BVSC-Brendon-Real Canoe Madrid (spanyol) 11-9 (4-0, 3-3, 2-4, 2-2)

Szőnyi út, 1200 néző. V: Vukovic (horvát), Kosszov (orosz)
Gól -emberelőnyből: 9/3, ill. 8/5
Négyméteresből: 1/1, ill. -
Kipontozódott: Sánchez-Toril (78. p.), Németh Zs. (24. p.)

BVSC: Szécsi, Csányi 1, Szűcs 1, Mészáros Cs., Vincze, VARJAS 2, KIS G. 2
Csere: Zoufal, Petik, Fülöp, IBOLYA 1, Gulyás 2, NÉMETH ZS. 2
Edző: Gerendás György

REAL: González, C. GÁRCIA 2, Tanaka 2, Salazar 1, ELKE 2, P. Sánchez 2, Sánchez-Toril
Csere: M. Gárcia, Villar
Edző: José Alcazar

Tekintettel arra, hogy az úszás és a vízilabda között azért eget rengető a különbség (jó, jó, azért az úszni tudás pólóséknál is alaptétel), Koji Tanaka személye felettébb vicces jelenségként tűnt ki a mérkőzés elején. Az addig rendben, hogy a ráúszásnál, kilenc óra után néhány perccel, inkább a spanyoloknak megszokott időpontban, elhozta a labdát Szűcs Levente elől, na de amit utána művelt...Ahelyett, hogy megpróbálta volna lefogni Kis Gábort, inkább szó szerint ráfeküdt (akkor már inkább egy spanyol lány...) -még szerencse, hogy nem egy Mészáros Csaba típus...A "Kicsi"becenévre hallgató vasutas-pólós persze lerázta magáról a mandulaszeműt, így a BVSC akciógóljával indult a csata. Aztán Tanakának a laba mellett sikerült elúsznia (a gyorsaság átka), így a kontrából Szűcs Levente duplázta meg csakhamar az előnyt.

A kulcsmomentum persze Sánchez-Toril semlegesítése volt. Mészáros Csaba és Németh Zsolt órási csatát vívott a világbajnokkal, a Real Madrid talán egyetlen klasszisnak nevezhető játékosával, bizony nem sok levegőhöz jutott így a center. Németh ráadásul elöl sem tétlenkedett, az IbolyaTamás által kiharcolt emberfórt kíméletlenül váltotta gólra. A zuglói show tovább folytatódott, Szécsi védését követően ismét Kis Gábor járt túl González kapus eszén. Ki más, mint Tanaka momentuma zárta a negyedet: mókásan próbálta megetetni Szécsit emberelőnyben, úgy látszik., nem ismerte eddig az olimpiai bajnok kitűnőséget.

Hét perc alatt 4-0 -soha rosszabb játékrészt egy magyar klubcsapatnak!

Láss csodát, Gulyás Ábel lehajrázta a kis japánt a második gyorsúszó versenyen, és ha már így tett, meg is próbálta elöl a lövést. Jól tette! Tudtuk, hogy nem kell rettegni a Real Madrittól, na de 5-0-ás kezdésre legszebb álmainkban sem gondoltunk. Talán ettől nyugodtak meg a mieink, talán mástól, de a későbbiekben változott a koreográfia. Zoufal Norbert szerencsétlen mozzanata után tört meg a spanyolok góltalansága (a BVSC ketteséről vágodott a kapuba a labda...), majd Tanaka használta ki, hogy rá aztán az ég világon nem figyeltek a magyar védők. Az átmeneti zavarban a rutin húzta ki a gödörből át a Gerendás-legénységet, Németh Zsolt tudta, ha ő nem, akkor senki más. Elke és Gulyás gólváltása után 7-3-al cseréltek térfelet a felek.

Ibolya kibrusztolt négyesét rögvest a harmadik negyed elején Varjas Attila értékesítette, joggal hittük, megnyugodtak a zuglói játékosok. De nem. Elke és Pablo Sánchez vezényletével őrült hajrába kezdett a Real, sorra lövöldözték be a madridiak az előnyöket (képzeljék, egyet Tanaka is bevágott valahogy...), így valljuk be, jókor jött a bírók "vaksága", mert bizony Csányi György lövése nem haladt túl a képzeletbeli gólvonalon. A hazai pálya, mondhatnánk. Mondhatjuk, többet úgy sem vettünk észre belőle...

Lényeg a lényegben, 9-7-re kapaszkodott fel a spanyol együtes, így az utolsó negyedben is idegnyugtatólag hatott Ibolya újabb akciózása. Ezúttal nem hagyta magát a vízve döngölni, ő maga vágta be a labdát a kapuba. Igen ám, de a spanyolok vérszemet kaptak, még azt is elbírták, hogy legjobbjuk, Sánhez-Toril nem sokat tudott hozzátenni a játékhoz, és a szabálytalanságokban tündökölt. A másik Sánchez, Pablo, majd Carlos Gárcia lőtt a kiszolgáltatott Szécsi mellett a kapuba, 10-9-re hoza fel a Realt. Tegyük a szívünkre a kezünket, 5-0 után meg erre nem számítottunk...Az éjszakában aztán Varjas akciógóljának örülhettünk, no meg annak, hogy Szécsi a végén hatástalanította a spanyolok próbálkozásait. Így kétgólos előnnyel indulthat két hét múlva Madridba a BVSC, amivel a meccs előtt tulajdonképpen kiegyeztünk volna. 5-0 után azonban...

