...és akkor Somossy József egyszer csak felállt a kispadról és intett a fiúknak. Azok csak néztek ki vizesen, fáradtan az edzőjük felé, és nem hittek a szemüknek. A Vasas-tréner kihívta a vízből a csapatát, hogy a helyükre a juniorokat küldje be. Ki látott már ilyet!? Történt mindez a bajnoki elődöntő hajrájában, magabiztos BVSC-vezetésnél...

Ibolya Tamás (fehér sapkában) négyszer talált be a Vasas kapujába

A nézők egyszer csak azt látták, hogy Varga Tamás, Vári és a többi vasasos kikászálódik a habokból, megrázza magát a parton, majd ugyanazzal a lendülettel már ugrottak is be a hátsó kismedencébe, hogy elkezdjenek tréningezni.

Edzett a Vasas a Szőnyi úton.

Mondom, meghökkentő jelenet volt, a vasutas fiúk is csak pislogtak nagyokat, ott a medencében, hogy az ellenfél egyszer csak elt?nt. Izgalomra már nem volt semmi ok, a BVSC ekkor 14--7-re vezetett, már két perc sem volt hátra a meccsből,

és az angyalföldi szurkolók kórusban szídták Székely játékvezetőt. A többség persze már arról beszélt, hogy akkor majd péntek este, a Komjádiban...

Sok minden történt eddig a pillanatig.

Túlzás nélkül tülekedtek az emberek csütörtök délután a Szőnyi úti uszodánál. Régen kísért ekkora érdeklődés vízilabdameccset, volt aki dobbal a nyakában érkezett, olyan is akadt aki nem üstdobot, hanem kedvenc kislányát cipelte, mások sálakkal díszítették magukat, sőt egy úriember öltönyben és úszósapkában masírozott be. Zengett-zúgott az uszoda, a Vasas-tábor rigmusaitól és a hazai közönség tapsviharától.

Idilli kép volt.

Ám a valóságban feszült és ideges emberek várták a kezdést.

Lehet-e felejteni az eddigi találkozókat, a Komjádi uszodában bemutatott Vasas-parádét, amely alatt és után szégyenkezve tempóztak hazáig a vasutasok, aztán a Szőnyi úti derbiket, amelyeken ha fogcsikorgatva is, de mindig a BVSC bizonyult a jobbnak. És persze a legutóbbi izgalmakat, azt a csatát, amely után majdnem óvott a BVSC, s amely végül botrányos körülmények között ért véget.

Még csütörtökön is erről beszéltek az emberek. Főleg azért, mert Gerendás György újra ott lóbálta a lábait kedvenc kerti székén, és csak mosolygott a világra, hogy lám a sors, illetve a fegyelmi bizottság "szigorú" tagjai felmentették őt eltiltása alól.

Azt mondják az angyalföldi vezetők, hogy ilyet ők bizony még nem láttak, hogy valaki piros lap után mégiscsak résztvevője lehet a következő meccsnek, és hozzátették: "Egy jogalap nélküli óvás lehetett az alku tárgya, a BVSC visszavonta az óvását, hogy ezzel sportszer? színben t?njön föl, és cserébe felmentették Gerendást. Vicces..."

Így érveltek a Vasasnál.

És úgy érvelt a Vasas a medencében, hogy pillanatok alatt elhúzott két góllal.

Dübörögtek a dobok, talpra ugrott az angyalföldi tábor, hogy ünnepeljen. Korai volt. Az angyalföldiek a folytatásban tökéletesen megzavarodtak. Hogy a Szőnyi úti uszoda van-e ilyen hatással rájuk, vagy az hogy Gerendás György rosszalkodó napközisként hisztizik, rohangál, csapkod megállás nélkül a parton, vagy éppen a bírókat böködi, ezt nem lehet tudni. Az viszont tény, hogy a Vasas szép sorban hagyta ki emberelőnyös helyzeteit, eközben a másik oldalon a vasút menetrendszerint dobálta góljait.

A második negyedben pillanatok alatt 5--2-re vezetett a hazai csapat, s aki csak kicsit is jártas a vízipólóban már érezhette, hogy lélekben feladták a vendégek. Idegesen, pontatlanul játszott a piros-kék csapat, bár a szerencse is elpártolt tőlük, hiszen Varga Tamás kétszer is a kapufát trafálta telibe. A másik kapunál pedig látványosabbnál látványosabb gólókkal örvendeztette meg közönségét a BVSC.

Ezen a napon egyszer?en jobban akarta a győzelmet a Vasutas.

Ezt még azoknak a Vasas szurkolóknak is el kell ismerni, akiknek évek óta Székely játékvezető az egyik fő ellenségük (nem a bíró miatt veszített a Vasas, ám a harmadik negyedben még az is előfordult, hogy angyalföldi emberelőnyből lett néhány másodperc alatt emberhátrány...), s akik ezúttal visszafogottan szídták Gerendás Györgyöt. Igaz, ezen a délutánon felt?nően nyugodtnak t?nt a Vasutas-edző, sokszor percekig ült kényelmesen hátradőlve, karba tett kézzel a kispadon, máskor meg kedélyesen elbeszélgetett meccs közben Székely bíróval.

Idilli kép volt ez is.

De legalább annyira csalóka, mint az októberi napsütés.

Feszült és ideges emberek fejezték be a víziütközetet, miközben az angyalföldiek a hátsó kismedencében tréningeztek Somossy József irányításával, addig a vasutas fiúk megköszönték szurkolóik biztatását, ám a vak is láthatta, hogy igazi öröm helyett ott van bennük a félsz, hogy péntek este a Komjádiban megintcsak meg kellene verniük a Vasast.

Mert ennek a csütörtöki fölényes győzelemnek csakis akkor van értéke...

Lehman (sötétben) és Fülöp csatázik a labdáért

Elmaradt a döntés

Kiderül-e a Honvéd ellenfelének kiléte, avagy szükség lesz az utolsó, mindent eldöntő mérkőzésre? Ez volt a BVSC-Vasas vízilabda bajnoki elődöntő 5. mérkőzésének kabinetkérdése. Két góllal indított a Vasas, ám a vasutasok nem estek pánikba, és rendre-másra vezették higgadt támadásaikat. Meg is lett az eredménye, hiszen egyenlítettek, majd a második negyedben a vezetést (5-3) is átvették. A térfélcsere után sem tört meg a zuglóiak és főként Ibolya lendülete, és a BVSC folyamatosan növelte az előnyét. Az angyalföldiek indiszponáltan pólóztak, képtelenek voltak betalálni Szécsi kapujába. A Vasas tábor - talán unalmában - Székely bírót kezdte el dobálni. Az utolsó negyed 9-5-ös BVSC vezetéssel indult, és a záró játékrészben örömjátékot mutattak be a zuglói legények. Az utolsó két percre Somossy sort cserélt, és az addig szerepelteknek levezető úszást rendelt el a kapu mögött. Végül 14-8-as BVSC győzelem lett a vége, ez a Vasas tábort persze nem lelkesíette, de a piros-kékek azért sportszerű bíztatással köszöntek el csapatuktól. Összesítésben 6-6 az állás, így aki ma délután nyer a Komjádi uszodában, az lesz a Honvéd ellenfele a vasárnap délelőtt kezdődő döntőben.

buda, A színes Sport 2001.04.27.

Nagy Sándor fotói