Persze, a professzionális sportban csak a győzelem az érdekes, a Domino-BHSE együttesénél mégsem volna ildomos hátradőlni az óbecsei 11-8-at követően. A hazai medencében megvívott BL-selejtezőket is figyelembe véve megállapítható: a nemzetközi mérkőzéseken valahogy képtelen normális produkciót nyújtani a bajnokcsapat. "Ez így van, de nehéz megmondani, miért megy rendre gyengébben - mondta a felvetésre az edző, Kovács István. - Most Becsejen talán az játszott közre, hogy tudat alatt mindenki elkönyvelte, erősebbek vagyunk. Vagy a győzelmi kényszer. Egy biztos: a rémes alaphangot követően nem volt egyszer? visszakapaszkodni, még jó, hogy a meccs második felében már megindultunk. Igaz, később döntöttük el a mérkőzést, mint lehetett volna, hiszen a harmadik negyed elején akadt alkalmunk nem is egy - ehelyett újfent felhoztuk a jugókat. Akikről egyébként állítom: nem biztos, hogy a magyar bajnokságban beférnének az első ötbe."

A vetélytársról szerzett videofelvétel egyébként eléggé félrevezető volt: a Partizantól elszenvedett 14-4-es vereség altatóként szolgált a dominósoknak, ráadásul kiderült, az első számú óbecsei center nem játszott Belgrádban. Ez annyiban borította a mieink terveit, hogy eredetileg úgy készültek, a filmen látott középcsatárt gond nélkül ki lehet tolni a kapu elől, azaz szoros emberfogással lehetetleníthetik el a többiek támadásszövését - ehhez képest Zupanovicsot nem igazán lehetett ide-oda tologatni, sőt elég sok kiállítást szerzett. "Emberhátrányban pedig néha borult a védekezés, olykor káosz uralkodott a vízben, nem azokon a posztokon álltak a játékosok, ahol szoktak" - magyarázta Kovács, miként akadt be hét óbecsei előnygól. Ettől függetlenül a szoros emberfogás hozott gyümölcsöt, hiszen a hazaiak elfáradtak, s bár jugoszlávokhoz méltón végig fegyelmezetten játszottak, az utolsó negyedre elkészültek erejükkel.

"Összességében kiegyeznék azzal, hogy játsszunk rosszul, de nyerjünk - az azonban biztos, két hét múlva a Dinamo ellen sokkal jobb teljesítményre lesz szükségünk. Elvégre a dubrovnikiak moszkvai sikere azt jelenti, hogy nekünk a három hazai meccsünket hoznunk kell, és akkor gond nélkül bent vagyunk a négy között" - összegzett a mester, aki abban reménykedik, egyszer végre a BL-ben is viszontlátja azt, amihez a hazai bajnokikon szokott együttesétől.

A kis meccsekből csinál nagyokat a Vasas
Akik magukkal teniszeznek

Bár a déli harangszóra már vége volt a Vasas-Plaket-Cannstatt KEK-mérkőzésnek, az angyalföldi pólósok meglehetősen későn ülhettek asztalhoz a soványka, 9-7-es győzelmet követően. Somossy József ugyanis több fogásban tálalta nekik kifogásait a Komjádi emeleti öltözőjében.

"Nüanszokra lebontva dolgoztuk ki a taktikát, amelyet aztán tételesen nem tartottak be a játékosok - adott ízelítőt az ajtó mögött elhangzottakból a vezetőedző. - Kielemeztük a kapust, kértem, ne lőjenek a dereka mellé laposan. Nyolc lövés ment oda, egyszer? ziccerekből. Aztán szóltam előre, ismerem az olasz bírót, Salinót, hiszen régen Savonában játszottam. Játékosvadász, az elején "betesz" néhány furcsa ítéletet, és várja a kinézést; és aki kinéz rá, az elveszett ember. De ezt kivédjük, gondoltam én, hiszen felhívtam erre a figyelmet - mégis, Varga Tamás már a második percben kinézett, és elindult a párharc: Salinótól nem kapott ítéletet centerben. Ám ezek apróságok, és addig nem is kívánok a bíráskodással foglalkozni, amíg mi a magunk dolgát nem végeztük el."

