Vasas-Plaket-BVSC-Brendon 9-10 (1-3, 3-2, 2-2, 2-1, 1-2, 0-0)

VASAS
Kovács Z. -, Lehmann, Vindisch 1, VARGA T. 3, Kovács R., Vári 1, STEINMETZ Á. 3
CSERE: Czirok, Rex-Kiss B. 1
Edző: Somossy József

BVSC
SZÉCSI -, CSÁNYI 3, Madaras 1, Dabrowski, Fülöp 1, Kis G., Varjas 1
CSERE: IBOLYA 3, Petik, Mészáros Cs., Szűcs, Dávid 1, Németh Zs.
Edző: Gerendás György

A mérkőzés osztályzata: 4
Komjádi uszoda, 2500 néző. V: Kosztolánczy, Szentgyörgyi
Gól - emberelőnyből: 17/5, ill. 11/6
Négyméteresből: 1/1, ill. -

Mestermérleg

Somossy József: -Köszönöm a játékosaimnak az egész évi teljesítményüket, a szurkolóknak a biztatást, a BVSC-nek pedig sok sikert kívánok a fináléhoz.

Gerendás György: - Mindent köszönök a csapatomnak!

Lehet-e fokozni a feszültséget, lehet-e növelni az izgalmakat?

Amit a Vasas és a Vasutas eddig is produkált, már felért egy enyhe rémregénnyel. Aztán tessék, ahelyett, hogy a történet happy enddel zárulna, még csak most jött a java. A péntek este hozta el az igazság pillanatát, hát persze, ha igazságosnak nevezzük, hogy a két nagyszerű csapat közül az egyik elbukik.

Elbukik vagy a Vasas, vagy a Vasutas, nincs mese, már nincs támogatás, már nincs következő meccs, már nincsenek olyan mondatok, hogy: "Sebaj, legközelebb javítunk..." Már nincs semmi, csak a csata. Tudja ezt a közönség is, mert irdatlanul sokan jönnek, sorban állnak, tülekednek, jegyért verekszenek, és az ember nem hisz a szemének, hogy magyar vízilabda-bajnoki ekkora tömegeket mozgat meg. Pedig ez van, a szurkolók tudták, naná hogy tudták, mi vár rájuk a résnyire nyitott Komjádiban, ahová már-már a lágy tavaszi szellő szökött be a tetőn keresztül, mintegy megsimogatva az idegileg megviselt játékosokat és a mindenre felkészült nézőket. Mert felkészült mindenki, még arra is, hogy hiába ez a sok-sok meccs, az oda-vissza csata, lehet hogy már hosszabbítás lesz, és csak akkor, úgy dől el a továbbjutás kérdése.

Úgy is lett. Jött a hosszabbítás, de ne szaladjunk ennyire előre.

Zengett-zúgott az aréna, ahogy eddig is megszoktuk, dobokkal, tapsviharral buzdított a közönség, amikor a zsúfolásig telt uszodában Madaras bepiszkálta az elsőt. Valahogy nyugodtabbnak tűnt a Vasutas, az angyalföldi fiúk alighanem még a tegnapi nagy zakó hatása alatt kezdték el a meccset, mert Madaras találatára jött Csányi gólja, nem védhette Gólya, vagyis Kovács, a Vasas kapusa, és máris kettővel ment a Vasutas. Még nem volt pánik a Vasas kispadján, gondolták az angyalföldiek, hogy csütörtökön ők nyitottak két góllal, és tessék, jó nagy zakó lett a vége, aztán hátha most is így lesz.

Jókorát tévedtek. Úszott a Vasas a BVSC és az eredmény után, ott nem számított a hazai pálya, a bírók becsülettel fújták az emberelőnyöket, egyik csapatnak sem lehet egy rossz szava a játékvezetőkre, bezzeg korábban... Az első negyedet kétgólos előnnyel zárta a BVSC, de még nagyon sok volt hátra. Somossy József is nyugodtnak tűnt, talán túlságosan is nyugodtnak, ült a falóca végén rezzenéstelen arccal, és arra gondolt, hogy itt a végén, a legeslegvégén egyszerűen nem bukhat el a csapata. Azt nyilatkozta a meccs előtt, a tegnapi súlyos vereség után: "Majd hazai pályán, a Komjádiban mi leszünk a jobbak." Ő is másként gondolta, mint ahogy a Vasas játékosai is - azok a fiúk, akik eddig maximális erővel küzdöttek, helyenként jól is játszottak, néhány hete, március 15-én kupagyőzelmet ünnepelhettek, de a bajnokság az más, az az igazi. De nem ment a Vasasnak, sehogyan sem ment, az angyalföldiek idegesek, kapkodóak voltak, és szép sorban hagyták ki egymás után az emberelőnyös ziccereket.

