Szombat este még minden pompásnak tűnt Patraszban: a vízilabda-válogatott a Világliga négyes döntőjének utolsó csoportmérkőzésén a rendes játékidőben 11-11-es döntetlent ért el az oroszok ellen, majd az öt méterről lőtt büntetőkkel 14-13-ra megnyerte a mérkőzést. Ezzel pedig éppen ez a két csapat végzett az első két helyen, s játszhatta - volna - a döntőt, míg a szintén hét pontot gyűjtő spanyoloknak csak a bronzmeccs jutott. Legalábbis az akkori állás szerint. A spanyolok ugyanis dühöngtek, sőt bundát emlegettek, de ekkor még mindenki azt hitte, ez csak a szokásos latin temperamentum. Joan Jane szövetségi kapitány még azzal fenyegetőzött, hogy majd a következő világversenyeken állnak nemes bosszút, de ennél hamarabb jött a kevésbé elegáns ellencsapás.

Első lépésként még szombat este a két közreműködő bíró, valamint a lelátón helyet foglaló másik két, semleges játékvezető egy kézzel írt levélben jelezte, nem volt teljesen tiszta a magyar-orosz mérkőzés. A papírt, amely elvileg az eljárás alapját szolgáltatta, másnap délben átadták a magyaroknak is, majd visszakérték, mert abban véletlenül a magyar-görög meccs neve szerepelt, de nem volt gond, ott a helyszínen, némi satírozással javították a hibát.

A beadvány alapján a Világliga sebtében életre hívott menedzsmentje - benne az egykori spanyol főtitkárral, Cornel Marculescuval s a kubai ellenőrrel, Guillermo Martinezzel - azt javasolta a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságának, hogy semmisítse meg a magyar-orosz mérkőzés eredményét, s mindkét csapatnál 0-5-tel számítsa be a meccset. A testület elvileg 18 tagú, a határozathozatalhoz legalább a tagok felére lenne szükség, Patraszban azonban csak hárman voltak, ráadásul az elnök, Musztafa Larfaoui csupán a vitatott összecsapás után érkezett a torna színhelyére. A határozat azonban megszületett, a bizottság elfogadta a javaslatot, komolytalan játék miatt mindkét válogatottat vesztesnek minősítette, így viszont a magyarok csak a harmadik helyre kerültek, s a spanyolok játszhatták a döntőt az oroszokkal, akik végül 10-8-ra nyertek. Persze ők sem jártak igazán jól, mert a döntés értelmében a két érintett együttestől pénzdíja felét is megvonták. Az már külön történet, hogy a magyaroknak átadott határozaton nincs egyetlen aláírás sem...

A magyar csapat vezetői tagadták, hogy megegyezéses eredmény született volna az oroszok ellen. Ugyanakkor tény, már a mérkőzés előtt pontosan ki lehetett számolni, hogy milyen eredmény kedvező mindkét válogatott számára. A magyaroknak nyerniük kellett, s legalább tizennégy gólt dobniuk, az oroszok viszont egynél nagyobb különbséggel nem kaphattak ki. Két perccel a rendes játékidő vége előtt 11-11 volt az állás, utána nem esett gól, a büntetőket viszont a szabályok szerint hozzászámolják az eredményhez, így összejöhetett az ideális 14-13.

Vízilabdában sokszor volt már gyanús mérkőzés, de az ilyesmit sosem lehet bizonyítani, s ezért soha nem is szankcionálták. Érdekesség, hogy napra pontosan tíz évvel korábban, a barcelonai olimpián éppen a spanyol válogatott ejtette ki az olaszok segédletével - egy békés 9-9-cel - a magyarokat.

Martin György, a magyar szövetség elnöke elmondta, a döntés ellen fellebbezni lehet a nemzetközi szövetségnél, a határidő harminc nap, viszont a jogorvoslati kérelemnek nincs halasztó hatálya, így bele kellett törődni, hogy a Világliga-döntő elúszott. Az elnök szerint már csak a súlyos formai hibák miatt is támadható a határozat, s nem a fellebbezés lesz az egyetlen ellenlépés: a magyar küldöttségnek a helyszínen kiadott közleménye szerint rágalmazásért nemcsak a döntéshozók, hanem azok ellen is eljárást kezdeményeznek, akik szóban vagy írásban hozzájárultak a magyar válogatott lejáratásához.

A helyzet érdekessége, hogy szombaton még arról tárgyalt Martin a nemzetközi szövetség vezetőivel, hogy jövőre Budapest adhatna otthont a sorozat négyes döntőjének, mostanra viszont az is kétségessé vált, vajon vállalják-e a magyarok a Világligát, vagy távol maradnak, miként azt az olaszok vagy a spanyolok is tervezik.

"A tehetetlen düh és a melankolikus szomorúság keveredik bennem" - mondta érdeklődésünkre Kemény Dénes szövetségi kapitány. "Nem tudok mit kezdeni a döntéssel. Most már tudom, mit érezhetett Benedek Tibi a doppingügye idején. Ez a teljes kiszolgáltatottság, azt tehetnek velünk, amit csak akarnak. Valamilyen érdeket megsértettünk, s teljesen védtelenek vagyunk. Hiába szabálytalan a határozat, és jelen sincs, akinek a nevében a döntést meghozzák, nem tehetünk semmit. Három napunk lesz arra, hogy megint összeszedjük magunkat, aztán kezdődik otthon az Unicum-kupa. Talán jobb is, hogy újra meccsek jönnek, mert így nem lesz idő a rágódásra. Aztán jön a belgrádi Világkupa, s biztos vagyok benne, ott is szórakozni fognak velünk. A vízben kell megmutatnunk, hogy még így is a legjobbak vagyunk."

Felmerült, hogy a döntés nyomán a válogatott összepakol és hazautazik, de ha nem állt volna ki a bronzmeccsre, az legalább egyéves eltiltást vont volna maga után, azaz nem indulhatott volna a világbajnokságon, s ezzel veszélybe kerül az olimpiai kvalifikáció is. A görögök ellen így vízbe szállt a válogatott, s magabiztosan nyert 13-6-ra.

Erdei Tamás, Magyar Hírlap 2002.08.05.