FTC-Mirato Honvéd-Domino 9-8 (1-1, 1-1, 3-3, 4-3)

FTC
KÓSZ, SZÉKELY 1, Paján, Vogel, MATAJSZ 1, NYÉKI 5, Tiba
Csere: Komlósi, Haufe, Szebeni 1, Hesz, BOYD
Edző: Vad Lajos

Honvéd
Pelle, Tóth I. 1, Sugár, BERECZKI 2, BÁRÁNY, Varga II Zs., GOMBOS 2
Csere: Jäger, Kovács O., Ofner, SZÍVÓS 2, Takács
Edző: Kovács István

Népliget, 500 néző. V: Szentgyörgyi, Báthori
Gól - emberelőnyből: 10/7, ill. 15/5
Négyméteresből: 1/0, ill. -

A találkozó után Szebeni Zoltán és Vad Lajos joggal emelte kezét a magasba

Az eleje úszóverseny volt. Az a fajta, amelynek a végén az ember hasztalan keresi a levegőt. "Ússz!" - ordított Pelle Balázs a kapuból, amikor hatodszor cserélt gazdát a labda. Könnyű neki ott hátul, vont vállat valaki a parton. A Honvéd azonban nem tudta növelni az előnyt, és a nagy oda-visszában végül Nyéki maradt üresen, aztán sapkátlanul, karjaiban több kiló ólommal sikerült egyenlítenie - miután Pelléről pont elé pattant ki a labda az első kísérlet után. És ekkor még csak 1-1-nél jártunk.

A második felvonásban már nem csupán békés egymás mellett úszás szerepelt a programban. Előbb csak keményedett a meccs, utóbb kissé pankratív elemek vegyültek a játékba. Úgy mellesleg Matajsz előnygólját követően Szebeni lőhetett négyest, Pelle azonban idejében letette karjait, s lőn 3-1 helyett 2-2, a túloldalon ugyanis Szívós megtalálta a rést.

Minthogy egyik csapat sem tudott elmenni kettővel, egyre vibrálóbbá vált a légkör. Nem munkált senkiben a "huh, végre van egy kis laufunk" nyugtató érzése. Miképp az "ez kicsit sok, de próbáljuk meg" sem. Állandóan ott lihegtek egymás nyakában. Márpedig ha valakinek a nyakában folyamatosan lihegnek, az előbb-utóbb felkapja a vizet.

Ráadásul most a víz is kéznél volt...

Azt persze sohasem fogjuk megtudni, mi történik, ha Varga Zsolt két lóba után lőhetett volna saccra öt méterről. Onnan ő ritkán téved. Csakhogy Kovács István időt kért, mondván, 3-2-es vezetésnél fő a nyugalom. Nem értékesítették az emberelőnyt. Pedig szokták. Ám a Honvéd játéka erősen hullámzott. Hiányzott belőle az alapszakasz-győzelmet hozó nyugalom. Az átgondoltság, amelynek köszönhetően a dominósok már 7-1-re vezettek négy nappal ezelőtt. Úgy fest, túlságosan megbolygatta a tudatukat, hogy a ferencvárosiak a tavalyi felzárkózásukat kopírozzák. Akkor 2-6 után indultak meg. Persze ellenük.

Ráadásul, akárcsak szombaton a Kőér utcában, megint akadt egy ember a címvédőnél, akinek sült a keze. Nyéki Balázs kontrából egyenlített, előnyből is betalált, csatlakozott hozzá Székely is, így hiába vezetett háromszor a Honvéd, az utolsó negyed döntetlennel kezdődött.

Szívós elhozta a labdát, megmaradt a vendégek fórja, Gombos pedig megtalálta a rövid sarkot. Erre Nyéki a túloldalon könnyű nyolcról elengedte a labdát, az meg a kapufáról bevágódott a rövid felsőbe (6-6). Ez több volt mint egyenlítés. Pelle Balázs ugyanis érezhetően elveszítette a fonalat. Jóllehet ötödször szerzett vezetést az esélyes (Szívós lenyűgöző higgadtsággal csalta át Kószt a rövid sarokra, majd pattintott a hosszúba a szélről, előnyből), Nyéki következő, blokk mellett elengedett lövésénél Pelle meg sem moccant. S minthogy a túldalon Gombos a jól bevált rövid sarok helyett a hosszúra célzott (rosszul), Tiba jóvoltából már a Fradi vezetett (8-7).

Az utolsó két perc gyilkos csatát hozott. A ferencvárosiak az agresszió és a brutalitás határmezsgyéjén ellensúlyozva (az idő előrehaladtával olykor a "túlsó térfélre" tévedve) támadták le a labdát járató honvédosokat, a kezek hol a labda, hol az arc felé csapódtak, minthogy azonban ezért elég rendszertelenül sújtották őket kiállítással, érthető módon addig feszítették a húrt, ameddig lehetett. Jäger szemhéja egy "határozottabb" védőmozdulattól például felszakadt, majd visszatérését és gólját követően megint kapott egy akkorát, hogy a meccs után első útja a szemklinikára vezetett, ahol szaruhártya-repedés miatt rögtön meg is műtötték...

Ekkor már semmi sem számított. Ötvennégy másodperccel a duda előtt Szebeni lövése is bevágódott Pelle kezei között (9-8), aztán a Honvéd került fórba. Kisvártatva kettősbe, Sugár megütését követően. Senki sem tudta, mi történik. A bírók egymás "lába alá" fújtak, ellentétes ítéletekkel kuszálva össze az amúgy is átláthatatlan összképet. A vereség rémétől és a feléjük kalimpáló karoktól megriadó vendégek már képtelenek voltak normális támadásszövésre. Szívós elhalt húzása után még visszakerült hozzájuk a labda, Sugár kezét viszont meglökték lövés közben, a labda elszállt, a duda megszólalt, Tibát lefejelték, Kószt megrúgták, Wiesner szakosztályvezető párbajra hívta Tóth Imrét - ezzel csengett le a meccs.

Folytatás szerdán, a Kőér utcában.

Nyilván nem az első vérig.

A 8 pont eléréséig tartó párharc állása: 7-5 a Honvéd javára.

Mestermérleg

Vad Lajos: - Úgy látszik, ha ég a ház, csak akkor tudunk igazán jól, fegyelmezetten és agresszíven játszani. A csapat dicséretet érdemel, remekül küzdött, annak pedig külön örülök, hogy remekül bírjuk erővel.

Kovács István: - Kihagytuk az emberelőnyöket, továbbá kapusunk a negyedik negyedben nem adott kellő támaszt a csapatnak, ezért veszítettünk. Nem kívántunk belemenni a verekedésbe, mert tavaly ezért veszítettük el a kulcsembereinket. Úgy véltem, nem kell kockáztatni és felvenni a kesztyűt. De lehet, hogy mégis muszáj lesz.

CS.G., Nemzeti Sport 2001.04.24.