Nyolcadik Világliga-mérkőzésüket is megnyerték a vízilabdázók
Nyolcadik Világliga-mérkőzésének
megnyerése sem jelentett gondot a vízilabda-válogatottnak,
ezúttal 10:7-re győzött a csapat Oroszország ellen, s elsőként
jutott a sorozat augusztusi négyes döntőjébe.
A Vízilabda Világliga gondolatától a
megvalósításáig eltelt viszonylag hosszabb időt elsősorban a
pénzzel, pontosabban annak hiányával magyarázzák. A rengeteg
utazás és meccsrendezés nem olcsó mulatság, ezért nem volt
igazán nagy hajlandóság az indulásra. A 330 ezer dolláros
pénzdíj vonzóbbá tette ugyan a kezdeményezést - más kérdés,
hogy a labdarúgó Bajnokok Ligája mintájára tervezett
sorozathoz a nemzetközi szövetség egyetlen szponzort sem
talált -, de az előzetes kalkuláció szerint a csoportmeccsek
után búcsúzó válogatottaknak felajánlott húszezer dolláros
vigaszdíj még a költségek fedezésére sem elegendő. Így amikor
a magyarok nekivágtak, Kemény Dénes szövetségi kapitány
talányosan azt mondta, a Világliga elsősorban a felkészülést
szolgálja.
Most viszont már minden valószínűség szerint a
pénzkeresést is. A magyar válogatott, amely egy Rómában
összeszedett baktériumfertőzés miatt a tervezettnél jóval
kevesebbet készülhetett, első nyolc meccséből valamennyit
megnyerte, így az amerikaiak elleni négy találkozó
eredményétől függetlenül az augusztus eleji négyes döntő
résztvevője. Márpedig a patraszi Final Four győztese már
százezer dollárral gazdagodik.
A továbbjutáshoz még
szükséges három pontot tegnap a háromszor már alaposan elvert
oroszok ellen kellett megszerezni. Kicsit talán már unalmas
is, hogy a magyarok még csak szoros meccset sem játszanak a
sorozatban, de ez a hazai érdeklődésen nem látszik, nagyjából
mindig ugyanannyian ülnek a Margit-szigeti sportuszoda
lelátóján. A folyamatosság egyik kulcsát az összetételben
lehet sejteni: többségben vannak a hölgyek a nézőtéren,
márpedig ők nem elsősorban az eredmények miatt jönnek.
A
játékra persze megint nem lehetett panasz. Molnár és Sztratan
két-két gólja után Fodor szerzett vezetést az első negyed
végén (3:2). A kapitány lazított is egy kicsit, a máskor csak
másodperceket pihenő Kásás ezúttal csupán az elején
irányította a vízből a csapatot, utána a padról dirigált.
Nagyon persze nem kellett beleszólnia, a többiek tudták a
dolgukat anélkül is. Molnár, Kiss Gergely, Bárány és Madaras
góljával, akárcsak egy nappal korábban, megint összejött az
ötgólos előny már a szünet előtt. Sztratan még szépített - 27
percen át csak ő lőtt gólt a vendégek közül -, a félidőben 7:3
volt az állás.
A fordulás már nem hozott fordulatot. Az
utolsó negyed előtt újra ötgólos volt a különbség (10:5), így
a befejező kilenc percet végigfürödhette a Világliga első
döntőse. Zinnurov lőtt még ugyan két gólt, de ez csak arra
volt elég, hogy a magyar válogatott - kizárólag az eredményt
tekintve - a legszorosabb meccsét nyerje a sorozatban (10:7).
Folytatás, immár tét nélkül, pénteken 17 órakor a
Margit-szigeten az Egyesült Államok ellen. A történtek után
némiképp kényszerből. Legalábbis ez derült ki az örömittasnak
semmiképpen sem mondható szakvezető, Kemény Dénes meccs utáni
szavaiból.
"Nem hiszem, hogy vízilabdához értő emberek
találták ki a Világliga menetrendjét, a kilencperces
negyedeket, az állandó utazgatást - mondta a szövetségi
kapitány. - Az utolsó energiacseppeket kell már felhasználniuk
a játékosoknak, s ez meg is látszik a teljesítményen.
Szerintem már emberkínzás, amit ki kell bírniuk."
Erdei Tamás, Magyar Hírlap 2002.07.18.
|
FONTOS
