Ha nagyszabású terveket nem is, merésznek minősíthetőeket mindenképpen szövögetnek Szegeden, miután vidéki klubként nem mindennapi bravúrt könyvelhettek el: senki sem távozott a csapatból. "A tendencia ismert, a vidékiek felnevelik a játékosokat, a pestiek elviszik, aztán a fiúk mennek tovább külföldre. Számunkra már az nagy eredmény, hogy az idén sikerült megtartani kulcsembereinket -- közölte Lazányi Béla, a Szegedi Vízilabda Egylet elnöke. -- Mindezt annak köszönhetjük, hogy akárcsak tavaly, a jövőben is mellettünk áll a két legfőbb támogatónk, a város és a Tabán-Trafik Kft. és további, kisebb szponzorok bevonásával sikerült negyven-ötven százalékkal megemelni a költségvetésünket."

Így fordulhatott elő az a hovatovább csodaszámba menő eset, hogy a gárda három juniorválogatottja -- remek kvalitású pólósok mind --, Baráth, Éles és Weszelovszky továbbra is a Tisza partján szerepel, s vissza tudták édesgetni Svájcból az egykoron a válogatottat is megjárt, az UTE-vel BEK-et nyert balkezest, Nitsovits Tamást is. "Meg tudtuk oldani, hogy Tamás itt, Szegeden elhelyezkedhessék a szakmájában, azaz informatikusként is dolgozhasson -- mutatott rá egy cseppet sem elhanyagolható szempontra a klubvezető. -- Ugyanakkor az is tény, az idősebb játékosok közül Szabó Zoli befejezte a pályafutását, míg a bekkjeink közül Török Tibi és Krnács Zsolt elsősorban a civil szakmájára kíván koncentrálni, ők amúgy félamatőrként folytatják, vagyis barátságból besegítenek, ha muszáj."

Természetesen arról sem tettek le, hogy új embereket igazoljanak, az egyik legrutinosabb Ob I-es pólósnak számító -- az elmúlt két évben Újpesten játszó -- Molnár Péter például már alá is írt, s minden követ megmozgatnak azért, hogy elcsábítsák a Vasasból Lehmann Istvánt. Rajtuk kívül egy védőjátékossal is megállapodtak, az ő nevét azonban csak a hónap közepén hozzák nyilvánosságra, a szentesiek balkezesével, Torday Árpáddal kapcsolatban pedig még zajlanak az egyeztetések. "Árpi nagy erősítés lenne, ráadásul idejár főiskolára, csakhogy érte másfél millió forintos átigazolási díjat kellene letennünk, amit a mi költségvetésünk nem bír el, elvégre ennyiből két pólós egész éves fizetése is kijönne."

Noha a játékoskeret nem végleges, Lazányi úgy véli, a célkit?zésekről már most is beszélhet: "Akkor fizetünk prémiumot, ha az elmúlt idényhez hasonlóan hatba kerül a csapat. És amennyiben előrébb tud lépni a hatodik helynél, az újabb pénzt jelent a játékosoknak. Az erőviszonyok ismeretében cseppet sem lehetetlen, hogy megelőzzük a Fradit és az Újpestet, sőt akár a harmadik helyért is harcban lehetünk a BVSC-vel. Természetesen nem kívánhatjuk, hogy ismét kupadöntőt vívjon a gárda, hiszen nem lehet mindig ennyire szerencsés sorsolásunk -- no de ki tudja?..."

Igazán nagyot, persze, az lendítene a szegedieken, ha végre felépülne egy fedett uszoda. Ez azonban továbbra is az édes álmok kategóriájába soroltatik, elvégre a városi jó szándék nem párosult pályázati győzelemmel, avagy az idén sem sikerült állami forráshoz jutni. "Anélkül elképzelhetetlen a kivitelezés. És anélkül nekünk sem könnyebbedik a helyzetünk, hiszen a sátorból nem közvetít a tévé, ami a szponzorszerzésnél sokat nyom a latban."

Kis magyar valóság: a kelet-magyarországi pólóbázisokon nincs fedett uszoda (Eger kivételével, habár ott sem fenékig tejfel a csapat élete), míg Nyugat-Magyarország nagyvárosaiban szebbnél szebb létesítmények épültek, csakhogy vízilabdát eddig leginkább a televízióban láttak arrafelé...

Nemzeti Sport 2001.07.03.