Éveken, évtizedeken át átlagos hírnek számított, manapság azonban jóval több ennél: tornát nyert az Újpest pólócsapata. A hét végén Egerben ugyan nem a Possilipo, a Catalunya, de nem is a Mladost próbálta a lilák útját állni (az egykori legyőzöttek), de kétségtelen, minden aprócska sikert meg kell becsülni az együttessel kapcsolatban. Így az Eger, a Szentes, a Szeged, vagy az FTC legyőzése is hőstettel ér fel a XXI. század elején, mivel hetekkel ezelőtt a megsz?nés, az amatőr alapon m?ködő szakosztály híre szolgáltatta a sportsajtó sokadik, negatív szenzációját.

Azóta történt egy és más hazánk legeredményesebb, 26-szoros bajnok, 16-szoros kupagyőztes gárdája háza táján. Augusztus közepén nem más, mint a montreali bajnok, mindenki "Dudija", alias Csapó Gábor lett az UTE edzője -végérvényesen múlt idővé téve a sötét híreket -, elvégre biztos volt: az óriás nem adja a nevét holmi lubickoló, eleve esélytelen, amatőr produkcióhoz. Szép sorban érkeztek a játékosok az egyesülethez, maradtak a távozással foglalkozó tehetséges juniorok, jött a Vasasnál, illetve a BVSC-nél parkolópályára tett Kovács Róbert, Dávid Zoltán kettős, majd maga a kilencvenes évek sztárcsapatának bombázója, Dala Tamás t?nt fel a színen. Természetesen a csapat körül felt?nő támogatók nem kis szerepet játszottak abban, hogy a mélyből a felszínre kapaszkodjon a szakosztály.

Természetesen korai lenne még bajnoki aranyról, de akár éremről, nemzetközi diadalmenetről beszélni az Újpesttel kapcsolatosan, ám a vak is látja, valami elkezdődött.

"Messzemenő következtetéseket ugyan felesleges levonni ebből a győzelemből, mégis, mérhetetlen boldogsággal tölt el bennünket ez a részsiker. Mindenki tudja, nagyon mélyről indultunk, kis híján maga az indulás is kátyúba dőlt, de mára rendeződött a helyzet. A szponzorok segítségével összeállt egy olyan együttes, amely arra hivatott, hogy lerakja egy két-három év múlva magasan jegyzett gárda alapjait. Az idősebb, rutinos generáció éppúgy megtaláható benne, mint a pályafutásuk elején járó fiatal tehetségek. Utóbbiakhoz rendkívül pozitívan, segítőkészen állnak tapasztalt játékosaink, nagy öröm így dolgozni. Kétségtelen, pólósaink önbizalmának is jót tett a tornagyőzelem"-magyarázta az utánpótlásnevelés egyik kiemelkedő edzője, Petrovics Mátyás, aki tavaly Godova Gábor, míg most Csapó Gábor munkáját segíti a felnőttcsapat mellett, aki Egerben nagyszer?en helyettesítette az Amerikában rekedt (erről az alábbiakban részletesebben beszámolunk) vezetőedzőt. "Hogy milyen volt első számú felelősként a kispadon ülni? Meglehetősen hálás, köszönhetően a fiúknak, akik példamutatóan egységes csapatot alkotva, a jövőre nézve felettébb biztató produkcióval rukkoltak elő. Hogy őszinte legyek, engem is megleptek ezzel. Nagy élmény volt ez a pár nap, ezért egyébként a hazaiaknak, az egrieknek is köszönettel, hálával tartozunk. Kedden Dudival a fedélzeten folytatjuk a munkát, és kíváncsian várjuk a bajnoki rajtot" -tette hozzá a szakember. Emlegetett bajnoki rajt (szeptember 29.) mellesleg rögvest igazi értékmérője lehet a csapatnak, hiszen nem más, mint a bajnoki címvédő, napjaink Possilipója, Catalunyája, vagy éppen Mladostja, azaz az olimpiai bajnok klasszisokkal felálló Domino-BHSE vár a nyitányon a lila-fehérekre. Az ellenfél kispadján azzal a Kovács Istvánnal, aki saját bőrén tapasztalhatta, milyen az Újpesttel a csúcsra érni. Vajon Csapó Gábor megtapasztalja-e...?

Csapót lerendelte Los Angeles-i hotelszobájából az FBI

CS. G.

"Maguk szerint ez úgy néz ki, mint egy arab?" - tromfolta le kissé meglepő határozottsággal egy Los Angeles-i rendőr az FBI-osokat, akik razziájuk során az összes hotelt végigjárták, és valamennyi külföldit lerendelték magukhoz. Példának okáért Csapó Gábort is, akit szőke tincseivel és kétméteres termetével is már-már gyanúsnak talált a négy szövetségi nyomozó, midőn a helyszínre érő zsaruk közbenjárására elköszöntek olimpiai bajnok pólósunktól.

