Becsej-Nis Naftagas--Domino-BHSE 8-11 (3-2, 2-5, 2-1, 1-3)

Óbecse, 400 néző
V: Clemencon (francia), Hasszekioglu (görög)
Gól - emberelőnyből: 10/7, ill. 11/6
Kipontozódott: Takács (23. p.), Rodics (25. p.), Jäger (27. p.)

Becsej: SORO, Rodics 1, KRSZTOVICS 2, Ganovics, ZUPANOVICS 3, Kacsar, Mészáros 1
Csere: Micsics 1, Kuti, Fehirov, Dukics, Letics
Edző: Ante Vaszovics

Honvéd: PELLE, Tóth I., Sugár 1, Jäger, MOLNÁR T. 3, Kiss G., Gombos 1
Csere: BERECZKI 2, SZÍVÓS 3, Takács, Kovács O. 1, Bárány
Edző: Kovács István

A csoport másik mérkőzésén: Dinamo Moszkva (orosz)-Jug Dubrovnik (horvát) 7-12

Egy oroszlánbarlang közelében legalábbis ritkán szokott kakas kukorékolni. Valami ilyesmi jutott az ember eszébe, amikor déltájt, a Honvéd átmozgató edzésére bandukolva arra lett figyelmes, hogy egy tarajos felrikolt a létesítmény melletti kertből. Egyfelől aranyos életkép, másfelől van benne valami áthallás. Elvégre errefelé sok babér nemigen termett vízilabda-csapatnak az elmúlt esztendőkben, ám a nyári eróziót - tíz alapember: nyolc jugoszláv Európa-bajnok és két magyar olimpiai bajnok távozását - jól jelezte, hogy a november végi selejtezőn közepesen acélos Nizza nyerni tudott e medencében.

No persze, itt, a Tisza kanyarulatánál szinte mindent s mindenkit maga alá gyűr a Szerbiát sújtó recesszió. A szállodai pincér meséli, fizetését egyik napról a másikra csökkentették - 17 ezer dinárról háromezerre. Ezek után nem csodálható, hogy a játékosainak korábban márkamilliókat ígérő, ám azt már kifizetni nem tudó klub idén azokat küldi harcba, akik esztendeje a lesajnált fiókklubot, a Jadrant erősítették. A műsorközlő ugyan ugyanolyan lelkesen próbált hangulatot teremteni, mint az elmúlt esztendőkben - a karzatot félig-meddig megtöltő drukkerhad méla tapsát azonban simán elnyomta a maroknyi Honvéd-tábor zaja.

Bíztunk benne, hogy mindennek a vízben is lesz nyoma, jóllehet azt nem ártott számításba venni: egy nemzetközi találkozó 28 perce során borulhatnak bizonyos számítások (a miénkből például kiesett Biros Péter - Kovács István úgy döntött, vírusgazda ne szálljon vízbe feleslegesen).

Például ahogy indult a meccs... Molnár szerelt centerben, közben kijött Pelle is, csakhogy Molnár hanyagul hátratette a labdát - a meglepett Zupanovics köszönte, s betette az üres kapuba. A túloldalon fór, Tóth Imre kezéből kicsusszant a labda. Emitt előny, Zupanics behúzta. Másfél perc, 2-0. Aztán kimaradt a második is, Jäger lőtte lécre. A lidércnyomás folytatódott: Krsztovics beverte a második hazai fórt is, 3-0. Tóth fordult le egy az egyben: belelőtte a kapusba. Még jó, hogy a korner után Hasszekioglu játékvezető bent látta Gombos lövését (3-1). Ennyi kellett a megnyugváshoz: 11 másodperccel a vége előtt Molnár centerezett parádésan (3-2).