Márpedig nem végezték el: pusztába kiáltott szó maradt a védekezéssel kapcsolatos kérés is. A "fejen át" beinduló németekkel szemben elvben be kellett volna hátrálniuk a mieinknek, s ott indítani egy kontramozgást, ehelyett rendre a start helyén kezdtek birkózni. Nem véletlen, hogy nyolc kiállításból ötöt mezőnyben szedtek össze. "A németek primitív vízilabdát játszottak, ezt kellett volna szétszednünk, majd szépen nyernünk tíz-négyre. A magam részéről nem bontanám ketté a meccset, mert már öt-egyig sem azt csinálták a játékosok, amit megbeszéltünk. Ami csak annyiban érdekes, hogy úgy látom, van egy nemzetközi tendencia: a háromgólos siker a választóvonal, afölött már nemigen engednek változást, annál kevesebbnél viszont adnak sanszokat."

Abban mindazonáltal egyetértettünk a piros-kékek szakvezetőjével, hogy nehéz elképzelni, amint a német amatőrcsapat három góllal megveri a Vasast - Somossy ugyanakkor tett egy figyelemre méltó megállapítást: "Az az érzésem, hogy a kis mérkőzéseket nem hajlandóak komolyan venni a csapat tagjai. Nem veszik figyelembe a taktikai megbeszélésen elmondottakat, nem tartják be a sportág íratlan szabályait, hogy lövésnél ugyanúgy kiemelkedjek, védekezésnél ugyanolyan alázattal mozogjak, mint a rangadókon. Ezek azok a stílushibák, amelyek egy kis meccset is naggyá változtatnak. Néha hasonlítunk a buta, de jó teniszezőre, aki két remek pont után csinál négy szarvashibát. A túloldali gyenge játékos meg csak áll, nézi, a jó hogy játszik saját magával, a végén pedig a javára írnak egy gémet..."

CSG, Nemzeti Sport 2002.01.22.

Furcsa kettőség jellemezte a Real ellen a BVSC pólósait. A mérkőzés bizonyos részeiben egészen imponáló, magabiztos, ellenállhatatlan játékkal parádéztak, miközben néha gyermeteg hibákat vétve borzolták a Szőnyi úti közönség, az edzői team idegeit. Csodálatos megúszások, fantasztikus labdalopások, bombagólok az egyik, a saját kapuba jutatott, emberfórban kis híjján taccsra dobott labdák a másik oldalon.

"Rendesen megleptek a fiúk, szó, mi szó -vágott a közepébe Gerendás György, akinek csapata 5-0-s álomkezdést követően 11-9-re győzte le a LEN-kupa negyeddöntőjének első öszecsapásán madridi vetélytársát. -Eddig vagy jól, vagy kimondottan gyatrán játszottak végig egy-egy mérkőzést, erre most mi történik? A négyszer hét perc alatt voltak képesek szárnyalni és bénázni egyszerre. A hullámzó teljesítmény véleményem szerint a csapat rutintalanságának köszönhető, úgy vettem észre, mintha megijedtek volna a játékosaim a nagy lehetőségtől, attól, hogy ki lehet ütni az ellenfelet. A végén meg a nagy akarásnak nyögés lett a vége, miközben azt ne felejtsük el, egy pillanatig sem forgott veszélyben a győzelmünk."

