fel ezzel a találattal a Szeged, sőt az egyenlítésre is megvolt az esélye. A hátrányban lévő csapat Vargája, Péter azonban eladta a labdát, és ahogy ilyenkor lenni szokott, büntetett az ellenfél. A jól védő Baráthot Vindisch lepte meg, majd Mr. Őserő, azaz Varga Tamás nagyjelenete következett: ahogy kell, megkapta a labdát centerben, nem zavarta, hogy a nyakán lóg két védő, és hogy a kapus is kiront rá, nem zavarta, hogy egy a három ellen harcol. Látványos gólja végképp eldöntötte a találkozó sorsát.

A záró negyednek már csak kötelességből vágtak neki a felek, így a Vasas főszurkolója nyugodtan átsétálhatott az impozáns uszoda páholyába, és bátran feltehette a kérdést: "Akkor ugorhatunk majd?"

A szövetség vezetői széttárt kezekkel mutatták, nem rajtuk múlik, de a szurkoló folytatta: "A Komiban mindig beugrottunk. Ugye itt is lehet?"

Nem vitás, kiéheztek az angyalföldi drukkerek a sikerre. Utoljára 1998-ban fürödhettek, három évet vártak az ismétlésre. Miközben Nitsovits szépített a meccsen, a Vasas szimpatizánsok megkapták a választ a kérdésükre ("Sajnos most nem megy, jön a női meccs, muszáj kezdeni."), ami miatt ugyan kissé mérgesek lettek, de a hagulatukat nem tudta elrontani. Az utolsó perceket végigénekelték, méltán szólt a "Kupagyőztes! Kupagyőztes!" rigmus, miközben Somossy is tapsolt. A dudaszó után aztán szaladt, szaladt mint a nyúl, ám Lehmann gyorsabb volt, elkapta, őrizte, majd miután a többiek is odaérkeztek, következett a nagy dobás.

Somossy és csapata úszott a boldogságban, a kupát Vári Attila vette át Martin György elnöktől, majd ünnepelni indult a társaság. A kilencven éves egyesület a pólósoktól nem is kaphatott volna szebb ajándékot.

A medence széléről

Somossy József: - Nagyon boldog vagyok, köszönöm a játékosaimnak ezt a sikert. A nyolc hónapos kegyetlen munka gyümölcse érett be. Rendkívül nehéz sorozat van mögöttünk, a kupában a Honvédot és a BVSC-t is kivertük, nem vitás, megérdemelten szereztük meg a kupagyőzelmet.

Horváth Viktor: - Szomorú vagyok, mert a Vasas nem elég, hogy jobb csapat nálunk, még a bírók támogatását is érezte. Jól játszottunk, volt esélyünk a meglepetésre, elégedett vagyok a játékosaimmal. Újoncként kupadöntőt játszottunk, ami szerintem hatalmas bravúr tőlünk. Remélem, még csak a munka elején járunk, és a továbbiakban lesznek még ennél nagyobb sikereink is.

Varga Tamás: - Csodálatos! Kupagyőztesként mentem el, és amint visszajöttem, újra kupát nyertem a Vasassal. Ezúttal fáradtabbak voltunk, de a szívünk vitt minket előre. Nehéz ellenfél volt a Szeged, de végig mi irányítottunk. Boldog és fáradt vagyok. Hihetetlenül jó edzőnk van!

Kovács Zoltán: - A nehéz sorozat és a korai időpont miatt kicsit fásultabbak voltunk, de kétség sem férhetett a győzelmünkhöz. Gratulálok a Szegednek, nemes ellenfél volt. Az Újpesttel már többször is ünnepelhettem, de az más volt. Ezt a diadalt jobban a magaménak érzem, ehhez én is hozzátettem valamit. Köszönöm a szurkolók csodálatos buzdítását, rengeteget segített nekünk.

Baráth Ferenc: - Hogy jól ment a védés? Köszönöm, de cseppet sem vigasztal. Inkább ment volna rosszabbul, és nyertünk volna...

Vindisch Ferenc: - Az első ilyen sikerem, és mondhatom, nagyon jó érzés. A nehéz sorozat végén megérdemeltük a kupagyőzelmet. Ja, a labdaelhozatalok? Számomra presztízskérdés, el kellett hoznom mindannyiszor. Sikerült...

Vári Attila: -Boldog vagyok! Először emelhettem fel mint csapatkapitány a kupát, és olyan jó volt, hogy ezentúl ragaszkodni fogok hozzá. Kilencvenéves a Vasas, hajrá Vasas!

Steinmetz Ádám: - Ez volt a jutalomjáték! Minden percét élveztem, csodálatos volt. A kezdés előtt ugyan féltem kicsit, elvégre nekünk ezidáig a visszavágókon jött ki jobban a lépés, és ezúttal ugye erről szó sem lehetett. Áh..., de nem volt ám olyan vészes ez az aggodalom, mert tudtam, éreztem, ez is a mi napunk lesz. Úgy is lett!

(amler), Nemzeti Sport 2001.03.19.