Amikor Kovács Olivér befejezett egy szép kontrát, hittük, helyre áll a világ rendje - az óbecseli előnyökkel azonban nem boldogult a védelem, a sajátból pedig rendre Sorót lőtték telibe Kiss Gergőék (5-3). Még jó, hogy a klasszisok megállították önmagukat a lejtőn: nagy hirtelen elkezdett önmagára hasonlítani a magyar bajnok (Sugár Bárány varázspasszából, Molnár előnyből volt eredményes), s máris egyenlő lett az állás. Sőt, Szívós egy kósza kidobást lefülelt, Molnár pedig végre vezetést szerezhetett a rekontrából, hogy aztán egy kibekkelt hátrányt követően Szívós szédületes átlövése a remélt mederbe terelje az eseményeket (5-7).

Le lehetett volna szakítani a hazaiakat, de Szívós újabb labdaszerzése után kapufára lőtte az előnyt, Mészáros viszont megtalálta a sarkot (5-8 helyett 6-7). Ez visszaütött, egy "segédfórból" Zupanics egalizált, majd Tóth passzai nem jöttek be hat az öt ellen, s Molnár lövésére is odaért Soro. Még jó, hogy Pelle ziccert fogott (a kiállítás miatt egyedül maradt center labdáját két méterről, 7-7-nél - meccset fordított vele), majd Bereczki kötélidegekkel, a fór leteltének pillanatában lőtte ki a felső sarkot; Sugár viszont tiszta helyzetben lőtt a kapusba, hogy azért maradjon izgalom a záró részre is (7-8).

Nyugtatásképp Szívós nyitott, Zupanics azonban egy lepattanót mázlisan összegereblyézve még utoljára felzárkóztatta övéit (8-9). Ettől fogva azonban már a Honvéd volt az úr: Szívós már nem tudott tévedni (jó, hogy akad egy húszéves, aki eldönt egy BL-meccset), s 110 másodperccel a duda előtt Bereczki elvarrta a szálakat (8-11) a fáradó, s támadásban kipukkadó vetélytárssal szemben.

Valahogy így alakul át egy lidércnyomás felejthető élménnyé. Hogy a kokas csípje meg...

Mestermérleg

Ante Vaszovics: - Elégedett vagyok a játékosaimmal, kiadták magukból a maximumot.

Kovács István: - A lényeg, hogy győztünk, de nem úgy nézett ki, hogy játékosaim megfogadták volna a tanácsomat, és elfelejtették volna a Becsej videón látott, súlyos vereséget hozó bajnokiját.

CSG, Nemzeti Sport 2002.01.20.

Az ám, a daliás szép idők... Amikor Óbecse főterén a Bajnokok Ligája négyes döntőjének megnyitója zajlott, és a jugoszláv bajnokcsapat főszponzora, az olajban utazó Nis-Naftagas főnöke még a színpadra is testőre kíséretével lépett csak ki.

Sok víz folyt le itt a Tiszán azóta. Akkor a Becsej megnyerte a BL-t, hajnalban lovaskocsin ülve jártak körbe a kupagyőztes tagjai, úgy énekeltek telitorokból. Mára legfeljebb az maradt a városkában, aki a fogatot hajtotta. Az ország gazdasági helyzetéhez képest természetellenes jólétben élő gárda szép napjainak a Milosevics-rezsim bukása vetetett véget: még egy évig sikerült megtartani a szintet, ám a források szinte teljes elapadása kivégezte a minőségi vízilabdát errefelé.

Sostar, Zimonjics, Janovics, Szapics, Uszkokovics, Vukanics, Csirics, Vaszovics - egytől egyig a mediterrán vidéket vette célba. Vaszovics kivételével az Európa-bajnok és vb-ezüstérmes jugoszláv válogatott kulcsemberei, ennyi tán elég bemutatás gyanánt. Ráadásul a tehetséges kiegészítők is odébbálltak, ki Belgrádba ment, ki vissza, a tengermellékre, az utolsónak majdhogynem annyi dolga maradt, hogy leoltsa a villanyt. Annál is inkább, mert egy idény után, meglehet, kissé keserű szájízzel távozott a magyar különítmény is: az egy évvel korábbi kupagyőzelmet a parton hozó tréner, Kásás Zoltán, továbbá olimpiai bajnokaink, Biros Péter és Molnár Tamás.