És valóban. Csak az volt a kérdés, hogy mekkora előnyt szerez a két center, Kis Gábor és Ibolya Tamás vezette vasutasalakulat, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy hátul a Németh Zsolt, Mészáros Csaba duó által sikerült végképp kiiktatni a játékból a harcot mindinkább feladó, fejét elvesztő, így hamar kipontozódó világbajnokot, Sánchez-Torilt. A spanyol középcsatár nélkül sem ijedt meg azonban a Real, felettébb szerencsés, a ki tudja, hogy bepréselt kategóriába tartozó gólokkal jutott el kilenc találatig.

"Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de a csapatnak nem olyan rossz, hogy csak kettővel nyert, így legalább véresen komolyan kell vennie a visszavágót, ami rendkívül jól jöhet a későbbieket szem előtt tartva. Egészen biztos, hogy egy állatira feltüzelt Real vár majd ránk Madridban, nehéz dolgunk lesz, de vallom, sokkal hasznosabb két kemény meccs árán továbbjutni, mintsem egy odahaza öttel-hattal megnyert csata után idegenben kötelességből vízbe menni. Sőt, ha ne adj isten kiesnénk, akkor sincs nagy baj, mert éles meccsen maradnánk alul. Na de nem erre számítok, úgy érzem, jobbak vagyunk, és idegenben is legyőzhetjük ellenfelünket"- tette hozzá a montreali bajnok, akinek csapata a február másodikai visszavágóig az UTE (ma este a Szőnyi úton), a Ferencváros és a Kurca partján a Szentes ellen veszi fel a küzdelmet. Lazítás? Ugyan már!

Ugyanez vonatkozik a hét végi riválisra, a Fradira is. Meccs meccs hátán. A zöld-fehérek mindenesetre az idegenbeli LEN-negyeddöntőn vannak túl -Belgrádban kétezer fanatikus szerb előtt mindössze egygólos hátrányt szedtek össze.

"Lehetett volna döntetlen is, ám a legvégén nem volt szerencsénk, Katonás Gergő lövése a kapufán csattant -magyarázta a csapattal hajnalban hazaért ferencvárosi edző, Gyöngyösi András. -Elégedett vagyok a fiúkkal, a körükmények ellenére becsülettel, jól tették a dolgukat. Arra igazán nem tudtak felkészülni, hogy a bírókettős hagyja a keménységet már messze átlépő, szélsőséges játékot. Ez a mentalitás, valljuk be, százszor jobban feküdt a jugoszlávoknak, mint nekünk. Ráadásul nem ugyanazt látták a két oldalon. Csak a példa kedvéért: amíg Tóth Lacit hagyták agyonverni, addig a Partizan centerének labda nélkül is ítéltek kiállítást..."

"Sostar a "vétkes", úgy védett, mint fénykorában, ziccereket hárított"(Vecernje Novosti); "Sostar az oka a csekény előnynek" (Blic); "Sostarnak köszönheti a Ferencváros, hogy most már ő az esélyesebb a továbbjutásra"(Politka). A belgrádi lapok egyöntet?en Alekszandar Sostarnak tudják be, hogy mindössze 5-4-re tudott nyerni a Partizan, nézzük, mit mond ezzel kapcsolatosan az uszodák "Tojása": "Tényleg káprázatos volt. Több lefordulást, ziccert fogott meg, főleg ennek köszönhetjük, hogy megúsztuk ennyivel. Ettől függetlenül a többiekre sem lehet panaszom, az emberhátrányos védekezésünk magas színvonalú volt. Az, hogy az utolsó negyedet éppúgy meg tudtuk nyerni, mint az Újpest ellen, a csapat tartását mutatja. Két hét múlva, vasárnap a Komjádi uszodában, remélhetőleg sok-sok szurkoló előtt, valószín?leg hasonló mérkőzésen ki kell harcolnunk a továbbjutást. Természetesen Sostarra akkor is kulcsszerep vár."

Két LEN-kupa-reménységünk vasárnap egymás ellen mérheti össze erejét - nem bánnánk, ha később a nemzetközi porondon is megtenné ezt. Ami azt jelentené ugyebár...

AZ, Nemzeti Sport 2002.01.22.