Fennállása első bajnoki döntőjét izgatottan várja a Honvéd-Domino. Már tavaly is nagyon közel volt a csapat ahhoz, hogy az aranyéremért csatázzon, ám akkor a lehetőség kapujában megtorpant, 6-2-es pontelőnyről kiesett a Ferencvárossal szemben.

Ezúttal azonban másként történt. Pedig egy ideig úgy tűnt, a sors ismétli önmagát. Jött újra a Fradi, jött ismét két egymás utáni Honvéd-siker, aztán amikor padlón voltak a zöldek, amikor 7-1-nél karnyújtásnyira volt a finálé, újra megremegtek a kezek. Odahaza, a Kőér utcai katlanban az idény során először kapitulált a gárda, sőt két nap múlva a Népligetben sem járt sikerrel. Így lett rögvest izgalmasabb, 7-5 a párharc állása, így rémlett fel majd mindenkiben az egy évvel ezelőtti történet.

Ám ez a Honvéd más, mint a tavalyi. Ezúttal nem engedte a szájából kiénekelni a sajtot, és kiharcolta a döntőbeli szereplést.

"Sokat beszélgettünk arról, hogy nem szabad megismétlődnie a tavalyi esetnek. Úgy látszik, ez használt" - mondta még az utolsó Fradi-verést követően az együttes edzője, Kovács István. Az a Kovács István, aki legtöbb játékosával ellentétben már megtapasztalhatta, milyen is egy bajnoki döntő (és az azt követő ünneplés...).

"Más. Más a hangulata, a tétje, mint bármely meccsnek. Éppen ezért esélyesről sem beszélhetünk" - mondta a mester, aki csapatával megérdemelten játszhat a döntőben, lévén mind az alapszakaszban, mind a felsőházi rájátszásban az első helyet harcolta ki.

"Reméljük, a végső győzelem is sikerül. Persze ennyire nem gondolunk előre, mindig csak az első feladatra koncentrálunk. Ez pedig az első hazai találkozó, amit mindenféleképpen hoznunk kell."

A hazaiak szombaton videóztak, megnézték a legutóbbi két BVSC-Vasas összecsapást, noha a helyszínen is megtekintették a mérkőzéseket. Kielemezték az ellenfél, a Vasutas játékát, minden apró részletre ügyelve. Természetesen feltűnt a játékosoknak is például zuglói center, az általában a meccseket a kispadon kezdő Ibolya Tamás remek formája. "Semlegesíteni kell őt. Mindenki úgy játszik, ahogy hagyják, úgyhogy mi nagyon figyelünk rá. Ha elhisszük, hogy nyerhetünk, akkor nem lehet nagy baj"- fejezte be Kovács István, aki továbbra sem számíthat védőjére, Jäger Gáborra. Az FTC ellen szemsérülést szenvedett pólósnál komplikációk merültek fel, az orvosok kizártnak tartják, hogy a finálé bármelyik meccsén vízbe szálljon.

Hogy a BVSC-Brendon gárdája nem számított biztosan a fináléra, azt ékesen bizonyítja: Gerendás György nem kért külön edzésidőt szombatra, miáltal pénteken este azzal kellett szembesülnie a Szőnyi úton, hogy a medence szinte teljesen foglalt, a különböző osztályú bajnokik miatt.

- Azért nem akkora a vész - közölte immárom szombat délután. - Kiderült, a lányok Szentesen játszanak, csak Györe Lajos beírta magának a meccset emlékeztetőül, ezért hittem azt, hogy nincs hely. Persze nem igazi tréningről van szó, csupán kisebb lazításról meg egy kis beszélgetésről.

- Elárulná, miről lesz szó?

- Van két felvételem a Honvédról, az alapján próbálunk kitalálni valamit a döntőre, hiszen mást kell játszanunk, mint a Vasas ellen. Igaz, drasztikus változtatásra nincs szükség, hiszen a Honvéd nem sokban különbözik az elődöntőben legyőzőtt ellenfelünktől, ugyanúgy van két remek centere, egy jó lövője rossz kézoldalon, viszont nincs balkezese.

