UTE-Taxi 2000 - BVSC-Brendon 9-12 (3-3, 2-4, 2-3, 2-2)

A mérkőzés osztályzata: 3
Komjádi uszoda, 400 nézo. V: Juhász, Horváth Cs.
Gól - emberelonybol: 11/3, ill. 8/4
Négyméteresbol: 1/1
Kipontozódott: Németh Zs. (21. p.)

UTE: NEMES, DÁVID 3, KOVÁCS R. 2, Kéri, Bene, Suti, Létay 1
Csere: Benczúr, Zentai, Vargyas, Dala, BÍRÓ 2
Edző: Csapó Gábor

BVSC: SZÉCSI, Csányi, GÓR-NAGY 2, Németh Zs., KIS G. 2, SZűCS 2, VINCZE 2
Csere: Zoufal 1, Petik, Ibolya 1, Fülöp 1, Mészáros, Varjas 1
Edző: Gerendás György

Derus szombat esti hancúrozásnak indult a meccs, a vasutasok az elso két támadásukból azonnal gólt lottek - Kis bújt ki eredményesen centerben, majd Gór-Nagy húzott be egy elonyt -, míg szemközt az újpestiek akcióiból nem igazán áradt gólszag (ekkor). Dávid ugyan kihasznált egy hellyel-közzel megszolgált emberfórt, ám Fülöp sem tétlenkedett hasonló szituációban a másik kapu elott.

Hanem ekkor a violák az agresszivitás és a kreativitás meglehetosen hatásos keverékével kezdtek operálni, elobbKovács brusztolta helyzetbe magát a szélen, aztán Dávid, s mindkettejüknek sikerült "átzúzni" a labdát Szécsi kezein. Minthogy a másik háló elott Nemes évezredes rutinjához méltón nyúlkált, az elso negyed döntetlennel zárult.

S akár a másodikat is egálra hozhatták volna a lilák, ám rendre akkor hibáztak elöl, amikor megszerezhették volna vezetést. Késobb amikor egyenlíthettek volna. Utóbb amikor felzárkózhattak volna... Kihagyott fórjukat követoen Zoufal vágott be egy vasutaselonyt, de Létay szemfülessége ekkor még jól fizetett (4-4). Fizethetett volna még jobban, ám a következo ziccernél fordult a kocka, nem a hazaiak balkezese etette meg a kapust, hanem fordítva (Szécsi "adta a hosszút", majd odakapta a kezét), és ettol fogva elég meredek lejtore került az UTE. Gór-Nagy esetében ismét kiderült, az ifjú jobb kéz egy mozsárágyúval egyenérték?, egy kimaradt lila elonyt követoen pedig Sz?cs fordult eredményesen. Kisvártatva Ibolya látványos kapáslövése is beakadt, mindezt egy-egy kimaradt újpesti fór foglalta kevésbé látványos keretbe. Hogy teljesen ne doljön el a meccs, az egy, a mázli jegyeit is magán hordozó négyméteresen múlt, amit Bíró értékesített (5-7).

Sot. Miután mindkét hálóor végzett egy-egy ziccerrel, Benczúr a harmadikat bevarrta, visszacsempészve az izgalmat a mérkozésbe. Csakhogy egy hamvába holt centermegjátszást követoen Vincze régrol ismert meglógásaiból mutatott be egyet, mutatós tolással zárva a kontrát. Szécsi eztán fórban védett, késobb Nemes "vetodése" szült vitát, a gólbíró intett, Juhász játékvezeto azonban úgy vélte, a kapus a vonalon állította meg a labdát (tegyük hozzá, nem kis bravúrral). Nemsokára ismét az exválogatott villant, Ibolya levegobol továbbpaskolt labdájába kapott bele óriási érzékkel, mely jelenet akár a meccs jelképe is lehetne: mindkét fél felvállalta a kockázatosabb megoldásokat is, ami még úgy is felettébb élvezhetové tette a partit, hogy az nemsokára eldolni látszott. Varjas és Sz?cs újabb góljai ugyanis már-már áthidalhatatlanná tették az együttesek közti szakadékot (6-10), ám Bíróék csak nem akarták feladni a harcot, és a negyedik negyed elején megint ott lihegtek az esélyes nyakán. Sot, 8-10-nél támadhattak, Dávid a meccs szelleméhez méltón elvállalt egy lövést kissé kiszorított helyzetbol, Szécsi védett, Vincze fordult - és ez végképp pontot tett az összecsapás végére. Még Kis és Kovács egy-egy csodás akciógóllal emelte az est fényét - mely este bizonyságul szolgált, a Honvéd és a Vasas "alatt" is van élet.

Nem is akármilyen.

Mestermérleg

Csapó Gábor: - Noha látszólag az emberelonyökön múlt a végeredmény, összességében nem ezek döntöttek, hanem a meccset látványossá tevo rengeteg megúszás pontosabb befejezése. Négy négynél mi elrontottunk egy ilyet, úgy vélem, ekkor szalasztottuk el az esélyt - bár errol a remekül védo Szécsi is tehet. Volt tehát sanszunk, habár tanúim vannak rá, hogy a meccs elott azt mondtam: a BVSC három góllal jobb nálunk.

Gerendás György: - Hál' istennek az UTE játszani akart, és ebbol egy remek kis mérkozés kerekedett ki. Örülök neki, hogy egy ilyen élvezetes meccset nyertünk meg.

A pápai pólós kómában

Pápa, OB II-es mérkozéssorozat, harmadik összecsapás. A medencében a hazaiak és a dunaújvárosiak vitézkedtek. Szokás szerint jól érezte magát minden jelenlévo, jól tudjuk, ebben az osztályban foleg szórakozásból, levezetésbol pólózgatnak. Szóval minden a szokásos mederben folyt, amikor pillanatok alatt döbbent csend lett úrrá az uszodában. A cserepadon ülo, bevetésre váró pápai játékos (aki órákkal azelott a Tatabánya II ellen már játszott) egyszer csak összeesett, minden különösebb elozmény nélkül.

"Szörnyu pillanatok voltak!-emlékezett a történtekre Markovits Kálmán, az egykori klasszis, olimpiai bajnok, aki ellenorként tevékenykedett a helyszínen. -Az ügyeletes orvos azonnal ott termett, hamar megállapította, hogy nagy a baj. Nem volt pulzusa a játékosnak, valószín?leg szívinfarktust kapott. Sikerült újraéleszteni, megindult a szívm?ködése, de továbbra sem tudott magáról, még a saját feleségét sem ismerte meg. A kiérkezo rohamkocsi a kórházba, az intenzív osztályra szállította. Ötvenéves sportpályafutásom alatt nem éltem át ilyet, ráadásul ismerem is az illetot. Csak imádkozni tudok, remélem, hamarosan felgyógyul" -csuklott el a hangja Kálmán bácsinak, aki természetesen azonnal megszakította az ötfordulós mérkozéssorozatot.

A teljesen maguk alatt lévo pápai játékosoktól tudjuk, hogy társuk, Kovács Sándor kómában fekszik a pápai kórházban, életéért lapzártánk után is küzdöttek az orvosok. A balatonfüredi, negyvenkét esztendos játékosért amíg csak lehetett, ott, a kórházban imádkozott az összes csapattárs. Velük együtt bízunk Kovács Sándor mielobbi felépülésében!

AZ, CSG, Nemzeti Sport 2001.11.11.