Elvesztette a Honvéd vízilabdacsapata a margitszigeti Bajnokok Ligája-döntőt
Első nemzetközi kupaszereplése során
egészen a Bajnokok Ligája döntőjéig jutott a Honvéd
vízilabdacsapata, de a margitszigeti fináléban 9:7-re kikapott a
Kásás Zoltán vezette Olimpiakosz Pireusztól.
Öten
állítanak meg a Margit hídtól a sportuszodáig tartó röpke sétaúton,
mindannyian csak annyit mondanak: jegyet veszek. Fel sem merül, hogy
esetleg a szabadtéri moziba vágynának - megint vízilabda-őrület van
a szigeten. Ketten az iránt érdeklődnek, merre találják az uszodát.
Divat pólómeccsre menni. Különösen, ha a világ legjobbjait lehet
élőben látni, ráadásul magyarokkal a főszerepben.
Bizonyos
tekintetben persze garantálva volt a hazai siker, hiszen a Bajnokok
Ligája négyes döntőjében szereplő csapatokból háromnál van magyar
érdekeltség. A legerősebb a házigazda Domino-BHSE-nél, amely
története első kupaszereplését rögtön a BL-fináléban zárhatta. A
Honvéd pénteken a Kásás Tamással és Steinmetz Barnabással szenvedő
Posillipo Napolit verte, amely másnapra ezzel közönségkedvenccé
lett. Az ötezer néző amolyan hangolás gyanánt - ez fájdítja igazán
az odakint jegyért ácsingózók szívét... - az olaszokat biztatja a
bronzmeccsen, s noha Kásás a meccs előtt azt mondja, a harmadik hely
nekik bizony nem kell, a nápolyiak végül 8:7-re nyernek.
A
medence egyik sarkában Kásás apuka ácsorog, a fiára egy pillantást
sem áldoz, inkább Kemény Dénessel beszélget - együtt irányítják a
magyar válogatottat -, alighanem az idegességét próbálja a szakmai
eszmecserével leplezni. Ő ugyanis a harmadik magyar "érdekeltség",
az Olimpiakosz Pireusz edzője. A görögök még sosem nyerték meg a
kupát, Kásás Zoltán rutinosabb, ő a Becejjel már ünnepelhetett két
éve. Most együtt döntősök.
Kovács István az Újpesttel győzött
már BEK-ben, most megint itt a lehetőség, nem is csekély, azt
mondogatják, az a csapat, amelyik a Posillipót megverte, mindenre
képes. A Honvéd edzője a szokott nyugalommal sétál a parton,
miközben a játékosok melegítenek. A szunnyadó érdeklődést az első
sípszó rázza fel, Biros elorozza a labdát, nagy az öröm. De ezzel
nem lehet meccset nyerni. Az első gólt a görögök lövik, Kalakonasz
vág be egy előnyt. A lelkesedés még nem apad, sőt, amikor Tóth Imre
egyedül úszik Voltirakisz kapuja felé, ötezren lóbálják vele együtt
a karjukat, hogy aztán mindenki egyszerre csaphasson a levegőbe. A
koreográfia még egyszer megismétlődik, Bárány centergólja után. Az
örömünnep ezzel véget ér, bár ezt még senki sem sejti. Jól védekezik
a Honvéd, csak a támadásokkal van gond: vagy a kapufa állja útját a
labdának - Birosnak egy lövésből kétszer is sikerül eltalálnia -,
vagy a pályafutása utolsó meccsén röpködő Voltirakisz véd (2:1).
A második negyedet is Kalakonasz indítja a megszokott módon,
aztán Hatzisz már fordít. Kovács István idegesebben gesztikulál,
nála csak Tóth mozgatja a karját hevesebben, a veterán játékos
megint szép gólt lő. Némi megnyugvás, döntetlen a szünetben, még
minden lehet, ez jár a fejekben. - körbe tartozik Kovács kapus feje
is, valószínűleg így fordulhat elő, hogy az utolsó másodpercben
benézi Tomakosz távoli lövését (3:4).
Ez a gól megtöri a
Honvédot. Kalakonasz megint góllal kezd, aztán Hatziteodoru és
Platanitisz következik. Molnár játék közben cserét kér, ilyesmi csak
nagyon ritkán fordul elő a pólóban. Annyira fáj az ujja, hogy ki
kell jönnie. A négygólos különbség feszültté teszi a hangulatot,
Takács gólja visszahozza a reményeket, de a következő támadásnál
elfelejt sípolni Tulga játékvezető. Valaki erre dühében lóbálni kezd
a lelátón is, de a török szerencséjére ezen az estén a magyarok
rosszul céloznak - a palack a bíró feje mellett elsüvítve a vízben
landol. Az eset észrevétlen marad, miként a magyar kapuban Kovács.
Három perccel a vége előtt be is jön helyette Pelle, de túl késő,
addigra már 9:5-re vezetnek a görögök. Bárány még szépít, aztán
Gombos visszahozhatná a meccset, de óriási helyzetben ront. Az
utolsó percben a görögök védekezés helyett már ünnepelnek a vízben,
Jäger így könnyen alakíthatja ki a 9:7-es végeredményt.
A
játékvezető még kikéri a labdát, helyette a görögök bevágják Kásás
Zoltánt. Az edző sajátosan ünnepel, ott van a játékosaival, de
miközben azok ugrálva énekelnek, ő szinte bocsánatot kérve húzódik
meg a szélen. Aztán a Honvédot dicséri, meg persze a sajátjait, s
amíg ül a széken, víztócsa áll alatta. Megint ő az egyetlen magyar,
aki BL-t nyer. Nem irigykedik senki, a honvédosok is inkább
elégedettnek tűnnek. A torna legjobbjának választott Kiss Gergely is
azt mondja, Kásás nélkül nem nyert volna a Pireusz, "a pólóban a
győzelemhez magyar vér kell".
Ő csak tudja, egy hete a sajátját
adta a bajnoki aranyért.
Erdei Tamás, Magyar Hírlap 2002.05.27.
|
FONTOS