Csapó egyébiránt egy jó előre lekötött látogatás miatt hagyta itt a gondjaira bízott UTE gárdáját - az LA-ben tanuló lányát, Zsófit látogatta meg ("annyiszor megígértem anyámnak, hogy végképp nem lehetett tovább halogatni") -, ám az egri tornára már hazaért volna, ha szeptember 11-én nem szabadul el a pokol. "A nyugati parton reggel hétre járt, javában súlyzóztam egy fitneszteremben, ahol amerikai módi szerint legalább hat tévé szórakoztatja a kondizókat. Amikor az első becsapódást mutatták, azt hittem, filmet látok, még mondtam is, milyen jópofa... Aztán a másodiknál rájöttem, hogy ez a véres valóság."

A sokat tapasztalt tréner nem az a típus, akit könny? kizökkenteni, kinti élményei alapján viszont állítja: "az amerikai társadalom teljesen megzavaradott, azt sem tudják, merre állnak." Ez hazaútján is érződött, amely meglehetősen kalandosra sikeredett. "Az első kísérletem alkalmával Los Angelesben összetereltek háromezer-ötszáz embert egy parkolóba, ahonnan nagy hirtelen átszállítottak mindenkit egy másikba, ott meg két és fél órán át hagytak minket aszalódni a 35 fokban anélkül, hogy szóltak volna hozzánk. Két öregasszony el is ájult, őket a mentők vitték el... Később beengedtek a várócsarnokba, ott azonban ki volt írva, hogy egyetlen gép sem indul." Négy nap múlva, a légtér megnyitásakor, aztán Csapó valahogy átvergődött a keleti partra, Los Angelesből elébb St. Louisba repült, ahol két arra kószáló arab lekapcsolása és az ebből eredő kiürítés miatt nyolc órát álltak, végül kikötöttek Philadelphiában, onnan pedig már csak el kellett autózni New Yorkig. "A Malév-irodán nagyon rendesek voltak, így sikerült felférnem arra a gépre, amelyik hétfő reggelre hazaért" - zárta úti beszámolóját doktor Dudi, akire itthon garantáltan kisebb fajsúlyú élmények várnak az újpesti kispadon, mint amilyeneken az elmúlt héten ment keresztül...

Elment egy jóbarát

Nyolcvankét éves korában itthagyta az árnyékvilágot minden idők egyik legnagyobb vízilabda-játékvezetője, Jozef Dirnweber. Kevesen akadnak a nemzetközi bírói karból (ha egyáltalán...), akik annyi rangos mérkőzést vezettek volna, mint az osztrák úriember: semlegesként rendre rábízták a rázós partikat - minthogy regnálása a hatvanas-hetvenes évekre esett, a magyar pólósok folyamatosan belebotlottak mindenki Jozefjébe. Dirnweber amúgy olyannyira összenőtt hazánkkal, hogy még asszonyt is Magyarországról választott, nem egyszer és nem kétszer vezetett honi bajnokikat, egy ízben például az aranyérem sorsáról döntő Fradi-Szolnok rangadót. Mindazonáltal érdekes, hogy e baráti viszony ellenére nemzetközi színtéren rendre olyan "élményekkel" ajándékozta meg a mieinket, amelyeket akár sorstragédiaként élhettünk volna meg, ha az ellenfél ügyesebb. 1964-ben, a tokiói olimpián, majd 1973-ban, a belgrádi világbajnokságon az elsőség sorsáról döntő magyar-jugoszláv meccseken mindkét esetben döntetlennél, az utolsó percben ítélt négyméterest a plávik javára (tökéletesen érthetetlenül), ám ellenfelünk egyik esetben sem tudott élni a gyaníthatóan végső győzelmet jelentő lehetőséggel (Szandics a kapufát találta el, Szavinovics még azt sem). A belgrádi vb-elsőséggel kapcsolatos pozitívumként viszont mindenképpen meg kell említenünk, hogy korábban egy budapesti kettős mérkőzést követő banketten Dirnweber volt az, aki a hezitáló kapitány, Gyarmati Dezső fülébe végképp beültette a bogarat az akkoriban a B-csapatban játszó Csapó Gáborral kapcsolatban. Ha csak ezt nézzük, az összes apróbb "bűne" megbocsátható, különösen most, amikor feloldoztatott a földi szolgálat alól.

AZ, Nemzeti Sport 2001.09.18.