- A meglehetősen tikkasztó sorozatot követően mennyire tudnak regenerálódni?

- Úgy vélem, vasárnap még visz majd minket a lendület, az azonban kalkulálható, hogy később lesz egy holtpontunk. Most abban reménykedem, hogy ezt vasárnap délután és szerda este közé esik... Egyébként ez nem csupán szellemeskedés, múlt kedden az edzésen akartam valami primitív figurát gyakoroltatni, ami annyira nem ment a fiúknak, hogy ha serdülőkről lett volna szó, hazazavartam volna őket, mondván, reménytelen esetek. Utána szóltak, hogy fejben teljesen kimerültek addigra. Mindenesetre jó volna, ha most sem mérkőzésen kerülnénk hullámvölgybe.

- Hatodik éve játszanak döntőt, a Honvéd viszont első bálozó. Ebben volna a BVSC esélye?

- Szerintem nem. Összességében ugyanis a Honvédot rutinosabb együttesnek tartom. A mi esélyünket abban látom, hogy a BVSC csapat. A Honvéd is az, ám ott jobban körülírható, kiken múlik a győzelem, mint ahogy a Vasassal vívott meccsek előtt is azt kértem a fiúktól, elsősorban azt akadályozzák meg, hogy a V-betűsök gólt lőjenek. Nálunk viszont - ez az elődöntőben is kiderült -, nem lehet kiszámítani, hogy ki nyeri meg a mérkőzést.

Honvéd-Domino
Pelle (1), Gombos (2), Bereczki (4), Varga II Zs. (5), Bárány (6), Sugár (12), Tóth I. (13)

BVSC-Brendon
Szécsi (1), Csányi (2), Madaras (3), Dabrowski (4), Fülöp (6), Ibolya (8), Varjas (11)

Méhes és a fullánkja

Pietsch Tibor

Talán ha öt perce ért véget a BVSC sikerét hozó elődöntő utolsó összecsapása, kollégám éppen a Vasutasok edzőjétől kért nyilatkozatot. Gerendás György ott tartott, hogy "köszönöm a csapatnak az egész évi munkát", amikor színre lépett a vesztes fél, a Vasas szakosztályvezetője.

Méhes Jenőnek hívják.

Hamar kiderült, nem gratulálni érkezett, nem is a zuglói szakvezetővel akart szót váltani. Kollégámhoz jött: "A k... anyád, te is ugyanolyan bértollnok vagy, mint a ..." (és itt egy másik kollégám nevét említette). Majd, mint aki jól végezte dolgát, sarkon fordult, és eltűnt az öltözőben. Stílusos. Bizonyára büszke volt magára, hogy most aztán jól megmondta. Van köztük vagy húsz év és harminc kiló - mindkettő Méhes javára.

Bátor tett volt.

Harminc perc is eltelt már az utolsó dudaszó óta, kollégám a lelátón üldögélt és diktált. A tribün már kiürült, csupán a medencében tempózgattak az öregfiúk. Egyszer csak váratlanul, valahonnan előbukkant egy jól öltözött fiatalember. Messziről üvöltözött, ujjal mutogatott a barátomra. "Te patkány, te senkiházi, te..." - engedelmükkel nem is sorolnánk tovább az általa használt kifejezéseket - maradjunk csak annyiban, hogy a Vasas szakosztályvezetője elbújhatott volna mögötte - s tetézte azzal, hogy kikapta kollégám kezéből a jegyzeteit, s darabokra tépte a papírra vetett tudósítást.

Többek közt azt rótta fel kollégámnak hogy a rendes játékidő letelte után a hosszabbítás előtt meg merte kérdezni a zsűriasztalnál - amúgy ez lenne a dolga... -, hogy az angyalföldiek trénere, Somossy József az imént nem a második sárga lapjával szembesült-e. (A szakember pontosan két figyelmeztető kártyát kapott péntek este, azaz a szabályok szerint el kellett volna hagynia a kispadot.) A jól öltözött fiatalember mindebből azt szűrte le, hogy kollégám a BVSC besúgója. Fenyegette azzal, hogy lefejeli, közölte vele, hogy ha még egyszer meglátja egy vízilabda-mérkőzésen, akkor megvereti, és persze jött az ilyenkor szokásos duma is, hogy kicsinálja és a többi.

