"Tudom, hogy nem sokakat érdekel, de kifejezetten jól éreztem magam" - közölte a hangjában lassan szokványossá váló szarkazmussal Kemény Dénes, összegezvén a válogatott keretedzésének három napját. Mindazonáltal a szövetségi kapitányon valóban érezni lehetett, hogy tűzbe jött a medenceparton, különösen az egymás elleni minimérkőzések alkalmával uralkodott el rajta a harctéri láz. "Öröm együtt dolgozni ezekkel a gyerekekkel, mindegyikük egészen rendkívüli odaadással vett részt az edzéseken, lett légyen szó olimpiai bajnokról vagy tizenhét éves újoncról. Hihetetlenül inspiráló, ahogy a szemükben lobog a tűz, látszik rajtuk, nagy élvezettel jönnek a válogatott gyakorlásaira, hiszen itt tényleg a legjobbak gyűlnek össze."

Kemény "kétfélidős" összetartást rendezett: hétfőn a külföldön játszók kivételével a budapesti Eb-n szerepelt gárda tagjai, továbbá - divatos szóhasználattal élve - a belépésre várók "első csoportja" szállta meg a margitszigeti sátrat, míg keddtől a kipróbált harcosok megkezdhették karácsonyi pihenőjüket, s helyettük az idei korosztályos világversenyeken kiemelkedőt nyújtó tizenévesek tesztelése kezdődött. Nem csupán a meccseken mérte fel őket a mester: az edzések elején rendre kemény úszóadagok szerepeltek a programban, ezt követte a majd egyórányi játék, amelynek során kiderült, ki az, aki a kegyetlen tempózás után a meccs hatvanadik percében is bírja kondival és koncentrálóerővel.

"Valamennyi meghívott tudta hozni azt, ami miatt kíváncsi voltam rá - szögezte le a szakvezető. - Azaz lefelé nem lógott ki senki, viszont több olyan teljesítmény is akadt, ami még engem is meglepett. Katonás Gergőről például kiderült, egészen remekül stabilizálódott egy korábbinál magasabb szinten a játéka. Olykor meghökkenve néztem a két újpesti, Kovács Robi és Suti Gábor játékát, éretten, vagányan vízilabdáztak, mintha nem most lettek volna itt először. És sorolhatnám tovább a neveket, hiszen több olyan, a keret foglalkozásain utoljára fél-egy éve megfordult játékos akadt, akinek fejlődése több mint szembeötlő."

Ilyenkor természetesen adódik a kérdés, hogy nőtt-e az alulról jövő nyomás a sydneyi bajnokcsapat pólósain. Nos, Kemény amondó, nem garantálhatja, hogy a résztvevők közül egyszer mindenki szerepel majd a csapatban, mert noha ilyenkor a játék színvonala mindig magasabb, mint egyébként - hiszen a hazai krém van jelen -, ám hogy ki mennyit ér, igazán a nemzetközi derbiken derül ki. "De függetlenül attól, tagjai lesznek-e egyszer egy világversenyre utazó együttesnek vagy sem, megnyugtató, hogy a tudásuk, a hozzáállásuk, a teherbíró képességük, és nem utolsósorban a vagányságuk arra predesztinálja őket, hogy jó vízilabdázókká váljanak. Mindenesetre kíváncsian várom, mennyit fejlődnek gyorsaságban, fizikális felépítésben, állóképességben, mert azt ki merem jelenteni: bármelyikük esélyes lehet arra, hogy az athéni olimpiáig helyet kapjon a csapatban."

A kapitány csupán amiatt kesereg a maga h?vös stílusában, hogy jelen állás szerint a nagy közös nyári felkészülés kezdetéig mindössze három alkalommal jöhet össze a keret. "Holott állítom, mindenki profitálna abból, ha rendszeresebbekké válnának az összetartások, esetleg minden hétfőn találkozhatnának a meghívottak. Jól járna a válogatott, hiszen folyamatos lenne a kontaktus, nyáron hamarabb érhetnénk el a világversenyekhez szükséges nívót, és jól járnának a klubok is, hiszen magasabb edzettségi szinten kapnák vissza a játékosokat, amire három-négy foglalkozást követően már építhetnének. A szakmai testület hétfői ülésén felvetettem ezt a kérdést, és úgy tapasztaltam, nem kizárt, hogy növelhetjük az edzések számát. Ez fontos, hiszen már öt-tíz percből is sok mindent le lehet mérni egy játékossal kapcsolatban, öt ilyen edzésből pedig pláne. Gondolom, nem kell hangsúlyozni, mennyit jelentenének az állandósított tréningek egy még ütőképesebb csapat kialakításának érdekében."

CSG, Nemzeti Sport 2001.12.20.