Mestermérleg

Gerendás György: - Majd ott is megverjük őket, aztán kész.

Jose Alcazar: - A bírók elrontották a mérkőzést, egy olyan gólt is megadtak, ami nem ment be. Nehéz lesz otthon győznünk.

AZ, KM, Nemzeti Sport 2002.01.20.

BVSC-Brendon-Real Canoe Madrid 21.00 (m2)

Figo, Zidane vagy Raúl. Esetleg Morientes, Roberto Carlos vagy Hiero. Nevek, olyanok, amelyekről a Real Madrid jut az sportkedvelő eszébe, olyanok, akiktől méltán retteg manapság a leendő ellenfél. Ennek a csodaklubnak persze nem csak futballcsapata van -itt vannak mindjárt a pólósok. Nem Figók és Raúlok, nem zsenik, sztárok, de éppúgy élnek-halnak hazájuk egyik legfantasztikusabb egyesületéért, mint nevesebb kollégáik.

Szombaton, a budapesti éjszakában a BVSC ellenében igyekeznek a Real hírnevét öregbíteni. Amennyiben fociban mérné össze erejét a két klub, nem lenne miről beszélni (már ami az eredményt illeti - hiszen maga lenne a beteljesült álom az "isteneket" Magyarországon látni), a pólót tekintve azonban vérmes reményeink lehetnek. Ráadásul a tét sem kicsi, elvégre a kétfelvonásos ütközet jobbika már az elődöntőben találja magát a LEN-kupában.

"Kaptunk róluk egy kazettát, ez alapján próbáltuk minél jobban kielemezni a játékukat. A felvétel többszöri megtekintése után úgy vélem, nagyjából azonos szintet képvisel a Real a selejtezőben általunk legyőzött catalunyai riválissal" -magyarázta az ellenfélről Gerendás György. A vasutasok edzője a rongyosra nézett kazetta alapján két spanyol játékosra hívta fel leginkább övéi figyelmét. "Van egy világbajnokuk, aki rendkívül veszélyes. Sánchez-Toril, azt hiszem így hívják, szóval ő az, aki ellenfelünk egyszemélyes motorja, tulajdonképpen rajta áll vagy bukik, mire jutnak a madridiak. Mellette egy bizonyos Salazabar okozhat kellemetlen perceket. Valami abnormális, amilyen biztosan lövi a fórokat, mást nem nagyon csinál, az emberelőnyös helyzetekben találja fel magát. Leegyszerűsítve a spanyolok játékát, azt mondhatjuk: Sánchez kiharcolja, Salazabar pedig belövöldözi a fórokat. Na, ezt kell nekünk megakadályoznunk, őket kell kikapcsolnunk valahogy."

A Real a hétvégi fordulóban 11-6-os vereséget szenvedett a Barcelonettától (ez a gárda ütötte ki némi külső segítséggel tavaly a zuglóiakat a KEK-ből), a tizenkét csapatos bajnokságban így öt győzelemmel, három vereséggel a tarsolyában a szerény hatodik helyen tanyázik. Kellemetlen meglepetés ez a fővárosiaknak, különösen annak tudatában, hogy nem olyan rég még a BL-ben próbálkozhattak (nem sok sikerrel...-tegyük hozzá) a fiúk. A legjobbak között vitézkedett éveken át a BVSC, amelyet ugyan az utóbbi időben letaszítottak a hazai trónról, ám egyes jelek szerint nem csak afféle edzői optimizmus mondatja Gerendásból: "Meglátják, visszajutunk mi még oda!" Hétről hétre érnek be a Szőnyi úton nevelkedett fiatalok, rendkívül jól bírják a megpróbáltatásokat, nem hogy megfulladnának a mély vízben, egyenesen lubickolnak benne. A nemzetközi porondon természetesen még keresik a helyüket, ám a rutinos, sok csatát megélt társak vezényletével Kis Gábor, Szűcs Levente, Nagy Viktor, Gór-Nagy Viktor és a többiek megalapozhatják vízilabdás jövőjüket.

"Három napon keresztül a jugoszláv Herceg Novi csapatával kétkapuztunk. Voltak nagyon jó és nagyon rossz periódusaink. Ez az, ami nem hagy nyugodni. Egyelőre sajnos kétarcú a társaság, középút nincs, vagy minden stimmel, vagy semmi. Amennyiben jó napot fognak ki a srácok, szerintem gond nélkül legyőzzük a spanyolokat. Baj csak akkor lehet, ha rosszabbik arcukat mutatják. Mindenesetre azt már bizonyítottuk, hogy idegenben sem szabad bennünket leírni, így egy itthoni szoros eredmény után sem félve utaznánk Madridba. Persze, jó lenne már ezen a hétvégén lerendezni a dolgokat"-morfondírozott Gerendás György, aki szerint nem jelenthet gondot a szokatlan, késői kezdés (a Magyar Televízió kérésére 21 órakor kezdenek, így az m2-es csatornán élőben láthatják a nézők a mérkőzést), hiszen az esti tréningek általában elhúzódnak eddig.

Különben is, nincs mitől félni, nincs náluk Figo vagy Zidane képességű játékos, miközben nálunk Szécsi Zoltán révén megvan a mi Raúlunk... Vagy - hogy a posztokat is szem előtt tartsuk - nevezzük inkább a mi Casillasunknak?

AZ, Nemzeti Sport 2002.01.19.