No nem volt ám egyedül, hamarosan társat kapott. A szöveg már ismerős volt, cimborája is patkányozással kezdte, folytatta a senkiházival, majd a besúgóval fejezte be. Közben persze ők sem mulasztották el megjegyezni, hogy: "Te is ugyan olyan bértollnok vagy, mint a... (E helyütt a Vasas szakosztályvezetője által is említett kollégám nevét említették, mintha összebeszéltek volna...) Az órát, bevallom, nem figyeltem, de úgy öt percig mondhatták a magukét. Amikor a végére értek, még egyszer bekeményítettek: "Én a Belügyminisztériumban dolgozom, visszajövök a sofőrömmel és lelövetlek titeket" - tett pontot a meglehetősen egyoldalú beszélgetés végére a jól öltözött fiatalember. (Az én bűnöm az volt, hogy próbáltam közéjük állni, és nem tagadom, egyszer hozzáértem a fekete ingéhez, amit ő igencsak zokon vett.) Aztán, mint akik jól végezték dolgukat, sarkon fordultak, és eltűntek az öltözőben.

Legalább háromnegyed óra telt el a befejezés óta, kiléptünk a Komjádi uszodából, a bejáratnál hogy, hogy nem a Vasas szakosztályvezetőjébe botlottunk. Az elöljáró odaszólt valamit kollégámnak, amire ő csak annyit felelt, kösz az anyázást, jólesett. Méhesnek - ismétlem, ez legalább negyvenöt perccel a vége után történt - volt, pontosabban lett volna ideje lehiggadni, erre közölte: az anyázást most is fenntartja. "Szarházi újságírók vagytok, abból éltek, hogy egyik sajtótájékoztatóról a másikra jártok, ott eszitek magatokat degeszre" - tette hozzá. Mondott még ezt-azt, jobbára épületes szamárságokat, olyanokat, amiket jobb is, ha nem idézünk fel.

Amúgy két perce lehetett vége az elődöntőnek, amikor két Vasas-drukker (két nagydarab) lépett oda a BVSC edzőjéhez. Köztudomású, hogy a piros-kék tábor nem rajong Gerendásért, félő volt, rossz vége lesz az eszmecserének. Pillanatok múlva kiderült: a szurkolók csak azért keresték a szakember társaságát, hogy gratuláljanak neki és csapatának. Kezet ráztak Gerendással, majd sarkon fordultak, és eltűntek az öltözőben.

Méhes Jenő, továbbá a jól öltözött fiatalember és a barátja!

Nem patkányozni kell, anyázni főleg nem.

Sokkal inkább tanulni.

Lenne kitől.

És állítólag sosem késő.

Nemzeti Sport 2001.04.29.

A BVSC óriási párharcban elbúcsúztatta a Vasast a vízilabda-bajnoki rájátszás elődöntőjében. Gerendás György, a vasutasok trénere azt mondja, még most sem tudja, hogyan jutottak túl az angyalföldieken. Méltó ellenfele volt egymásnak a két csapat, hiszen fej fej mellett haladtak a döntő mérkőzésig.
- Az utolsó két meccsen jobban koncentráltunk, és Ibolya mindig betalált a Vasas kapujába. Az utolsó volt a legnehezebb csata - fogalmaz Gerendás. A meccset követően egy vacsora közben értékeltek, a játékosok olyan fáradtak voltak, hogy összesen csak két pohár sör fogyott el. Ma kezdődik a Honvéd elleni döntőjük három nyert meccsig.
- Rutinosabb a Honvéd, ráadásul az utolsó két mérkőzésünket felvették videóra, aprólékosan elemezték játékunkat - teszi hozzá a tréner.

buda, A színes Sport 2001.04.29.