Hatból hat, a hatásos pólótaktika
Továbbra is százszázalékos teljesítménnyel
áll a vízilabda Világligában a magyar válogatott, tegnap a
horvátok ellen győzött 12:7-re.
Öt Világliga-mérkőzéséből
ötöt nyert meg tegnap délutánig a vízilabda- válogatott, így
érthető, ha a horvátok elleni, immár negyedik összecsapás
előtt nem a találkozó végkimenetele volt az első számú téma a
Margit-szigeti sportuszodában. Az idén indított sorozatban
próbaképpen bevezetett négyszer kilencperces játékidővel annál
többen foglalkoztak, és az első hazai meccs tapasztalata a
többség szerint az, hogy a plusz nyolc perc nem nyújt több
élvezetet, mert a pólósok önkéntelenül is óvatosabbak, jobban
beosztják erejüket. Györe Lajos, a női juniorválogatott edzője
úgy vélekedett, olyan lett így a játék, mint a profi boksz,
ott is van néhány menet, amikor csak "maszatolnak" az
ökölvívók, aztán időnként elkezdik egymást püfölni.
A
magyar pólósok pénteken egyetlen negyed erejéig hagytak fel a
maszatolással, s ennyi elég is volt akkor a 16:10-es
győzelemhez. Kemény Dénes szövetségi kapitány a vasárnapi,
második hazai meccsre ígéretéhez híven változtatott csapatán,
de a tíz megszokott alapemberéhez ragaszkodott, s csupán a
cseresoron változtatott - e húzások egyébként a hírek szerint
jelezhetik, hogy a szakvezető nagyjából milyen együttessel
akar indulni az év legfontosabb eseményén, az augusztus végi,
belgrádi Világkupán. Némi meglepetésre kimaradt az olimpiai
aranyérmes Székely, valamint a fiatal Madaras és Bárány,
bekerült Kiss Csaba, Steinmetz Ádám és Vindisch, a medencében
azonban újra a régiek parádéztak.
Például a másik
Steinmetz, Barnabás, ő az első támadás utolsó másodpercében
juttatta előnyhöz csapatát. Az ismét foghíjas lelátó
közönségének nagy része tapsolt, csak egy, az árnyas sarokba
húzódó csapat maradt csendben: az időközben Moszkvából befutó,
s ott egyébként az amerikaiakat kétszer legyőző orosz
válogatott próbálta feltérképezni keddi és szerdai ellenfelét.
Lehet, hogy éppen a megtévesztés miatt lazított egy kicsit
védekezésén a magyar csapat, és Djogas gyorsan egyenlíthetett.
Az iramnál veszélyesebb volt a tűző napsütés, talán ezért
parancsolta vissza a lengyel játékvezető Molnár fejére a
szokásosnál gyorsabban az elveszett sapkát. Az egyik horvát
viszont esernyőt is kapott, Kiss Gergely és Premuz egy-egy
gólja után Kásás úszott végig a pályán, szemtelenül átemelte a
labdát a védője feje felett, elúszott mellette, s végül még
pimaszabb mozdulattal a kapuba ejtett (3:2).
A második
negyed elején Molnár révén kétgólos lett az előny, majd Djogas
percei következtek. A horvát előbb szépített, aztán nem sokkal
később megtorpedózta az előle meglógó Kiss Gergelyt, s mivel
néhány ütést is mért a magyarra, cserével végleg távoznia
kellett a medencéből. A sértett pedig valóban büntetett,
belőtte a jogos négyméterest, sőt Benedeknek a víz alól a
hálóba kotort labdájával már megnyugtató vezetéshez jutott a
válogatott. Talán túlzottan is megnyugodott, Primora ugyanis
egymás után kétszer lepte meg a szélről az ezen a meccsen
Szécsi kapust helyettesítő Kovácsot. A szorossá váló csatát
jelezte, hogy Veselin Djuho, a vendégek kapitánya a félidő
előtti pillanatokban annyira bedühödött egy ítélet nyomán,
hogy a nézőtérre vágott egy ásványvizes palackot. Talán
emlékezett még a pénteki párharc alakulására, akkor is 6:5
volt a meccs felénél, aztán a harmadik negyedben elsüllyedt a
csapata.
Ezúttal némiképp változott a forgatókönyv, mert
Brankovic meglepetésre egyenlített. A horvátok 6:3-ról
zárkóztak föl, de ezért súlyos árat fizettek. Utólag nehéz
lenne kideríteni, hogy a nagy hajrában fáradtak el vagy pedig
csak ekkor kezdtek el igazán pólózni a magyarok, mindenesetre
ettől kezdve negyedórán át nem tudtak újabb gólt dobni a
vendégek, miközben szorgosan gyakorolhatták a középkezdést.
Még ebben a játékrészben a kapus kiállítását kihasználva
Steinmetz Ádám pattintott az üres kapuba, majd Molnár ejtett a
hosszú sarokba (8:6).
Az utolsó kilenc perc már
gálaelőadás volt, Molnár duplázott, aztán jött egy "ízletes
nápolyi": a Posillipóban játszó Kásás passzát csapattársa,
Steinmetz Barnabás dobta be. Benedek és Kiss Gergely is
elengedett még egy jól irányzott bombát, és a végén, talán
vigaszként, az utolsó másodpercekben Premuz szépített. A
12:7-es győzelem révén immár hat meccs után is veretlen a
magyar válogatott a Világliga B csoportjában. S mondhatnak
bármit a szakemberek, talán nem is olyan nagyon nagy baj, hogy
nyolc perccel hosszabbak a mérkőzések. Különösen, ha ilyen
csapatot láthat az ember.
Erdei Tamás, Magyar Hírlap 2002.07.15.
|
FONTOS
