Nitsovits másodjára elfogadta a BVSC ajánlatát
Sportsikerekre vágyik
Nitsovits Tamás két évi szegedi szereplés után úgy döntött, az
elkövetkező két idényben a BVSC vízilabdacsapatát igyekszik
segíteni góljaival, játékával.
- Fáj a szívem, de nem tehettem
mást - magyarázta döntését a Tabán Trafik Szeged immáron csak
egykori pólósa, Nitsovits Tamás. - Nagyon jó
szerződést kaptam, a BVSC remek csapat, egyszerűen nem
utasíthattam vissza az ajánlatot. Azt sem tagadom, hiúságomnak
is jót tett, hogy az ország egyik legjobb trénere,
Gerendás György hívott. A távozás mellett szólt még
az is, hogy Pesten építkezem, és a fővárosba járok suliba: a
Gábor Dénes Informatikai Főiskolán most végeztem el a harmadik
évet.
Ami a BVSC-nek jó, a Tabán Trafik Szegednek
rossz. Az egyik legjobbját elveszíteni nem lehet túlzottan
felemelő érzés.
- Nem akarom magamat sajnáltatni, de
rengeteget vívódtam, mielőtt döntöttem. Borzasztóan fog
hiányozni a szegedi légkör, a csapat, a város, az emberek. Két
évvel ezelőtt, amikor a trafikosokhoz szerződtem,
vízilabdásként új lökést kaptam. Kedvet kaptam megint pólózni,
csak remélni merem, játékommal, góljaimmal, mentalitásommal
nem voltam a csapat kárára.
Az egykori 55-szörös
válogatott, az Újpesttel BEK-et, Szuperkupát nyerő balkezes
kiválóság már most tart attól, hogy majd akad olyan bajnoki
vagy kupamérkőzés, amikor BVSC-sként az újszegedi
sportuszodában kell játszania.
- Felettébb furcsa
érzés lesz azokkal szemben küzdeni, harcolni, akiket szeretek,
akiket barátaimnak tartok, akikkel nem is oly rég még egyazon
hajóban eveztünk. Hiányozni fognak a srácok...
Nitsovits úgy érzi, harminchárom esztendősen kapott
még egy esélyt az élettől, amit nagy hiba lett volna
kihasználatlanul hagyni.
- Azért is vágtam bele, mert
sportolóként még szeretnék nagy sikereket elérni. Ebbe
beletartozik a bajnokság, az MK, vagy ne adj' isten a LEN-kupa
megnyerése. Tisztában vagyok vele, a vasutasoknál nem játszok
majd olyan sokat, nem lövök majd annyi gólt, mint a Szegedben.
De azért óva inteném Tóth Ivánt és Barát
Ferit, hogy ne vegyenek komolyan...
Szélpál László, Délmagyarország 2002.07.13.
|
FONTOS
