A mérkőzés osztályzata: 4
Népliget, 200 néző. V: Juhász, Kun

FTC
KÓSZ, SZÉKELY 4, Paján, Takács II A. 1, MATAJSZ 1, NYÉKI 3, Tiba 1
Csere: Komlósi, Szebeni, Hesz, Szirányi, Boyd
Edző: Vad Lajos

BVSC
Pelle, TÓTH I. 1, Sugár 1, Bereczki 1, BÁRÁNY 2, VARGA II ZS. 2, GOMBOS 2
Csere: Jäger, Kovács O. 1, Ofner, Szívós 1, Takács I A., Péter
Edző: Kovács István

Gól - emberelőnyből: 10/6, ill. 12/8
Négyméteresből: -, ill. 1/1

Pedig a honvédosok úgy kezdtek, mint egy lelkes amatőrcsapat. Két labdát fölévágtak, s mindkét alkalommal lekontrázta őket a Fradi. Előbb Takács úszott meg, majd Tiba, s lőtt gólt jobbal a jobb szélről (2-0). Hogy mégis profik játszanak a vendégeknél, az persze hamar kiderült: mintha mi sem történt volna, rendezték a sorokat, s nekifogtak a maguk masszív türelemjátékának. Szervezett adogatás, a végén a két klassziscenter, Bárány avagy Varga II megjátszása. Hátul zónázás, továbbá az ellenfél középcsatárának miszlikbe aprítása, akár kiállítás árán is.

A működésbe hozott gépezet hamar "legyártotta" az egyenlítéshez szükséges emberelőnyöket, mi több, Varga és Bárány tett arról, hogy gól is szülessen belőlük. A negyedet mégis a zöldek zárták jobban: pozíciójátékban ugyan esélytelenül adogattak, Matajsz sem tudta úgy megjátszani a labdákat a fene nagy őrlés közepette, Nyéki viszont kihasználta az adódó fórt.

Az előnyök értékesítése egyébként remekül ment mindkét oldalon, s minthogy Varga bizonyult erőteljesebbnek a kiállítások kiharcolásában, a Honvéd a negyed közepén utolérte ellenfelét (5-5). A hátralévő időben aztán becsúsztak az első tévesztések, a hazaiak a negyedik, a dominósok pedig a hatodik alkalommal bakiztak létszámfölényben - bár ez utóbbinál inkább Kósz érdemeit illik kiemelni, minthogy két ízben is kibányászta Sugár labdáját a sarokból, időtlen idők óta csodált, ám átlagemberi léptékkel nehezen mérhető bravúrral.

Pelle bravúrjával indult a harmadik rész: Péter labdáját ütötte ki a sarokból. Tekintettel arra, hogy egy csapatban játszanak, ez némi magyarázatra szorul: Pelle védését követően Péter megszerezte a labdát emberhátrányban, ám Székely letámadta, ezért Pelle irányába lökte, aki nagy érzékkel kitolta, a lesben álló Matajsz pedig behúzta a levegőből. Kósz azonban hiába halmozta a bravúrokat, a Honvéd nem először másodszorra, sőt, harmadszorra kísérletezhetett a szögletek után, s most Varga lőtte ki a pipát. A túloldalon Nyékinek sikerült ugyanez, utána viszont kétszer is tévesztett (miközben Varga kipontozódott). Ráadásul a másodikat követően a centermezőny leggyorsabbjának számító Bárány meglógott, és "átlőtte" Kósz kezét.

Székely eztán úgy döntött, nincs mese, elő kell szedni valami váratlant, el is engedte a labdát a maga teljesen "amorf" lövőmozdulatával, ami be is vágódott a sarokba. Társai rutintalansága azonban lerontotta produkciójának értékét, Bereczki pedig az ajándékba kapott előnyből megint megtalálta a rést Kósz feje és kezei között, három másodperccel a duda előtt (8-8).

Kísértett tehát a múlt, elvégre tavaly is többször hosszabbításba "gabalyodott" a két gárda az elődöntő során - s hogy a párhuzamok már-már tökéletessé váljanak, Székely Bulcsú nyakába vette csapatát. Elképesztő mennyiséget melózott össze, ráadásul megint minden bejött neki (mint esztendeje): Gombos előnygólja után szüksége is volt erre a bajnoknak, hiszen a meccs folyamán először vesztésre állt (8-9). Az olimpiai bajnok először leírhatatlan mozdulattal, reménytelen helyzetből húzta a labdát a felső sarokba a vízről úgy, hogy a bal válla a kötelet súrolta. Aztán egy emberelőnyt értékesített (10-9), miközben a Honvéd-falanx szétesni látszott, hiszen egy támadáson belül két fórt is kihagyott. Csakhogy a vendégekben - ellentétben a 2000-es szériával -még maradt lelki és fizikai erő. Egy látszólag hamvába haló támadást Szívós nemhogy megmentett egy remek beindulással, de zsenge korát meghazudtoló rutinnal négyméteresig ravaszkodta magát, Sugár pedig kíméletlenül bevágta a büntetőt.

Az igazi dráma azonban csak ezután következett. Előnybe került a Fradi, ám két keresztpasszt követően Tiba harmadjára gyengén tette vissza a labdát, amit Bereczki leszedett, Kovács István pedig 14 másodperccel a befejezés előtt időt kért. Ugyan többen amondóak voltak, tartalékolhatta volna ezt a lehetőséget a hosszabbításra, végül mégis neki lett igaza: két idősebb támadója összekacsintott, majd a legvégén Sugár kilenc méterről Tóth Imre felé lőtte a labdát, amit a társ egy egészen zseniális mozdulattal a hálóba dopplerezett.

Az órán egyetlen másodperc állott.

És abban a pillanatban a Népligetben alighanem az egész bajnokcsapat tagjaira egyszerre zuhant rá a felismerés: idén az ő perceik megszámláltattak.

A 8 pont elérésig tartó párharc állása 7:1 a Honvéd-Domino javára.

Mestermérleg

Vad Lajos: - Már szerencsénk sincs... Nekünk állt a mérkőzés, jól is játszottunk, de tagadhatatlan, elkövettünk néhány olyan hibát, amiért a végén megfizettünk.

Kovács István: - Mindkét csapat nyerhetett volna, végül nekünk sikerült, ha némi szerencsével is.

Előre megbeszélték

Az efféle csodák már kivesztek a medencékből. Régen a dopplerezés mindennapos kellék volt a mérkőzéseken, persze, a nehéz bőrlabdák korában adta is magát a megoldás: odalövik a center kezére a nehéz golyót, az pedig épp ideális sebességgel érkezett a maga hatvan-nyolcvan dekájával. Épp emiatt állhatunk lenyűgözve Tóth Imre fantasztikus mozdulata előtt: a szélvészgyorsan süvítő gumilabdába ilyen érzékkel belenyúlni - hihetetlen. Ezzel meccset nyerni az utolsó pillanatban - utánozhatatlan.

"És ha még azt is elmondom, hogy Sanyival előre megbeszéltük az egészet!..." - mosolygott a Honvéd-Domino ásza. Aztán csendben hozzátette: még sohasem lőtt ilyen gólt. Mi pedig örvendhetünk, jó, hogy még nem hagyta abba. Ha másért nem, ezért érdemes volt maradnia.

Csurka Gergely, Nemzeti Sport 2001.04.19.