Nem úgy a Vasút.

A második negyedben Varjas bombagólja után, amelyet Kovács kapus bizony alaposan elnézett, már 5-2-re vezetett a BVSC, és sokan legyintettek, mondván kész, a Vasas ugyanolyan nagy zakót kap ma, mint csütörtökön. De Varga Tamás és Steinmetz Ádám úgy döntött, ez más, egészen más csata lesz. A harmadik negyed elején ünnepelt, tombolt, sikított a Vasas-tábor, amikor Varga Tamás egalizálta az állást. Az volt az a pillanat, amikor átvehette volna a vezetést a Vasas, de az idegekkel valami baj volt, a reflexek nem működtek, és elképesztő az adat, de tizenhét emberelőnyből mindössze ötöt értékesítettek az angyalföldiek. A másik oldalon ugyanez az arány, tizenegyből hat.

Nem véletlenül apelláltak a BVSC-nél a sorsdöntő utolsó meccsre, még az is előfordult hét közben hogy a Vasutas serdülőinek edzésén az edző nyugalomra intette a kissrácokat, mondván: "Nyugi, gyerekek, csütörtökön jól elverjük a Vasast, aztán pénteken a Komjádiban megint ők lesznek az idegesebbek, épp úgy, mint korábban, az angyalföldiek nem bírják elviselni a nagy tétet..."

És így is történt.

A Vasutas taktikája tökéletesen bevált.

Amikor már-már magára talált volna a Vasas, Gerendás György szokásos nagyjelenete újból kizökkentette ritmusukból az angyalföldieket. Gerendás egyébként ezen a péntek estén önmagához képest meglehetősen visszafogott volt. Csak mintegy hat rövidebb sprintet vágott le a medence szélén, háromszor csinált úgy, mint az a kisgyerek, akinek elvették a nutellás kenyerét. Ám ezt tőle mindenki megszokta, hogy azt ne mondjam: Gerendás hisztije hozzátartozik a magyar vízilabdához. De remek edző, ezt senki sem vitathatja.

Annyira remek, hogy a jelenleg jobbnak titulált Vasason is túllépett a csapata, az esélyesebb angyalföldiek szomorkodhatnak, míg a Vasutas újra a bajnoki finálé résztvevője lehet.

Persze, ehhez rengeteg energia és koncentráció kellett, főleg azok után, hogy a kétségbeesett angyalföldi próbálkozások végül is hosszabbítást eredményeztek. 7-6-ra vezetett a BVSC, amikor Vári első gólját dobta, néhány pillanat múlva sorsdöntő jelenet játszódott le, egálnál a Vasas jöhetett előre, de a támadás végén sarokdobás helyett meghökkentő módon a Vasutas jöhetett újabb támadással, aminek a végén Ibolya megint előnyhöz juttatta a Gerendás-csapatot. De még nem volt vége, Vindisch gólja hosszabbítást eredményezett.

Lehet-e fokozni az izgalmakat?

Lehetett. A Vasas és a Vasutas fokozta. A BVSC ráadásul úgy, hogy három alapembere, Petik, Mészáros, Németh Zsolt már kipontozódott. Ám nélkülük is a kék sapkás vendégek szereztek Ibolya révén egy újabb gólt. Ibolya minden Vasas-meccsen szinte kinyílik, kivirágzik, az angyalföldiek képtelenek voltak őt tartani és semlegesíteni. Rex-Kiss Béla ismét felhozta a Vasast, visszaadva az angyalföldi reményeket, ám az idegek (már megint és megint az idegek...) harcában újra a BVSC diadalmaskodott. Csányi sorsdöntő gólt ragasztott a süllyedő-fröcskölő Kovács hálójába, és hiába jutott újabb lehetőséghez a Vasas, a helyzetek megint kimaradtak. Tombolt a néhány száz Vasutas-drukker, és csendben ült a csaknem kétezer angyalföldi. Emlegették, persze, hogy emlegették a vasasosok, hogy Gerendás György piros lap után valami elképesztő ítélet folytán mégiscsak a kispadra ülhetett a csütörtöki meccsen, hogy azt a bizonyos csütörtöki találkozót eredetileg kedden rendezték volna meg, mondogattak ilyeneket, de mindez aligha változtatta meg a tényt, hogy ezen a péntek estén jobban, de legalábbis higgadtabban játszott a BVSC.

Így dőlt el a csata, ilyen feszültségek közepette, bár biztosra vehető, hogy még sokáig beszélni fognak erről a Vasas-Vasutas szappanoperáról...

Sinkovics Gábor, Nemzeti Sport 2001.04.28.