- Azt mondj�k, nem tudja, mi�rt �ll�tott�k ki.
- T�nyleg nem tudom, csak gondolom, lehet, hogy az�rt, mert a botr�ny k�zel�ben voltam. De komolyra ford�tva a sz�t, j�t�kost�rsamat, Kov�cs Oliv�rt elkezdt�k �tni a Vasas j�t�kosai. Kiss Gerg�vel elindultunk, hogy seg�ts�nk Oliv�rnek. Nem a buny� sz�nd�ka vezetett benn�nket, hanem az, hogy megakad�lyozzunk egy esetleges s�lyos s�r�l�st.

- �gy tudom, a vasasos Sz�kely fogta �nt vissza.
- Igen, tal�n neki k�sz�nhetem, hogy nem s�r�ltem meg, hiszen amikor k�zeledtem a Vasas j�t�kosai fel�, azok azt hitt�k, a fizikai er�met szeretn�m fitogtatni, �s m�r kezdtek �szni fel�m. Ak�r h�l�s is lehetek Sz�kelynek.

- A fegyelmi bizotts�g m�r meghallgatta?
- M�g nem. Mindenesetre k�v�ncsian v�rom a t�rgyal�st. �gy tudom, a nemzetk�zi szerepl�st nem vesz�lyezteti j�t�kjogom felf�ggeszt�se, s ha �gy van, akkor a h�t v�g�n j�tszhatok a Bajnokok Lig�ja n�gyes d�nt�j�ben.

- A Vasas a szombati m�rk�z�s miatt panaszkodik, mondv�n, ha akkor nyer, nincs �t�dik meccs, nincs buny�.
- A b�r�kra panaszkodnak, de meg lehet n�zni, a Vasas a bajnoks�g folyam�n, ha vesztett, mindig a j�t�kvezet�ket okolta. Mi is elszenvedt�nk kellemetlen veres�geket, ellen�nk is �t�ltek furcs�n, mi m�gsem vel�k foglalkoztunk, hanem magunkban kerest�k a hib�t. Sz�val, �gy gondolom, nem a j�t�kvezet�k�n m�lt, hogy megv�dt�k bajnoki c�m�nket.

Burkovits Ferenc, Magyar H�rlap 2002.05.23.

vissza | fel | home