|
|
| ||||
|
|
Nitsovits másodjára elfogadta a BVSC ajánlatát
Ezüstérmes szentesi vízi Molnár A junior női vízilabda Európa-bajnokságon, a portugáliai Louléban a magyar válogatott a második helyen végzett. A csapat egyik legjobbja, házi gólkirálya a Carnex-Szentesi VK tizennyolc esztendős kiválósága, Molnár Anett volt. A szentesiek büszkesége, Molnár Anett kilencévesen kötött örök barátságot a vízzel. Horváth Sándor felügyelete mellett két éven át igyekezett minél jobban megtanulni úszni a ligeti uszoda medencéjében. Amikor a tempózás már elég jól ment, jöhetett kézbe a labda is. Tizenegy éves volt, amikor az előkészítő csoportban jelenlegi csapattársa, a világ- és Európa-bajnok Szremkó Krisztina elkezdte tanítani a sportág alapjaira. Ez dr. Tóth Gyula mesteredző, a női vízilabda atyja munkássága alatt bontakozott ki igazán. 
- Alig múltam tizenkettő,
amikor Gyula bá' már az első csapat keretéhez vett -
emlékezett Anett a kezdetekre. - Kimondhatatlanul boldog
voltam, igazi sztárok között lehettem. Fantasztikus tudású
játékosok pólóztak akkoriban a Szentesben, különösen Tóth
Noémi mozdulatait lestem árgus szemekkel. Őt választottam
példaképemnek. Az edzők közül dr. Tóth Gyula mellett sokat köszönhet Pengő Lászlónak, akinél 16 évesen stabil kezdő játékosa lett az együttesnek, valamint Csányi Lászlónak is. A remek kluberedményekkel párhuzamosan Molnár Anett két évvel ezelőtt már sikeresen szerepelt a válogatottban: a plzeni junior Eb-n ezüstérmet akasztottak a nyakába, múlt év decemberében pedig az ausztráliai junior vb-n a negyedik helyezett csapatnak volt a tagja. Mindkét eseményen jóval fiatalabb volt a korosztályánál. Most jött el az ő ideje. - Úgy utaztunk ki Portugáliába, hogy minimum az első négy között kell végezni - mesélt az elvárásokról. - A csoportmeccseken legyőztük az angolokat, a franciákat és az olaszokat, viszont kikaptunk az oroszoktól, valamint a görögöktől. Az elődöntőbe jutásért csoportharmadikként a másik hatos másodikjával, Hollandiával találkoztunk. A tét óriási volt: ha kikapunk, akkor lemaradunk a jövő évi kanadai világbajnokságról. Nyertünk, méghozzá 7-6-ra, ráadásul három góllal én is hozzájárultam a bravúrhoz. Az elődöntőben sikerült visszavágniuk a mieinknek a csoportküzdelmek alatt elszenvedett vereségért az orosz lányoknak. Milyen érdekes, ismét 7-6 állt az eredményjelzőn. - Pedig számunkra rendkívül rosszul indult a mérkőzés, vetélytársunk már 3-0-ra vezetett. Mégsem ijedtünk meg, nem pánikoltunk be, tudtuk, nincs még veszve semmi. Tetemes hátrányunkat fokozatosan ledolgoztuk, és végül - talán az én duplámnak is köszönhetően - fordítottunk. Nagyszerű közösséget alkottunk, a vízben meg tudtunk volna halni egymásért, bíztunk magunkban, társainkban. És természetesen abban is, hogy majd felállhatunk a dobogó tetejére. Sajnos ez nem sikerült, a fináléban a görögök 9-7-re jobbnak bizonyultak. Pedig a záró, negyedik negyed 6-5-ös magyar vezetéssel indult. - Nem volt szerencsénk. Hiába játszottunk kettős emberelőnyben, nem jött össze a gól. Ha abból a szituációból betalálunk... Most már mindegy. Kikaptunk, én pedig csalódottságot éreztem az öröm mellett. Nagy lehetőséget szalasztottunk el. Még az sem vigasztalt, hogy a döntőben sem adtam alább két gólnál. Anett nem egyedül képviselte a szentesi színeket, a keretben ott volt még Waszlavszki Krisztina is. - Keveset játszott csak, úgy érzem, nem kapott elég lehetőséget a bizonyításra. A folytatás pedig? Rövid távon egy hét pihenés, kikapcsolódás szerepel a tervek között, a Balaton északi partján, a távolabbi jövőt nézve pedig... - A sportkarrieremet tekintve jó lenne néhány éven belül a világ legerősebb bajnokságában, az olaszban pólózni. Azonban még ennél is nagyobb álmom, hogy a magyar válogatott színeiben részt vehessek a 2008-as pekingi olimpián. A tanulást sem kívánom elhanyagolni; jövőre érettségizem a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban, utána megpróbálok felvételt nyerni a szegedi jogi egyetemre. Szerintem igenis összeegyeztethető a sport és a tanulás. Szélpál László, Délmagyarország 2002.07.10. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