Utóbbiak most visszatérnek a tett színhelyére - immáron a Domino-BHSE ászaiként. Merthogy a Becsej valahogy beküzdötte magát a legjobb nyolc közé: azt a holland együttest, amelyet az itteni csoportból elsőként továbblépő nizzaiak 15-1-gyel intézték el, a helybéliek épphogy, 9-8-ra tudták csupán megverni. Nevekből és számokból tehát egyértelműen megállapítható: a magyar bajnok BL-kampányát magabiztos győzelemmel illene indítani szombat este, annak tudatában, hogy ennél csak nehezebb meccsek várhatnak a mieinkre a folytatásban.

Molnár doktor amúgy szokásához híven nem kertelt az esélyekről szólván: "A jelenlegi Becsej voltaképpen egy a tavalyi fiókcsapattal, a Jadrannal. Ha nem nyerünk öttel, már elégedetlen leszek, sőt, ki merem jelenteni, a nyolc-kilenc gólos siker sem kizárt. Láttuk a Partizan elleni bajnokijukat: teljesen esetlegesek a támadásaik."

Annyi szent, a Honvédnak muszáj győznie a nyitányon, elvégre Fortuna akaratából ugyanazt az utat járja, mint a magyar résztvevő az elmúlt öt évben bármikor. Vagyis az első négy meccsből hármat idegenben kell megvívnia - bónuszként az az egy hazai találkozó éppenséggel a címvédő Jug Dubrovnik ellen esedékes. Magyarán szombaton alapozni kell a későbbiekre - hiszen a vetélytársak (a csoport negyedik tagja a Dinamo Moszkva) aligha hagynak itt pontot. Kovács István mindazonáltal - önmagához híven - nem kívánt magabiztosan fogalmazni: "A Partizan elleni 14-4-es vereségükről készült videofelvételből nem derült ki semmi. Nyolc gólt kaptak lefordulásból, azaz nem igazán lehetett megtudni, hogy mire képesek egy normális csatában. Közöltem is a játékosokkal, nehogy félvállról merjék venni a meccset, azaz felejtsék is el ezt a filmet."

"Égi" jelek mindenesetre akadtak: bár a Szegedtől alig száz kilométerre fekvő település megközelítése elvben az ujjgyakorlat kategóriája, az út korántsem volt sima. Példának okáért a határt átlépve hirtelen füst borította el a busz hátsó részét, még az ott zajló vad ultipartit is fel kellett függeszteni a "belső szmogriadó" miatt. Tízperces várakozás után aztán kiszellőzött a fedélzet, mint kiderült, szerencsére nem a motorból kezdett gomolyogni a füst, hanem a melegért felelős "kályhából". Alkalmasint ez is tudatosította a bajnokcsapat tagjaiban, hogy szombaton azért lesznek, akik megpróbálnak befűteni nekik.

Biros beteg

Egyetlen rossz hír, hogy a Domino játékosai közül az utóbbi időben remek formát mutató Biros Péterbe beleköltözött valamiféle rontás. A bújkáló vírus miatt nincs túl jó állapotban az átlövő, ettől függetlenül Gábor Antal csapatorvos, - miután az ilyenkor javallott forró tea plusz nyakig húzott takaró-metódus meccsnapon nem használható - azt ígérte, begyógyszerezi annyira Pétert, hogy vízbe szállhasson. A beteg a kizárólag rá jellemző stíljében adott rövid állapotjelentést ennenmagáról: "Nem vagyok túl jól, de délelőtt bevettem némi orvosságot, utána izzadtam, mint kurva a templomban, azóta egészen tűrhető."

CSG, Nemzeti Sport 2002.01.19.