Kovács Zoltán remekelt a Vasas kapujában

Mellette ázott a csapata, zsebében a mobiltelefonja. Előbbi abszolút "vízálló" lett, hiszen a Honvéd és a BVSC kiverése után a Szeged finálébeli legyőzésével megszerezte a Magyar Kupát, utóbbi azonban tönkrement, ezért tegnap vezetékes telefonján adott interjút a Népszavának.

- Hogy hagyhatta zsebben a mobilját? Nem bízott a győzelemben, nem hitte, hogy vízbe dobják, esetleg úgy számított, erősebb vagy gyorsabb a játékosainál?
- Egyszerűen ott felejtettem. Épp most jövök a szervizből, ahol megállapították, hogy eldobható vagy a gyereknek átadható. De több is veszett Mohácsnál.

- Sőt majdnem Szegednél is. Amikor ugyanis januárban, a bajnokság második szakaszában a csapata kikapott Szegeden, ön állítólag a buszon hazafelé felajánlotta a lemondását. Most, hogy nemcsak saját gondjaikon, hanem a teljes mezőnyön úrrá lettek, elismeri, hogy így volt?
- Nem, mert nem így volt. Az egyik játékos semmi áron nem volt hajlandó azt csinálni, amit kértem, ezért felvetettem, ha őt nem lehet elmozdítani, inkább én megyek. Tisztán láttam a problémát, de egyedül nem oldhattam meg. Kellett a vezetőség segítsége és az, hogy szabad kezet kapjak.

- Megkapta, és anélkül, hogy bárkit kirúgott volna, most már mintha túlontúl is hallgatnának önre a pólósai. A Honvéd elleni kupanegyeddöntőben például Vindischnek a partról mutogatta el, hova lője a labdát emberelőnyben, így szerzett gólt, a vasárnapi győzelem után is vele ünnepelt a legbensőségesebben...
- Pontos megfigyelés. Ferire olyan terhet osztottam, ami egy ilyen fiatal srácnak nehezen viselhető el, szinte le se cserélem, mert edzésen felfedeztem a képességeit. Ami pedig az edző szerepét illeti, egy rutintalan csapatnak természetesen több tanácsra, konkrét feladatra van szüksége. Nem elég kijelentenem, szeretném, ha a támadók valahogy belőnék a helyzeteket. Azt is el kell mondanom, hova lőjék azokat.

- BVSC-s kollégája, Gerendás György nem titkolja, azért balhézik ő a bírókkal, hogy ezzel is tehermentesítse a pólósait. Amikor a már említett Honvéd-meccs rendes játékidejének utolsó percében felrúgta a támadóórát és piros lapot kapott, önt is ez a cél vezette vagy tényleg úgy elszakad ilyenkor a cérna, hogy történhetne bármi?
- A kettő között van az igazság. Halként nem lehet végigülni egy olyan mecset, ahol négy góllal kell nyerni. De az adott esetben azért ugrottam fel, mert figyelmetlen voltam, a játékvezető is lassan mutatta be a páros kiállítást, ezért azt hittem, mi kerülünk emberhátrányba, és nagyon megsajnáltam a csapatomat. Ezért vettem jobb lábra a támadóórát. Ennek a Magyar Kupának egyébként is voltak rettenetes pillanatai, hiszen a Honvédot négy, a BVSC-t három góllal kellett vernünk a visszavágón. Néha már feladtam, mert nem hittem, hogy ez a fiatal, rutintalan társaság ilyen helyzetekben felülkerekedhet, de ha stabil a védekezésünk, szinte mindenre képesek vagyunk.

- Ez a BVSC elleni elődöntőben meg is mutatkozott, hiszen 21 perc után 1-0-ra vezettek. Látott már a modern vízilabdában ilyen mérkőzést?
- Sőt a negyedik negyed közepén 3-0-ra álltunk. Egy hasonló szituációra emlékszem, húszévesen voltam részese egy 2-1-es meccsnek. De annak is azért, mert a 16 fokos vízből a kezünket is alig tudtuk kiemelni.

- Az őszi rajt előtt kijelentette, nem csak nézni akarják a végjátékot, részesei is lesznek annak. A bajnoki döntőre ez most már magától értetődő?
- Persze. Leszögeztem, nem vagyok hajlandó hároméves "projektekben" gondolkodni, nem azért dolgozunk ennyit, hogy alulról figyeljük, amint másnak adják át a kupát vagy az érmeket. Vagy három döntőt akarunk játszani már idén, vagy legalább egyet nyerni.

- Utóbbi már megvan, előbbi azonban elúszott, hiszen a LEN-kupából tizenkét gólos hátránnyal estek ki a Mladost Zagreb ellenében. Ez a realitás?
- Ha itthon két-három góllal kikapunk, az reális lett volna. A kinti mérkőzésnek már nem volt tétje, az egyértelműnek tűnt, hogy hattal nem nyerhetünk. A jugoszlávok és a horvátok egy klubba tömörítették majdnem a teljes válogatottjukat, és a Vasas a horvát nemzeti csapattal nem versenyezhet. Ez nyilvánvaló.

- Ám itthon nincs verhetetlen ellenfél. Ha az MK-arany után felajánlanák a bajnoki ezüstöt, elfogadná?
- Szó se lehet róla. Holnaptól nem lenne miért edzenünk.

Ballai Attila, Népszava 2001.03.20.