Bodnár I András, Együd László, Faragó Attila, Fekete Szilveszter, Gál Gyula, Hámori Miklós, Konrád III Ferenc, Kuncz László, Pásztrai László, Sudár Attila, ifj. Szívós István, Vindisch Kálmán. Az OSC utolsó aranycsapata. Az említett urak 1978-ban learatták a babérokat, a BEK-ben és a hazai bajnokságban is a csúcsra jutottak. Sem a Vasas, sem a Barcelona, de a Würzburg és a Recco sem tudta megállítani az orvos egyetemisták menetelését.

Rég volt, szép volt, több nem is volt. Előtte még besöpört hat bajnoki és egy BEK-sikert az OSC, ám azóta nem róla szól a történet. Az erőviszonyokat ismerve azt ugyan badarság lenne állítani, hogy mostanság majd újra régi fényében csillog, ám az utódok bajnoki kezdése megér egy misét.

És kitűnő alkalom az emlékezésre, a sárguló lapok fellapozgatására is -mert mit tagadjuk, a rohanó világban vajh' kinek jutna az eszébe az OSC pólómúltjában kutakodni...

Horváth János csapata "nyittatta"ki az almanachot, amely mindkét mérkőzését győzelemmel abszolválta, amely sok-sok év elteltével újra a tabella élcsoportjába juttatta a klubot. A fanyalgók elcsendesítésére: igaz, hogy nem a Honvédot vagy a Vasast múlta felül a gárda, attól egyelőre (?) fényévnyi távolságra van, de a két vidéki bázis, a Szentes és a Szolnok lenullázása sem kis fegyvertény.

"Két négypontos meccset hoztunk, ami, hogy őszinte legyek, engem is meglepett kissé. Nem is maga az eredmény, hanem a mutatott játék, végre igazi csapatként küzdöttünk" -elmélkedett a OSC-British Knights trénere, akit különösen az idegenbeli találkozó nyűgözött le. Nincs mit szépíteni, a körülmények miatt egy fityinget sem tett volna arra, hogy Szolnokon ütik ki (9-5) a Szolnokot.

"Csoda! -magyarázta Horváth János. -Az abonyi temetési procedúra miatt szombaton a négyes utat lezárták, végül a csapat nagy része húsz perccel a kezdés előtt esett be az uszodába. Tudni kell, hogy autókkal szoktunk a vidéki meccsekre menni, egyelőre ez is megteszi nekünk. Szóval a csapat nagy része már Szolnokon volt, mikor megtudtuk, az utolsó autónk Ceglédnél elfelejtett letérni az M5-ösről, így Kecskeméten keresztül kellett jönniük. Apró szépséghiba, mindkét kapusunk ebben az autóban ült... -mosolyogott a szakvezető, majd folytatta a nem mindennapi történetet: - Épphogy beestek a kezdésre, így nem volt idejük bemelegíteni, a többieknek belőni magukat. Ideges voltam, féltem a kiadós vereségtől. Ehhez képest hihetetlen fegyelmezetten, jól játszottunk, nagyon boldog voltam."

A két kapus, Kardos és Tory, valamint a két rutinos pólós, Berezvai és Mányai igazolásával sokkal stabilabb lett a csapat, amelynek esélyei kitűnőek a felsőházba, a nyolcba kerülésre. "A fiúk is számolgatnak, ám én nem szeretem ezt, mindig csak a következő meccsre koncentrálok. Most például az Újpest elleni derbire. Jó lenne meglepni a lilákat, ám valljuk be, sokkal esélyesebbek nálunk. Különösen azt figyelembe véve, hogy hatan is beteget jelentettek a szolnoki kiruccanást követően..." -árulta el az 1971-es születésű edző, aki alkalomadtán maga is beugorhat a medencébe, bár eddig nélküle is kitűnően muzsikált a gárda. Ezt a két eredményt (11-7 és 9-5) az elődök is büszkén vállalhatják.

AZ, Nemzeti Sport 2001.10.10.